Month: January 2005

Probléma megoldva

Mint igértem, megírom a történet végét: a gyerek átigazolt a Honvéd Dominóból a Fradiba. Itt ugyanis két dologgal bővebb az edzői eszköztár: odafigyelés és jó szó.
Mindenesetre érdekes volt megtapasztalni, hogy a mai próbaedzésről úgy jött ki, hogy észre sem vette, milyen gyorsan szaladt el az idő; a korábbi egyesületéhez meg a végén már korbáccsal sem lehetett elhajtani.
Most mindenki boldog. József sír.

Borsszem Jankó és társai

Tényleg nincs új a nap alatt. Ezt a XIX. századbeli sajtókarikatúrával foglalkozó könyvet fejeztem be nemrég: amennyire gusztustalan politikai légkör vette körül azt a világot és amilyen gusztustalan sajtó uszította akkortájt a népet… ma tulajdonképpen egy szavam sem lehet.
Pedig ettől is kifordul az ember gyomra.
Azt kell mondjam, a politikai karikatúra kortalan: kortalanul élvezhetetlen.

Hangjáték

– “Ó, Istenem” – óbégatott csak úgy levegőbe egy cigányasszony a villamoson.
– “Igen, én vagyok” – szólt bele egy mellette álló hapi a mobiltelefonjába.
– “Miva’…?” – pördültem meg.

Hétvégi rajzok

Ez a hétvége is kellemesen telt: családi bowling, tunyulás és persze rajzok. Itt figyelnek:

  • Girlpower – A kép tisztelgés egyik kedvenc kocsmám előtt. Gondolom, mindenkinek ismerős, ha azt mondom: Debrecen, Aranybika. Na, nem arról szól a rajz, hanem a Bikától száz méterre megbúvó Halászkert nevű szórakoztatóipari egységről. Rég voltam már ott, de akkor még egzotikus – mondhatni tájjellegű – lepusztult kocsma volt: bádogpohárral mérték az almabort a fröccsbe és a teljes személyzet (csapos, takarító, gorilla) idős hölgyekből állt. Akik szó nélkül kidobták az ajtón a hangoskodókat és egyébként is olyan rendet tartottak, hogy az alkeszek maximum mormogni merészeltek.
  • Görbe tükör
  • Első pillantás

Tessék észrevenni a rajzokon a gallérokat… igyexem bedolgozni a tanultakat.:-)

Mérő László: Az élő pénz

Most fejeztem be a fent említett könyvet. Agyam egyik felével örülök neki, mert egyrészt rendbetette zavaros közgazdasági fogalmaimat, másrészt érdekes szellemi kaland volt végiggondolni a könyv párhuzamait… agyam másik felével viszont szomorúságot érzek: nem tetszik az a világ, amelyik így működik.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