Day: January 21, 2005

Ma délután kibékültünk. Leültünk és megbeszéltük a közeljövőt.
Úgy tűnik, lesz értelmes megoldás.
De olyan dumát nyomott le a srác, hogy csak lógattam a kezem a fotelben. Azt mondta, hogy “annyira bűntudatom volt egész nap, hogy pingpongban állandóan feladtam a labdát és mindig kiejtettek”.
És ezen nem szabad még csak mosolyogni sem; mert ebben a korban ez komoly trauma.

Varánusz írta egy korábbi hozzászólásban:

“Lehet, hogy az edzője szadizza.”

Persze, hogy szadizza. Most abban a fázisban vannak, amikor a gyerek csak úgy képes kihozni magából a maximum 120%-át, ha az edző erősen hat rá.
De ez az edző egyébként sem tűnik túl normálisnak. A srác november közepén került át, nekünk meg november végén színházjegyünk volt. Gondoltam, jobb a békesség, beüzentem a sráccal előtte egy nappal, hogy a következő napon nem lesz. Erre az edző visszaüzent, hogy 1 nap kihagyásnak is katasztrofális következményei lesznek, meg ne tudja, hogy a kölyök nem megy.
Ezek után írtam neki ezt a levelet:

Tisztelt Edző Úr!
Elnézést kérek, amiért Barna kedden nem volt edzésen. Tudnia kell, hogy a színházjegyeket sokkal korábban vettük meg, mielőtt Barna ebbe a csoportba került. Mivel a darab olyan volt, melyről a gyerek hamarosan iskolában is tanulni fog, ezért döntöttem úgy, hogy jelen esetben a színház a fontosabb. A továbbiakban odafigyelünk Barna időbeosztására és hétvégékre szervezzük kultúrális programjainkat.
Üdvözlettel,
Petrényi József

A gyerek nem merte odaadni a levelet, inkább megtanulta és elmondta a lényeget szóban. Az edző pislogott egy ideig, majd csak annyit mondott, hogy “bátor gyerek vagy, ugye?”.

Jajjajjaj, ídes drága spemmer uramék, há’ ne báncsanak má, örülök, hogy élek, ez a luk is csak azírt van itt a seggemen, hogy a szájszagomat kivigye a huzat… jaj, ne üssenek már, az Istenért!

Az USÁ-ban egy fickót bepereltek a spemmerek, amiért reklamálni mert az ISP-jénél.
Most a perre rendez gyűjtést.