Ma jött el a nagy nap. Alaposan megtisztálkodtam, levágtam a körmeimet, megmostam az összes fogam. Előkerestem a gardróbból a szép ruhámat. Nej előre látta a jövőt, mert nemcsak a lenvászon ingeimet vasalta ki, hanem az egyik AD(1) ingemet is. De azt ő sem láthatta, hogy a szép nadrágomon az egyik sliccgomb önálló vállalkozásba kezd egy másik dimenzióban.
Létezik olyan, hogy leülepedett tudás. Létezik olyan, hogy üledékes kőzet. Körülbelül ilyen keményre ülepedett agyam legmélyebb rétegeiben a varrási tudomány. Magamba néztem és hosszú, szőrös objektumok kereszteztek pici hegyeseket, farkasöltések vicsorogtak pelenkaöltésekre, fércek fércegtek, szegőöltések szegték kedvemet.
A harmadik expedíció vezetett sikerre. Megtaláltam Nej titkos varródobozát, cérnákkal, tűkkel. Kiválasztottam a legnagyobb lyukat és jó félóra alatt átgyömöszöltem rajta a cérnát.
Sohasem értettem, hogy miért kellene megegyeznie a cérna színének a szövet szinével. Végre kihasználhattam a lehetőséget és szabadjára engedtem a fantáziámat.
A többi már történelem. 12.00-kor megfogtam a nagy ember kezét. 12.10-kor elengedtem.
További jó munkát kívánok.
(1)
Alain Delon szeretnék lenni,
Éjjel-nappal napszemüvegben járni,
Nincsen nekem vágyam,
Nincsen nekem vágyam semmi.
2013. February 27. Wednesday at 12:30
ez mi? most komolyan?! ez neked írás? nagyon ratyi….bocsánat
az elképzelés