A sorok rendezésének napja. A Puster-völgy volt az a szakasz, ahol tavaly már jártam, igaz, akkor szemből. Habár jelentős mászás volt a napban, de egyenletesen elosztva, azaz nem volt megterhelő. Fizikailag is, de főleg mentálisan nagyon jó levezetés volt, én pedig át tudtam tervezni a hátralévő túrát. Ettől persze látvány még volt bőven, felsorakoztak a nagy hegyek, a dolomitok áttolták a küszöbön a lábukat és vidáman futottak mellettem a folyók: az Isarco és a Rienza.