Month: January 2005

Harcikutya

Most pedig szétcsapok az ostoba viccek között.

Ma olvastam a NapiViccben:

“Két macska beszélget:
-Te, Cirmi -mondja az egyik-, hová mennél legszívesebben nyaralni?
-A Kanári-szigetekre.”

Nna, ezek a macskák jól rábasztak.
Idézet a Hurrá-nyaralunk-ról:

“Kanári madarak miatt viszont nem érdemes végigkutatni a szigetcsoportot, ugyanis a terület elnevezése a “cano” kutya szóból származik, utalva az itt egykor bőven előforduló vadkutyákra.”

A témához csak érintőlegesen kapcsolódik, de jó: Flúgos helynevek.

Másik. Különösen a Windows utálók között népszerű az a mondás, hogy

“Egyél szart! Többmillió légy nem tévedhet!”

Na de kérem, a légy nem is téved: a szar az a légynek, mint férfiembernek egy fürdőkád Staropramen. Vagy fejest ugrik bele, vagy felhörpinti. Szereti! Értve vagyok?
A mondásnak van egy másik variánsa:

“Irány a tenger! Többmillió lemming nem tévedhet!”

Ez _a_ korrekt változat.

Ennyi. Több ló nem indult.

Szavak árulása

Volt az Írók Árulása. Amikor írók azt hazudták, hogy jó nekünk.
Most elvesztek a szavak: ma minden felületre szavakat írnak, kihasználva, hogy az emberek már kisgyerekként megszokták, hogy mindent elolvasnak.
És ezek a szavak hazugságok. Primitív, olcsó, aljas hazugságok.
(Olyannyira tudnak bosszantani, hogy rászoktam a behunyott szemű tömegközlekedésre – de erről majd később.)

Szavak devalválódása

Nekem úgy tűnik, hogy az aluljárókoldusok, cetliszpemmerek egyre agresszívabbak az utóbbi időben. Régebben elég volt nem észrevenni őket – ma már rájuk is kell szólni, vagy gesztusokkal jelezni, hogy ne másszanak rám.
De a legdurvább az, hogy miután elhajtom őket, dacos udvariassággal szólnak vissza: köszönöm.
Ezzel jelzik, hogy erkölcsileg mennyivel fölöttem állnak; hogy elnézik az agresszivitásomat és megbocsájtják az udvariatlanságomat.
Lassan kezdem ugyanúgy utálni a ‘köszönöm’ szót, mint anno a ‘polgár’-t.

A zseni átlátja a káoszt

Anélkül, hogy túlzottan belemennék a részletekbe. Van az Exchange2003-nak egy olyan beállítása, amelyik ki van vezetve ugyan a grafikus felületre, gyönyörűen be is lehet állítani mindent – de a beállítások addig nem lépnek életbe, amíg be nem mész a registrybe és nem veszel fel bizonyos kulcsokat. (Q277872) Gondolom a next-next-finish adminok elleni védekezésnek szánták…
Már önmagában ez is durva, de a végső szépség az, hogy a registrykulcsok is csak akkor hatnak, ha újraindítasz két szolgáltatást (smtp, message routing) a _megfelelő_ sorrendben.
Elég sokat eljátszottam vele, mire rájöttem, hogy csak a “leállítom az egyiket, újraindítom a másikat és visszaindítom az elsőt” koreográfia működik. (Oké, lehet, hogy más is, de ez biztosan működött.)
Itt látszik, hogy nem vagyok még zsigerből profi ezen a területen. Később ugyanis rájöttem, hogy nem kellett volna vacakolni a szolgáltatásokkal: egyszerűen újra kellett volna indítani az IIS Admin szolgáltatást – mivel avval mindkét másik szolgáltatás függőségi viszonyban van, így az újraindításokat a rendszer magától lezongorázza.
Vegyük észre a gondolat szépségét: a bizarr logikájú rendszer megzabolázására saját logikáját használjuk fel. Valahol itt van a határ: geek az, aki ennyire el bír szakadni a normális észjárástól.
Bár kérdés, hogy szabad-e ilyen mélységben idiótának lenni.