Jankettő

Az egész onnan indult, hogy a nagylánynak szerdára (12.30) megfájdult a torka. Elment ügyeletre, a doki szerint jön a bölcsességfoga, kapott antibiotikumot – látszólag minden rendben volt. Aztán szombat reggel fogadott azzal Nej, hogy valami mégsincs rendben, elmennek megint az ügyeletre. De azért nézzem már meg én is. Megnéztem. Csupa fehér hab volt a gyerek szája, nem bírt nyelni, nem bírt beszélni.

Basszus. Ugyanaz.

Hivatkoztam már többször is itt a blogon arra, hogy az érettségi szünetet az egri kórház szájsebészetén töltöttem. Gyakorlatilag ugyanezekkel a tünetekkel kerültem be, gyakorlatilag ugyanebben az életkorban. Nálam valami Erythaema exsudativum multiforme nevű kórságot diagnosztizáltak.

Szintén allergiás alapon kialakuló, gyakori gyermekkori betegség. Jellemzô, hogy az antigén a tápcsatornán keresztül jut a szervezetbe (M sejtek). Leggyakrabban olyan gyógyszer váltja ki, ahol aromás gyûrûn, para állású oldalláncok vannak (amidasophen, novamidasophen, sulphonamidok és penicillin származékok). Több szerzô leírta, hogy a betegség és a herpeszes fertôzés között 20-50%-ban van kapcsolat, de felnôttkorban szerepet játszhat a betegség kialakulásában pszichés tényezô is..
Saját tapasztalatunk szerint a betegség III. típusú hypersensitivitási reakció (Arthus). Az immunkomplex képzôdés után a szájnyálkahártya hám transitionalis részén a kapilláris kacsok (loop) elzáródnak és apró necrosisok alakulnak ki. A komplement rendszer alternatív úton aktiválódik és a felszabaduló C3a és C5a (anaphilatoxin) hatására a hízósejtekbôl és basophil granulocytákból vasoaktív fehérjék szabadulnak fel, elsôsorban histamin. A histamin hatására megváltozik a környezô erek permeabilitása és a kivándorló savó a necrotizált hámot elemeli a kötôszövetrôl. Így alakulnak ki a hólyagok. A száj nedves környezetében és a nyálban található proteolytikus enzimek hatására a hólyagok hamar felrepednek, és fájdalmas fekélyek maradnak vissza. Ilyenkor a gyermek szájhigiénéje is romlik. mert fájdalom miatt nem mos fogat), ezáltal a tejfogazatra nem jellemzô, bakteriális gingivitis társulhat a betegséghez.
Az erythaema exudativum multiforme legsúlyosabb formája a Stevens-Johnson szindróma, melyben a szájtünetek mellett a szem és az urogenitális régió transiotionális hámja is megbetegszik.
A betegség a bôrön is megjelenhet, ekkor az úgynevezett kokárda rajzolat látható: középen apró bulla, amely körül gyulladásos és normális hám helyezkedik el gyûrûszerûen.
A betegség kezelésére elsôsorban antihistaminokat alkalmazunk. Súlyos esetben parenterálisan (Calcimusc im. vagy iv.) és szisztémásan tablettában (Zyrtec, Fenistil, Loderix). A bakteriális gyulladás megelôzésére esetleg csökkentésére fertôtlenítô szájöblítôt (Corsodil, Chlorhexamed, Betadine) és szükség esetén helyi fájdalomcsillapítók adhatók (Susp. anasthaetica). A Lidocain sprayt nem javasoljuk, mert alkohol tartalmú vivôanyaga erôsen csíp. A betegség kezelésére nem javasolt a corticosteroidok adása, mert a tapasztalatok szerint a kezelés hatására nô a recidívák gyakorisága.
link

Mivel nekem nem csak itt-ott felszakadt fekély volt a számon belül, hanem gyakorlatilag körben lefoszlott a nyálkahártya mind a számban, mind a torkomon, így befektettek a kórházba. Egy ideig kaptam infúziót, aztán szép lassan elkezdtem inni, később enni. Az egész nem volt egy hét, a többi időben már csak éltem a világomat a kórházban.

