Na, ha nem tudtam, mi hiányzik még nekem, akkor most megkaptam. Már csak két kartondobozt lökdösök a nappaliban, ezekben a bakelitlemezek vannak. Arra várnak, hogy bedigitalizáljam őket.
Mit mondjak, gigászi munka, nem is csoda, hogy eddig nem vágtam bele.
Ez itt a hevenyészett stúdió. Nem egy nagy wasistdas, mondjuk elég sokat kellett tökölni azzal, hogy tiszta és normális erősségű jel kerüljön a tabletpc-re, de onnantól már csak nyomni kell befelé az anyagot. Na meg az utófeldolgozás: kattogás, pattogás, sercegés eltüntetése.
Aha.
Ha minden jól működne. De a lemezjátszó vén, mint az országút. Mint a lemezek.
Az van ráírva, hogy semi-automatic. Ez normális esetben azt jelentené, hogy a lemez végén a tű visszamegy a helyére, a motor meg leáll. De az öreg túlspilázza egy kicsit: akárhová teszem le a tűt, egyből visszarohan a helyére és boldogan kikapcsolja a motort. Esküszöm, még a farkát is csóválja hozzá.
Egyféleképpen lehet erről lebeszélni: bal oldalról durván 45 fokban erőből oda kell csapni a tű tartójának tövére, de úgy, hogy a tű magától berepüljön a lemez fölé. Ekkor valamiért nem indul be az automatika. Nem mer. Innentől már csak arra kell vigyázni, hogy ne engedjük ki a tűt a lemez végéig – ekkor ugyanis ismét magához tér az automatika, és a következő pofánvágásig nem is enged semmilyen bohó lejátszást.
Végülis, nem lehetetlen… de itt kell ülni mellette – és pontosan emlékezni, melyik lemezen melyik is az utolsó szám.
Igenám, de itt vannak még a kislemezek is. Na, az egy élmény. A 45-ös fordulatszámot ugyanis már nem bírja. Sivít az ékszíj. Szerencsére leteszteltem, a sivítás nem jön át a digitális felvételbe. Ellenben, a fordulatszám-ingadozás már igen. De ezt is sikerült kivédenem. Amikor felteszem a lemezt, jól rápréselem a tálcára, majd még ráteszek két kis fémkockát, nehezéknek a lemez közepe mellé.
Aztán hadd szóljon.
Mindenesetre várom már, hogy túllegyek ezen a borzasztó gányoláson – és a régi zenék bekerüljenek a számítógépbe.
Mondhatnád, hogy mit görcsölök, ma már minden zenét be lehet szerezni innen-onnan. Hát, nem. Nekem speciel sohasem volt normális zenei ízlésem. A lemezek között is van egy-két ritkaság.
Konkrétan plö egy kérdés: aki kitalálja, melyik lemez felvétele látható a képen… hát olyan marha nagy jutalmat nem, de egy elismerő pillantást, azt kaphat.
A lemez címe: Európa közepén, a refrén pedig:
Európa közepén szól a rádió,
Európa közepén veled volna jó
Recent Comments