“A byciclizés a rohanó idő hű jellemzője; s míg a gőzszekér a szellem fejlesztése mellett bénítólag hat a testre, addig ez újmódi kerekezés egyenlőn fejleszti mindkét részt s az erőt adó gőzt magában az emberben termelvén, örök mozdonynyá teszi az embert.”
Pár héttel ezelőtt olvasnivalót kerestem és az egyik eldugott polcon kezembe akadt ez a könyv: Borbély György: Kerékpáron Párisig és vissza; Úti emlékek; 1889.
Nem, a dátum nem elírás. A hapsi tényleg eltekert Párizsig egy penny-farthing kerékpárral. Meg vissza. Meg előtte feljött Tordáról Pestre. Erdélyből egyedül érkezett, rengeteget dühöngött az alföldi utak miatt, pontosabban az utak teljes hiánya miatt. (Fura volt olvasni, mert több helyszínre ráismertem és azokon a részeken ma sem sokkal jobb a helyzet.) Pestről pedig két haverjával vágtak neki a nagy útnak. Most gondolj bele: 1889. Aszfaltozott út? Talán. Itt-ott. De leginkább szekérút. Az emberi természet pedig változatlan: akkoriban a szekeret hajtó kocsisok szólogattak be nekik, sőt, volt ahol verekedéssé is fajult a helyzet, ma ugyanezt a bunkó sofőrök, buszvezetők, kamionosok teszik. Ugyanúgy. Csak. Mert megtehetik és gyorsan leléphetnek a helyszínről.
Hazafelé már egyedül jött a szerző, méghozzá jó nagy kerülővel, Olaszországon, Horvátországon keresztül. Majd Pestről még hazabumlizott Tordára.
A könyvben részletes napló is található, nekem leesett az állam. Földutakon, hajtáslánc nélküli, azaz nagykerekes bringával nem ritkán toltak 100 km feletti napokat, Milánó környékén volt egy 135 kilométeres napja is. Rendkivüli sportteljesítmény volt, egy igazi őskori nagy bringatúra.
Külön extra a szerző jó stílusa, meg értelemszerűen a régies szóhasználat.
Az érdekesség az, hogy ezt a könyvet teljesen elfelejtettem. Nézd meg ezt:
1993-ban rendeltem (Nej nevére) még a bakonyi időszakban. Akkoriban ugyan már volt országúti bringám, de csak úgy mászkálgattam vele. Meg sem fordult a fejemben a bringatúrázás, erre még 25 évet kellett várnom. Mégis, megtetszett annyira a könyv, hogy megrendeltem postán a Könyvklubtól.
Aztán elfelejtkeztem róla és csak most, 2025-ben csodálkoztam rá újból.
2025. September 13. Saturday at 14:48
Elso pillantasra nem vettem eszre a tizedes valaszto vonalat, es csodalkozva neztem hogy a picsaba kerulhetet 93-ban 36500 Ft-ba egy konyv, illetve hogyha annyi is volt, mibol telett ra. Kellett vagy ket perc mire realizaltam, hogy mi a helyzet….
2025. September 13. Saturday at 21:28
Ember, ez akkoriban két havi fizetésem volt. :)
2025. September 17. Wednesday at 08:57
Nem veletlenul vakartam a fejem mire osszeraktam…