Day: July 18, 2005

Újabb adag biciklitúra

Ma levezető napot terveztem. Azt mondták, hogy erős kánikula lesz, így a délegyházi tavak tökéletes célpontnak tűntek. A távolság oda-vissza 60 kilométer, és hatalmasat lehet pancsolni; hétfőn enyém az egész tó.

Egyedül azt a nyomorult szelet hagytam ki a számításokból. Taksony és Dunavarsány között van egy 8 kilométeres nyílegyenes szakasz. Semmi szélárnyék. Semmi árnyék. Csak a forró szembeszél. Minden méterért egyenként küzdöttem meg. Lefogtam az ökörszarvkormány alsó ívére, tekintetemet az előttem lévő egy méterre koncentráltam (mást ilyenkor úgysem látni), monoton tekertem a pedált és hajtogattam, hogy ‘előbb-utóbb minden út elfogy‘, meg hogy ‘Pá úlicám hágyéla bálsája krokogyéla, áná, áná, ziljónájá bilá‘ De ez már az agylágyulós szakaszban volt.

Nagyon tudom utálni a szelet. Olyan igazságtalan. Elveszi a kerékpározás örömét. Emelkedőn is tekerni kell erősen, de ott tudja az ember, hogy lesz mögötte lejtő, lehet pihenni. De mi várható a szél mögött? Még több szél.

Egy optimalizációs kérdés. El kell menned kerékpárral A-ból B-be, pihensz két órát és visszajössz. Melyik a kedvezőbb eset:
– ha visszafelé kapod a hátszelet,
– vagy ha odafelé?
Első körben azt lehet mondani, hogy induláskor vagyok a legpihentebb, akkor fogom bírni a legjobban. Emellett sokan vannak vele úgy (én is), hogy jobb először túlesni a nehezén. Tehát az egyes válasz a jó. Igenám, de Zephyr kisasszony egy ribanc. Simán képes az alatt a két óra alatt megfordulni. Tehát a helyes válasz a kettes: legyen odafelé hátszél; mert az már megvan, az már biztos. Visszafelé meg bármi lehet, elállhat a szél, megfordulhat az iránya, mérséklődhet, stb…
Meg milyen bringás az, aki két óra alatt nem piheni ki magát?
Különösen egy tóparton. Ahol árnyékos teraszon lehet hideg csapolt sört inni. Ahol két sör között körbe lehet úszni egy-egy szigetet. Ahol egészen kellemes marhapörköltet lehet ebédelni.
És a szél se trüközött, hazafelé már repültem.

Mai merítés

Most olvastam a horvátországi topikban:

Sziasztok! Horvátországban utaznánk, tudnátok valami jó nyűzsgő helyet ajánlani? Előre is köszönöm.

Fishtax:
Egy halpiac kora reggel.

Tökéletes! Nekem is ez a kedvenc technikám: hülye kérdésre hülye válasz. Arányosan.
Ez ügyben ajánlott olvasnivaló a Kapujanincs átjáró című zen-buddhista interjúk gyűjteménye.

Egy átlagos koan modellje:
Kezdő buddhista: – Mester, mi az az aludttej?
Mester: (Cséphadaróval addig veri a tanítányt, amíg mozog.)
Utána hosszas magyarázat egy szakértőtől, hogy miért volt hülye a kérdés.

Remek olvasmány.