Olvasgatok… és Ãrok is
- Imhol a cikk –
Ma nálunk háromféle szerzÅ‘dést köt egy kiadó egy szerzÅ‘vel. (Most tekintsünk el attól, amikor a szerzÅ‘ nem kap egy fillért sem, vagy Å‘ maga fizet, ez a vanity press intézménye, ilyen mindenhol van a világon.) Az elsÅ‘ esetben kap honort, majd részesedést a bevételbÅ‘l, azaz royaltyt. A másodikban csak honort kap, a harmadikban pedig csak részesedést. Egy magyar Ãró örül, ha honorban összejön 300 ezer forint, a többit royaltyban, amit viszont nem kap meg, mert a kiadó átveri. Csúnyán. A royalty lehet “nagy” vagy “kicsi”. A “nagy” a borÃtóár 7-8 %-a, a “kicsi” az árréssel (50 %) csökkentett ár 3-4 %-a. Ki lehet számolni, hogy egy kétezer forintos, ezer példányban megjelent könyv esetében ez mennyi. Ha ez nem lenne elég, a kiadók túlnyomó többsége olyan szerzÅ‘dést köt a szerzÅ‘kkel, amelyben a szerzÅ‘ egy az egyben átengedi az összes felhasználási jogot a kiadónak egy összegért cserébe, nem egyszer 5-8-10 évre
Külön tetszik, hogy ezt egy kiadó Ãrja.
De tényleg nagyon Ãgy van. Biztos Ãrtam már – 3,5 fél év blogolás hátránya, hogy nem emlékszel, mirÅ‘l is Ãrtál már részletesen – szóval, van itt jobb oldalt ez a könyv. Utcáról beesve szerzÅ‘dtem a kiadóval, 7%-ra. Csak royalty volt. A kiadó úgy tervezte, hogy 1500 példány, olyan 1600 forint körüli áron, elÅ‘legként kaptam 38ezer forintot. Aztán mást sem. Akárhányszor érdeklÅ‘dtem, mindig azt a választ kaptam, hogy a könyv totális csÅ‘d, nem veszi senki, és még nem értük el azt a mennyiséget, amennyi után a részesedésem meghaladná az elÅ‘leget. Enyhén zavaró volt, hogy sohasem beszélhettem közvetlenül a pénzügyessel, mindig csak a vén, dörzsölt kiadó közvetÃtett.
Nos, ez van. Aki esetleg úgy tervezné, hogy meg akar élni könyvek Ãrásából, az gyorsan keresztelkedjen át Esterházy Péternek. Vagy Wass Albertnek.
Volt idÅ‘, amikor azért még tervezgettem. Ha visszanézel, hihetetlen mennyiségű útleÃrást, úti élményeket találhatsz a blogon. Elkezdtem ezeket könyv formájában újraszerkeszteni. Nem, nem csak osszevágtam. A 2004-es Rabac/Cavallino sztorit például kidobtam és totálisan újraÃrtam, mert eszembe jutott egy csomó minden, ami akkor megÃratlan maradt. (Akkor még nem jegyzeteltem folyamatosan, mint manapság.) Kivágtam az üresjáratokat mindenhonnan – voltak bÅ‘ven – újra és újrafogalmaztam, a céltalan durvaságokat kivettem, plusz poénokat beleraktam… és egyáltalán, dÅ‘zsöltem az anyagban: volt ugye hazai bringatúra, Bükk, KÅ‘szeg, Sopron, Velem, Veszprém, Balaton… Szlovákia többször is, Prága, Bécs szintén… aztán Moszkva, Szentpétervár, Velence, Barcelona, New York, Washington, Seattle, San Francisco, Yosemite… és persze Horvátország, Horvátország hihetetlen mennyiségben. Durván az anyag 40%-át dolgoztam fel, ekkor jártam – képek nélkül – kétszáz nyomtatott oldalnál.
Aztán hagytam a francba. Belegondoltam ebbe az egészbe… és azt mondtam, nincs értelme. Megint beesni valahová az utcáról, megint kötni egy szégyenletes szerzÅ‘dést, tudva, hogy úgyis átb@sznak… nem hiányzik. Majd egyszer befejezem, kinyomtatom, beköttetem… és jó lesz a gyerekeimnek, meg az unokáknak.
July 28, 2008 at 20:52
Posted in: Hétköznapok
3 Responses
Vagy gyártasz belőle egy szép nagy e-bookot, kiteszed ide a lap szélére, hogy mi is jól elolvashassuk. (Önző disznó vagyok, tudom.)
Azon már nem múlik.
ha megis kesz lesz valamikor, egy pdf letoltesre vevo vagyok :D)
Leave a Reply