Road to nowhere

A család Eldorádóba utazott. Kocsival. Apa vezetett. Egy gond volt csak: Anya meglehetősen amazon természettel bírt és mindenbe beleszólt az anyósülésről. De ha csak beszólt volna: annyira meg volt győződve saját vezetési tudásáról, hogy állandóan átnyúlt és rángatta a kormányt. De ha csak a kormányt rángatta volna: emellett taposta a pedálokat is, rúgdosta, rángatta Apát.
Mindketten meg voltak győződve, hogy csak ők tudnak vezetni, a másik nem.
A fiúgyerek anyás volt, a leány ezzel szemben apás. Ebből következően a hátsó ülésen folyamatos volt az ordibálás, mindenki a saját kedvencét bíztatta. Időnként a sunyi rúgásokból hatalmas verekedések keletkeztek, csak úgy repkedtek a kitépett hajszálak. De ebben nincs semmi meglepő, a gyerekekben ilyen korban még nem fejlődik ki a veszélyérzet.
Persze az első üléseken sem néma csata folyt, perlekedtek rendesen.
- Nem látod, hogy jobbkanyar jön! Jobbra, te hülye! - kiabált Anya.
- De előtte még balkanyar van! Engedd már el a kormányt! - csattant fel Apa.
- Nem engedem, mert te nem értesz hozzá! Nézdd meg a többiek milyen gyorsan tudnak menni, mindenki sorban megelőz minket!
- Igen, add át Anyának a kormányt! - kiáltott be hátulról a fiú.
- Te csak ne szólj bele, te Anyás vagy! - torkollta le a leány, mintha ez egy nagy sértés lett volna.
Egyedül Rambó, a tacskó-farkas keverék volt tisztában a veszéllyel - de hiába kereste ezerrel, nem találta a katapult gombot.
A vége, mi más is lehetett volna, karambol lett. Az autó letért az útról, az árokszegély megdobta, így közel százzal csattantak neki egy tölgyfának. Féknyom nem volt. Hárman egyből meghaltak, egyedül Anya élt még pár másodpercig.
- Erről is csak te tehetsz! - hörögte a szomszéd ülés felé.
Az autóból nem sok minden maradt. Éppencsak ki lehetett venni a rendszámtábla mellett a ‘H’ betűt.

A többi autós lassított egy kicsit, amíg elhaladt a tragédia színhelye mellett. A borzongás döbbent csendet csempészett az utasterekbe - de pár kilométer után a szomorúság reggeli harmathoz hasonlóan elpárolgott. Az emberek tudomásul vették a leckét: aki ön- és közveszélyesen hülye, az nem érdemli meg a fennmaradást.

September 17, 2006 at 20:21   Posted in: Hétköznapok

4 Responses

  1. JoeP - September 17, 2006 at 20:25

    Mint köztudott, nem szeretek politizálni.
    Ezért nyúltam most a képes beszéd eszközéhez.

  2. varanusz - September 17, 2006 at 21:44

    Ahh, ilyen böszmeséget még nem látott az országút.

  3. JoeP - September 17, 2006 at 21:58

    Most mondd. Megírtam péntek este, hogy majd kirakom vasárnap, amikor az emberek kezdenek visszaszállíngózni a számítógépeik elé.
    Erre jól eltematizálták az írásomtól a figyelmet.

  4. Adi - September 17, 2006 at 22:41

    Ez a szemét kormány már a naplódat is aláaknázza! :)

Leave a Reply