Hát, ez is megtörtént. Két év kihagyás után újra kajakba ültem.
Á, nem paráztam szét az agyamat. Egyáltalán nem.
– Nem fogok tudni beleülni.
– Nem fogok tudni kiszállni.
– Görcsölni fog a lábam.
– A törésnél fájni fog a lábam.
– Nem fogok tudni egyensúlyozni.
– Beleborulok.
– Túl sok lesz elsőre a 27 kilométer.
– Nem fogom bírni erővel a hosszú evezést.
– A nem jó mozdulatok miatt hamar be fog görcsölni a karom.
– Meg a vállam.
Nos, megvolt. Élek. A törött lábam tényleg fáj, de az utóbbi másfél év után már tudom, hogy ez csak a szokatlan igénybevétel miatt van, 2-3 nap után elmúlik.
De ami a legfontosabb, újra húz a kajak. Az utóbbi két évben már annyira leírtam az egészet, hogy komolyan elgondolkodtam a kajakok és úgy egyébként az egész felszerelés eladásán. A mai nap viszont volt olyan jó, hogy az evezés kap még egy esélyt.
Jelzem, nem lesz egyszerű. Délelőtt eveztünk lefele, minden rendben volt. Délután visszafelé már egyáltalán nem. Megjelentek a tahó motorcsónakosok, igencsak kapaszkodnom kellett néha az evezőlapátba. Aki még emlékszik a régi elbocsátó üzenetemre, akkor azt írtam, hogy a váratlan és erős hullámokkal lett tele a hócipőm, márpedig ezek a vizeken száguldozó nyomorultak pont ilyesmit állítanak elő.
Meg még valami. Az időtényező. Borzalmas. Reggel hatkor keltem, ahhoz, hogy tízkor vízen lehessünk. Oké, az első óra elment a reggelivel, a kávéval és az újságolvasással. De utána tetőcsomagtartó felrakása, kajaktartó felrakása, kajak felrakása, lekötözés, cuccok összeszedése, beöltözés, leutazás, kajak leszedése, másik kajak kicipelése, felszerelés, vízreszállás… három óra volt. A túra után pedig ugyanez visszafelé, másfél óra. Összesen 4,5 óra ment el pusztán pakolással, logisztikával. Ennyi idő alatt bringával tekerek 90 kilométert. A négy órányi evezés ideje alatt meg még 80 kilométert. Azaz a 27 kilométeres evezés helyett simán le tudtam volna bringázni mondjuk Révfülöpig,
Messze nem ugyanaz az élmény és nem ugyanaz a sportmennyiség.
Persze lehet mondani, hogy a kajakozás valójában relaxáció, de ekkor jönnek ugye a motorcsónakosok.
Szóval tényleg nem egyszerű, de szerencsére megtehetem, hogy hétköznap kora reggel megyek ki az RSD-re, amikor nincs nagy mozgás és nyugodt körülmények között tudom leevezni a 10-15 kilométeres távomat. Ez bele fog férni.
És valószínűleg ez is marad.
2025. September 04. Thursday at 09:59
Bocs, de szerintem rosszul állsz neki. Nem is az, hogy a kajakozás relaxáció vagy ilyesmi, haem másfajta élmény. Víz, evezés, stb. A kerékpáros meg a gyalogtúra se ugyanaz. Meg hát, nem is megtett kilóméterre fizetnek titeket (sőt, egyáltalán nem fizetnek) akkor meg valójában teljesen mindegy. Nem élsportoló vagy, hogy akár a megtett sportteljesítmény is számítson bármit. Mozogsz, sportolsz, ezeknek a dolgoknak ez a lényege, nem a teljesítmény, az csak bónusz. Nyilván számít, hogy mennyit sportolsz, de egy átlagember számára fontosabb a mozgás ténye, mint az, hogy most 1 vagy 5 kilométert fut le, ha ezt rendszeresen teszi. Azon felesleges tipródni.
Ráadásul… ha amúgy is a napot erre szánod, akkor mindegy, hogy 2 vagy 4 óra a pakolás, nem mentek időre sehova. Ezeket el kell engedni, mert megmérgezik az egész élményt, még utólag is. Mármint, nyilván tervezni kell vele – de ha tervezel vele, akkor ennyi, kész, nem szabad tovább gondolkodni. Azért menj evezni, mert szeretsz evezni, szereted a kajakot, szereted a vizet, és bosszankodhatsz a motorcsónakosokon. Szerintem.