Vissza a jelenbe. Összecuccoltunk, irány az ügyelet. A lőrinci SZTK-ban borzasztó sokan voltak, én meg mondtam a csajoknak, hogy nem jó helyen vagyunk mi itt, ez már nem torokgyula. Menjünk a szájsebészet ügyeletre.
Szent István kórház. Közölték, hogy már nem ott van az ügyelet, menjünk a Mária utcába. Ott végre megtaláltuk azt a cetlit kiszúrva az ajtóra, hogy igen, itt ebben az épületben van ma a szájsebészeti ügyelet. Bementünk. Itt is voltak elég sokan, de aztán sorra kerültünk.
Odaadtam a fiatal dokinőnek a 84-es zárójelentésemet, hátha segít valamit. Hümmögött. Szerinte ez nem az. Végülis, lehet. 25 év alatt fejlődhetett az orvostudomány. (Úgy értem, abban biztos voltam, hogy ugyanaz van Dórának most, mint nekem akkor – de simán el tudom képzelni, hogy engem diagnosztizáltak félre.)
Az orvos elkezdte megvizsgálni a gyereket. Bedugta a tükröt a szájába, Dóra majdnem kettéharapta, úgy fájt neki. Jött volna a különbözó kampókkal, de ez már annyira fájt a csajszinak, hogy pánikjeleket produkált. Vizsgálat abbamaradt, légzőgyakorlat, lenyugtatás.
– Ne haragudjon, de így nem tudom megvizsgálni a gyereket – közölte némileg indulatosan az orvos.
– Esetleg fújjuk be Lidocainnal? – kérdezte meg az asszisztens.
Ekkor úgy barátságosan felvilágosítottam a negyvenkilós dokinőt, hogy én hasonlóért már próbáltam megverni szájsebészt.

De komolyan. 82 után 84-ben is kitört rajtam ugyanez a roham. Éppen a nyári szakmai gyakorlatomat töltöttem Fűzfőn. A veszprémi szájsebészeten a doki félrelökte a zárójelentésemet és azt mondta, ez csak egyszerű szájfertőzés, le kell kenni hyperollal. Aztán amikor az első csepp rácseppent a nyálkahártyám maradványaira a hígitatlan fertőtlenítőszerből, úgy ellöktem magamtól a dokit, hogy alig bírt megállni. És ezt addig folytattam, amíg megpróbált a közelembe jönni.

– Márpedig ha nem tudom megvizsgálni, akkor nem tudok mit kezdeni vele! – vonta meg a vállát az orvos és kiment a szobából. Jó negyedóráig nem tudtuk, most mi van. Szorongattam a lányom kezét, próbáltam lenyugtatni – és vártuk, mi fog történni.

Közjáték.
Érkezett egy csoport. Az egyik fiatal hapinak volt valamilyen problémája. Elkezdték felvenni az esetet. Aztán odajutottak, hogy röntgen nélkül nem tudnak előrelépni.
– Nézze, ügyelet van. Ma nincs nálunk röntgen.
– Esély sincs rá?
– Csak végszükségben. Akkor ugyanis be tudjuk rendelni a röntgen kezelőszemélyzetét.
– Akkor most mi lesz?
– Üljenek le, várják ki a sorukat. Vannak maguk előtt.
– De addigra lesz röntgen?
– Dehogyis lesz.

A csoport leült. Tanakodtak. Nem értették. Én sem. Miért várják ki a sorukat, ha utána úgysem tudnak velük foglalkozni? Végül az idősebb nő körbetelefonálta az ismerőseit, kiderítették, hol rendel maszek szájsebész és átvonultak oda.

Nem sokkal később visszajött hozzánk az orvos.
-Leszerveztem mindent. Most elmennek sürgősségi CT-re. Utána továbbmennek a gégészetre, majd ha végeztek, akkor visszajönnek ide.
– Rendben. Ezek merre vannak?
– Nem kell vele foglalkoznia, már hívtam mentőt.
– ????
– Amilyen állapotban a gyerek van, nem merem megkockáztatni, hogy kiengedjem. A pánikbetegség bármikor kitörhet rajta, a légcsöve is bármikor elzáródhat.
– Hát, jó. Akkor majd megyünk a mentő után.

Innentől indult a tragikomédia.

Jó egy órát vártunk a mentőre, addig befektették a leányt egy üres kórterembe. Megfogtam a homlokát, tüzelt. Valamiért kimentem, mire visszaértem, az aszisztens boldogan közölte, hogy most mérte meg a gyerek lázát, 36,7.
– Ember, fogja már meg a homlokát, tűzforró. Ez legalább 38 fok.
– Azért mértem meg. De nem lázas – válaszolt a nő.
Tanácstalanul néztünk egymásra Dórával. Ebben a szobában úgy látszik, nem működik a fizika.

Végül megérkeztek a mentősök. Morogtak. Ők nem taxi, mondták. Én olyan kussban voltam, amennyire csak lehettem. Beszéljék meg a dokival.
Az első állomás volt legmesszebb. 1400 méterre. (Lemértem a googlemaps-on.)
Nej beszállt a mentőbe, én mentem utánuk.
Csajszi bement CT-re. Én közben megkérdeztem a mentősöket, hogy ilyenkor mi van. Azt mondták, ha negyedórán belül meglesz a vizsgálat, akkor megvárják. Ha nem, akkor húznak a vérbe.
A vizsgálat kábé egy óráig tartott – de az orvosnő addig győzködte a mentősöket, amíg végül maradtak.
Dóra beszállt a mentőautóba. Nej maradt, mert őrá várt, hogy amint kiírják cédére a leletet, akkor áthozza. Gyalog. Ebből már sejtettem, hogy a következő állomás sem lesz túl messze.
400 méter. Szintén lemérve.

