A benzinkutas nő nagyon ráérzett a lelkiállapotomra, amikor nem akarta elfogadni a hitelkártyámat. Azt mondta, hogy ez a fénykép nem engem ábrázol rajta.
– Igen, egy kicsit régi a kép – motyogtam.
– Nem az a baj – vágott vissza – hanem hogy a képen sokkal öregebbnek néz ki.
Végül kidumáltam magam, de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire látszik. Tényleg fiatalabbnak érzem magam – és újra érdekes terveim vannak.
A legfontosabb változás, hogy megnőttek a gyerekek. A kisebbik 165 centi, minimum 60 kiló és azt a hátizsákot, amellyel fel-alá rohangászott a hegyekben lévő vasutastáborban, Nej meg sem bírta emelni. (Pedig strapabíró fajta, tudnék mesélni. Lehet, hogy fogok is.)
És nem csak megnőttek, hanem önállóak is. A lányt három hete nem láttam és még két hétig nem is fogom: összepakolt és elutazott a nagyszülőkhöz. Annyit tudok róla, hogy egy nap a konyhai robotgép bekapta a haját. De még él. A fiam meg táborból táborba vándorol, és időnként nő egy kicsit. Meg álmában csenget.(1)
No, mindegy, tehát itt a lehetőség – újra függetlenek vagyunk. Leesett a nagyon-nagy felelősség… unoka meg még nincs. És persze a távolban már feltűnt a Kapuzárási Pánik szótlan szürke alakja, szóval éljünk, amíg lehet.
Ennek egyik jele nálam az intenzív kerékpárhasználat. Az elmúlt két hónapban ezer kilométert tettem a gépbe. Fénykoromban nem mentem ennyit. És nem bírtam ennyire a hosszútávokat sem. (Dühös is voltam az időjárásra, hogy elmosta a ceglédi túrát. Aztán persze másra is.)
Most meg azon agyalok, hogy elmegyek EFOTT-ra.Valamikor nem volt buli nélkülem, de aztán elkapott az élet és kezdtem nem járni; később meg megszűnt az egész rendezvénysorozat. Pár éve indult újra. Engem meg a Kozelklikkfest-en kapott el a hangulat és utánanéztem, hogy mi is van ezzel? (A Sziget nálam nem működik; akkor már parlagfűszezon van; augusztusban-szeptemberben én falak közé vagyok zárva.)
Nos, érdekesen alakultak a dolgok. Tudni kell, hogy amikor terveztük a nyarat, akkor beterveztünk a jövő hétre egy nyaralást a Balatonnál. Nejt viszont nem engedték el, a nyaralásnak lőttek. A gyerekek lementek a nagyszülőkhöz – én viszont itt álltam egy már engedélyezett szabadsággal, melyhez programot kerestem. És pont ezen a héten lesz az EFOTT. Ez már több, mint véletlen, ez Isten ujja.
Gyorsan vettem hát övtáskát, új hátizsákot és egy új sátrat. Egy 4 kínai személyest. (Ez nem a gyártási helyet jelenti, hanem a méretére utal. Összedobtam a lakásban, Nejjel ketten kényelmesen elfértünk benne. Több ló nem indult… illetve nem fért be.)
Már teljesen beleéltem magam: délelőtt sokáig aludni, aztán harcolni a zuhanyfülkékért, lólengésben sportolni a Toitoi-ban, ebédre sültkolbászt enni, a délutáni koncertekig kiülni a tópartra egy rajz füzettel és öncélúan firkálgatni; este pedig egy csomó remek koncert és persze sör, sör…
Erre az időjárás megint keresztülhúzta az elképzeléseimet. A buli kedden kezdődik, akkorra igérték az újabb hidegfrontot, hatalmas viharokkal. Szerdán hűvös, kicsit esős idő várható. A csütörtök az oké,de pénteken jön az újabb hidegfront, bazi nagy esőkkel.
Basszák meg. Lassan lehetne szólni az időjárásfelelősnek és elmagyarázni röviden, hogy mit takar az a fogalom, hogy ‘nyár’. Eddig idén nem láttam egy hétnyi egybefüggően száraz időt. (Hazudtam:Dalmáciában nem esett.)
No, mindegy. Van egy B tervem: nyaralás szimulátor.
Nagyon régen már megcsináltuk családilag és működött a dolog. A lényeg,hogy a lakásban tartózkodunk, de úgy viselkedünk, mintha ez egy nyaralás lenne. Nincs házimunka. Nincs tévénézés. Nincs főzés. Nincs ügyintézés. Nincs számítógép. Nincs félrevonulás. Nincs tanulás. Nincs beszaladás a munkahelyre. Viszont minden napra van tervezett program.
Ez jelen helyzetben így néz ki nálam: szárazabb napon kerékpártúra. Esős napokon rajztanulás(2). És este persze sör, sör…
A holnapi időjárásjelentéstől függ, hogy melyiket játszom meg. Ha az utóbbit, akkor kíváncsi vagyok, Nejjel hogyan fogunk itthon kijönni.

(1) A vasutastáborban elég érdekes házirend volt. A wc-kulcs a táborvezetőnél volt és csak úgy lehetett bejutni, ha elkérték tőle. A kaja viszont borzasztóan rossz volt, egy csomó gyerek elcsapta a hasát. Volt olyan éjszaka/hajnal, hogy Barnának háromszor is el kellett rohannia klotyira; ilyenkor persze mindig felkeltette a táborvezetőt.

(2) Legalább egy éve vettem egy rajzkészség fejlesztő bazi vastag könyvet. Még kinyitni sem volt időm.