Enyhén szólva célzatos volt idén Jézuska. Én speciel kaptam ezt a könyvet és egy 40 GB hordozható képtárolót, fiam pedig kapott egy saját fényképezőgépet.
Lehet tippelni, hol töltöttük a mai délelőttöt.
Igen, az utcákat róttuk és gyakoroltunk. Én az új információkat dolgoztam fel… és tulajdonképpen Barna is. Lőttünk néhány képet… alig többet, mint amennyit egy egyhetes nyaraláson szoktunk.
Kiválogattam ötvenet és felraktam a Wekerle albumba. Most már igen erős gyűjtemény jött össze, vannak őszi, téli és éjszakai képek. Egyre jobban tetszik. Kedvcsinálásnak az írás elé is beraktam négy alkotást.
Van tanulság is: meggyőződtem egy újabb közhely igazságáról. Minél lassabban mész, annál többet látsz. Ez nem egy nagy újdonság; a meglepő, hogy ez az észrevétel alacsony sebességtartalmú intervallumban is megállja a helyét. Ősszel kerékpárral jártam be a telepet, meg-megállva, nyikorgó kerékkel ölemben… ja, nem, az egy másik vers. Szóval időnként láttam valamit, megálltam, előkaptam, lekaptam. De sokkal kevesebbet láttam, mint most gyalog. Most ugyanis volt időm minden ereszdarabot, minden vízköpőt, minden egyes bogyót alaposan megszaglászni, körbejárni, modellnek felkérni.
Határozottan visszafogottnak érzem magam, hogy csak ötvenet válogattam ki.
2005. December 25. Sunday at 22:32
milyen otvenet? nekem 93.. :)
2005. December 25. Sunday at 22:48
Nem figyelsz.:-)
Itt is megemlítettem, meg korábban is írtam mindegyik alkalomról, amikor elmentem csavarogni a géppel: ez az album három kirándulásból jött össze. Most az utolsó ötven kép került ki.
(De ez jól látható is: az éjszakai képek választják el az őszieket a téliektől.)