Nekem úgy tűnik, hogy az aluljárókoldusok, cetliszpemmerek egyre agresszívabbak az utóbbi időben. Régebben elég volt nem észrevenni őket – ma már rájuk is kell szólni, vagy gesztusokkal jelezni, hogy ne másszanak rám.
De a legdurvább az, hogy miután elhajtom őket, dacos udvariassággal szólnak vissza: köszönöm.
Ezzel jelzik, hogy erkölcsileg mennyivel fölöttem állnak; hogy elnézik az agresszivitásomat és megbocsájtják az udvariatlanságomat.
Lassan kezdem ugyanúgy utálni a ‘köszönöm’ szót, mint anno a ‘polgár’-t.
2005. January 28. Friday at 10:36
Csak az nagyon hülyén hanxik, hogy “köszönöm Jenő hivatal”.