Amikor kiszálltunk, a mentős már nem is igyekezett palástolni, mennyire ki van kattanva.
– Mekkora pazarlás ez, uram! Egy rohammentő van itt lefogva, lassan két órája… pusztán csak szállítgatásra.
– Teljesen igaza van – bólintottam. Mást úgyse tudtam csinálni.
– Egyszerűen az orvosok be vannak parázva – enyhült meg a jóember.
– ?
– Az utóbbi időkben történtek furcsa esetek és nem merik nem mentőben továbbküldeni a betegeiket.

És még a lányom a pánikbeteg.

Itt elbúcsúztunk a mentősöktől. A maradék egy kilométert már bevállaltuk. (Mint kiderült, eredetileg is csak ennyire szólt az egyezség. Ugyanis itt, a gégészeten derül majd ki, mi is pontosan a baj, egyáltalán melyik részleg az illetékes. Az is benne volt a pakliban, hogy a gégészeten marad bent a csajszi. Nyilván nem volt semmi értelme, hogy a mentősök megvárják ezt az egyeztetést.)

Nos, akkor a végső diagnózis.
Egyfelől sztomatitisz, azaz szájnyálkahártyagyulladás.

A szájnyálkahártya gyulladását leggyakrabban vírusfertőzés okozza, de nem ritka a bakteriális vagy gombafertőződés, illetve a különböző gyógyszerek (pl.: szalicilátok, antibiotikumok, fogamzásgátló tartós alkalmazása esetén), vegyszerek (pl.: arzén, fluor, klór) okozta gyulladások. Rossz száj higiéné, rossz fogazat és leromlott állapot hajlamosíthat a vírusfertőzésre.
A fekély főleg a pofa nyálkahártyáján alakul ki szürkés lepedékkel fedve, illetve emellett szintén gyakori a láz, a nyirokcsomó duzzanat, bő, gennyes nyál, ízérzés-zavar. A gombák közül leggyakrabban a Candida albicans telepszik mega szájüregben.
Tartós antibiotikum, kortikoszteroid alkalmazása, sugár- és kemoterápia, a legyengült immunrendszer hajlamosíthat gombafertőzésre.
Főleg a nyelven, de akár az egész szájüregben szürkésfehér lepedék jelenhet meg, mely könnyen letörölhető, de aljuk vérzékeny. Kiválóan reagálnak gombaellenes ecsetelők alkalmazására.
link

Erre szuperponálódik rá a bölcsességfog. Ami szintén fáj, amelytől be tud gyulladni az állkapocs és ami akár a kialakult szájzárért is felelős.

Innentől ez az én saját véleményem, mely nem a biológiai tudásomon, sokkal inkább a tapasztalataimon alapul. Úgy gondolom, itt egyáltalán nem véletlen szuperponálódásról lesz szó, hanem ok-okozati összefüggésről. Kizárt, hogy lányomnak is, nekem is majdhogynem hónapra pontosan ugyanabban a korban legyenek ugyanolyan véletlen tüneteink. Ráadásul nálam ez úgy nézett ki, hogy volt egy nagy rohamom 1982-ben, aztán szószerint egy ugyanolyan 1984-ben – és azóta semmi. Véletlen? Sokkal inkább arra tippelek, hogy az egész cécót a kibújó bölcsességfog indukálja.

Nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül.

Ha a fog előtörésének csak részleges akadálya van, és egy ponton át tudja “szakítani” a száj nyálkahártyáját (“kibújik” az “ínyből”), akkor fog és az íny között egy tasak alakul ki. Ha ebbe a tasakba kórokozók, ételmaradék, stb. jutnak, akkor igen heves fájdalommal, szájzárral, bűzös lehelettel, magas lázzal és duzzanattal járó gyulladás jöhet létre. Ennek megakadályozására mindenképpen célszerű a részben áttört bölcsességfog eltávolítása. Ha a kórkép már kialakult, nagyon nehéz segíteni, mert a szájzár illetve a gyulladt szövetek miatt az érzéstelenítés nehezen kivitelezhető. Az antibiotikus terápia sok esetben segít ugyan, de csak lassan, és a kórokot nyilván nem szünteti meg; ezért az akut panaszok (részleges) megszűnése után el kell távolítani a kóroki tényezőt, vagyis a bölcsességfogat.
link

