Ma délután kibékültünk. Leültünk és megbeszéltük a közeljövőt.
Úgy tűnik, lesz értelmes megoldás.
De olyan dumát nyomott le a srác, hogy csak lógattam a kezem a fotelben. Azt mondta, hogy “annyira bűntudatom volt egész nap, hogy pingpongban állandóan feladtam a labdát és mindig kiejtettek”.
És ezen nem szabad még csak mosolyogni sem; mert ebben a korban ez komoly trauma.