No, vissza a történethez. A gégészeten teljesen normális dokinőkkel futottunk össze, megvizsgálták úgy a gyereket, hogy nem kapott hisztirohamot, szépen elmagyaráztak mindent nekünk, laikus szülőknek is, átnézték a CT képeit (közben befutott Nej a cédékkel), gyakorlatilag ahogy gépelte a radiológus a jelentését, úgy olvastuk mi is a gégészeti terminálon. Majd közölték, hogy nekik, mint gégészeknek ezzel az esettel semmi dolguk sincs, a bölcsességfog és a szájzár miatt ez egyértelműen szájsebészeti probléma. Menjünk vissza, fektessük be a csajszit (a kanűrt már a radiológiánál beleszerelték), pár napig kapjon infúziót, meg injekcióban gyulladásgátlót, amíg meg nem erősödik.

Visszamentünk. Leadtam az addigra szép nagyra nőtt papírköteget az orvosnak. Elolvasta, majd közölte, hogy ez egyáltalán nem szájsebészeti probléma, menjünk nyugodtan haza.
Őszintén szólva, ez volt az a pont, amikor legszívesebben tényleg hazavittem volna a gyereket. Inkább, mint hogy egy ilyen orvos kezében hagyjam. Emlékszem, a második esetet már olyan szinten lábon hordtam ki, hogy közben bejártam Fűzfőre dolgozni. Igaz, nyelni még a saját nyálamat sem tudtam, de kijártam az árokhoz köpködni. Notesz/ceruza meg mindig volt nálam, így beszéd nélkül is tudtam kommunikálni mindenkivel.
De aztán ránéztem a magát teljesen elhagyó lányra, végiggondoltam, hogy pár nap infúzióról és felügyeletről lenne csak szó (meg előtte megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne, infúziót vagy megbírkózik a nyeléssel – és az elsőt választotta), így közöltem a dokinővel, hogy márpedig én haza nem viszem a gyereket, mert nem tudok neki otthon se infúziót, se injekciókat adni. Legyen kedves, konzultáljon a gégészekkel, a főnökével, az atyaúristennel, nem érdekel, de focizzák le maguk között, hová fog a gyerek befeküdni. (Megjegyzem, a szájsebészeti osztály tele volt üres kórtermekkel. Nem ágyakkal… termekkel.)
De most komolyan… pár órával ezelőtt még mentőt hívunk, hogy arrébbvigye a gyereket másfél kilométerre, most meg menjünk haza, nincs semmi baj.

Végül hosszas várakozás után befogadták. Felvették az adatait, megkaptuk az utasításokat, elszaladtunk bevásárolni, meg hazaszaladtunk mindenféle cuccokért, bevittük. Elbúcsúztunk.
Este fél tízkor értünk végül haza. Úgy, hogy délelőtt indultunk el.

Így, aludva rá egyet, nem is tudom, mit mondjak. Igazából elégedett is lehetnék. Azért gondolj bele, január másodika, szombat. Ha van olyan nap, amikor a fű sem nő, akkor ez biztosan az. Ehhez képest itt megvizsgálta három orvos három különböző kórházban, volt egy CT vizsgálat, a három orvos számítógép-hálózaton keresztül konzultált egymással, viszonylag hamar meg is lett egy teljesen helytállónak tűnő diagnózis (nem úgy, mint az én elbökött erithémám) – szóval működik az egészségügy, minden politikai hisztéria ellenére nincs szétesve. Csak a fűszerezés. Egy nap találkozni motivált és értelmes orvosokkal, személyzettel… de elfogadni, hogy nem mindenki ilyen. Aztán amikor az első körből fogsz ki embereket, akkor hirtelen meglódulnak a dolgok, amikor meg a másikba ütközöl, akkor fogcsikorgatva kell tolnod magad előtt a dolgaidat.

Mindenesetre este, amikor összefutottam a fiammal, félrehívtam.
– Barna, van valami, amit meg kell beszélnünk. Tudod, neked is lesz előbb-utóbb bölcsességfogad…

5 thoughts on “Jankettő

  1. a saját kórházas tapasztalataimból kiindulva (vagyis a gyerekéből) arra tippelek, azért nem akarták befektetni, mert minden kórházi osztálynak csak bizonyos kezeléseket (betegségeket) térít az OEP, ha nem olyan baja van a lányodnak, azt az osztálynak “zsebből” kell fizetnie. viszont minden egészségügyi szempontból indokolt esetet fel kell venniük. mondjuk pár nap antibiotikum-kúra szerintem nem vágja őket földhöz, mindenesetre kíváncsi vagyok, mi lesz a zárójelentésen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *