A sas leszállt

Ez valószínűleg egyike lesz a legunalmasabb írásaimnak, de ha már egyszer elkezdtem a pénzügyi manőverem (magyar vándor) leírását, akkor be is fejezem.

02-20-án járt volna le az államkincstárban az állampapírom, készültem is rá, hogy csütörtök délután műtét lesz. A végleges portfóliót már régen megterveztem, kiszámoltam, a kamat mellé mennyi állampapírt kell feltörnöm, az ÁKK felületén felvettem az IBKR-t, mint célszámlát (tipp: bankszámlaként kell felvenni, nem hun iban-ként), az IBKR-ben jeleztem, hogy az ÁKK-ból ennyimegennyi pénz fog érkezni. Egész héten sasoltam, hogyan erősödik a forint, tetszett. Aztán teljesen váratlanul már szerda délután megjött az sms, miszerint pénz állt a házhoz. A keserű ízt az jelentette, hogy a folyamatos erősödés után pont szerda délután gyengült a forint, konkrétan 2,5 forinttal került többe az euró, ez nagyon sok tízezerbe fájt nekem, de nem tudtam várni, hiszen ez lehetett trendforduló is, na meg persze váratlan tüske is. Szerda délután elküldtem a pénzt, átvariáltam a csütörtökömet (autó pénteken megy műszakira, kerékpár helyett futni fogok, meg ilyenek)… és izgatottan vártam a csütörtököt.
Reggel a forint valamit erősödött, már csak 1,8 forintnyi volt a gyengülése. Bevállaltam. (Napközben leesett 401-re, majd délután visszaugrott 402,4-re. Azt hiszem, a guta is megütött volna, ha variálok.) Kilenc körül érkezett meg a pénz, gyors váltás… és indulhatott a fészekrakás. Elég gyorsan meg is tudtam venni normális áron a kiválasztott ETF-eket, egyedül az arany lőtt ki már megint a picsába, de ugyanezt csinálta egy héttel ezelőtt is, utána meg lehiggadt.

Természetesen improvizálásnak semmi helye nem volt, mindent alaposan megterveztem. Kábé két hete vásárolgattam/eladtam mindenféle ETF-eket, gyakoroltam magam az IBKR borzalmas kezelőfelületén, közben ezerrel tanultam és túrtam lelkesen a különböző ETF-eket. Így alakult ki a végleges portfólióm.

A megtakarításaink fele maradt az államkincstárban. Ez gyakorlatilag a cash: valamit kamatozik és ha kell, gyorsan mobilizálható. Az államkötvényeink 40%-a euró alapú, 60%-a pedig 2030/I, melynek megvan az a jó tulajdonsága, hogy 1,5% a kamatprémiuma, azaz a jelenlegi hivatalos 3,7% inflációval is (haha) 5,2%, azaz nem érdemes feltörni és átkonvertálni fixmáp-ba, mert a művelet után is csak 5,5%-ot kapok, márpedig jövőre saccra már nagyobb lesz még a behazudott infláció is.

A megtakarításunk másik fele ment át az IBKR-hez. Az államkincstári rész miatt akár vadulhattam is volna, de hatvan felett már nagyon óvatosan kell bánni a részvényekkel: nem lesz 15-20 évem kivárni, ha bedől a piac. A nyugdíjkiegészítésre hamarabb lesz szükségünk.

Ezt raktam össze.

35% SPYL
15% VWCG
10% SGLD
30% PEU / YCSH
10% CBU7

Nos, hogy hangzik? :) Gondolom, kínaiul.

Nézzük egyenként.

SPYL: A klasszikus S&P500. Ez a rakéta a portfólióban, ez nő a leggyorsabban, cserébe az bukik a legnagyobbakat. (Van egy erősebb rakéta is, az XNAS, de az már túl erős volt nekem.) Gyakorlatilag a legerősebb 500 amerikai cég súlyozott részvénye, de valójában az első 7 a lényeg, azok húzzák az indexet. (Az XNAS meg pusztán csak ez a 7 cég.)

VWCG: Ez érdekes döntés volt. Eredetileg ide egy All World ETF-et terveztem (VWCE), de az ETF adatlapján látható, hogy ugyanarra a 7 top amerikai részvényre épít, csak most a szecska nem a kicsi amerikai cégek részvényeiből jön össze, hanem a világ maradék részéről. Ennél azért szerettem volna jobban diverzifikálni. Másfelől pedig lehet engem reménytelen optimistának nevezni, de úgy érzem, hogy Európa, ha magához tér, fejlődni fog. Muszáj lesz neki. Az amerikai részvények meg iszonyúan az egekben vannak. Így választottam végül második komponensnek a fejlett európai cégek részvényeit. (Csak elgondolkodtatóként: az S&P500 YTD 2,8%, a VWCG YTD 8,3%.)

Ezzel meg is van a gyorsító fele az ETF portfóliónak. Nézzük a stabilizáló felét.

SGLD: Klasszikus arany. Ahogy mondani szokták, turbulens időkben ide menekül a tőke. Nem termel hozamot, de a YTD 11,11%. Száguld, mint az őrült. Meglepő a volatilitása is: 19,34%. Az ember nem feltétlenül ilyennek képzel el egy stabilizáló komponenst, de abban lehet bízni, hogy amikor beszakad a részvénypiac, ez ellenkezőleg fog viselkedni. Talán.

CBU7: Középtávú (3-7 év) amerikai államkötvények. Lustaport szerint “az amerikai államkötvény mindig menekülő útvonal részvénypiaci turbulenciák esetén, így az árfolyama emelkedik, amikor a részvényeké csökken”, én pedig nem vitatkozom vele.

YCSH: Egyszerűen euró. Komoly. A TBSZ-en euróban tárolt pénzt befektetem euróba. Kockázatról nincs értelme beszélni, ezzel szemben a YTD értéke 0,33%. (A végén el fogom magyarázni, mi a pontos szerepe.)

PEU: Abszolút rövid lejáratú (0-3 hónap) európai államkötvények, gyakorlatilag kincstárjegyek. Nem egy rakéta, de felettébb meggyőző adattáblája van:
– YTD: 0,33%
– 1 year: 3,53%
– Volatilitás: 1 év: 0,16%, 3 év: 0,2%, 5 év: 0,19%
– Return per Risk, azaz kockázatra vetített nyereség: 1 év: 22,65 (!!!), 3 év: 10,88%, 5 év: 5,36.
Ha megnézed a diagramot is, láthatod, hogy olyan egyenletesen megy, mint vonat a sínen. Gyakorlatilag nulla volatilitás, olyan 3% éves nyereség. This is my boy.
(Ha az éves hozamhoz hozzáadod az EUR-HUF átlagos 2,5%-os romlását, akkor láthatod, hogy a hozam teljesen állampapír-kompatibilis. Mindez úgy, hogy a pénz távol esik Orbánék enyves mancsától. Ha azt hiszed, paranoiás vagyok, felhívnám a figyelmed arra az év elejei “jó hírre”, hogy éljenéljenhurrá, az emberek megkapják azt a pénzt – az államkötvények kamatát – amely úgy egyébként is járna nekik. Azaz volt olyan pillanat, amikor valaki úgy gondolta, hogy talán nem kellene megkapniuk.)

Nos, ez az elmélet. A gyakorlat nyilván más lett.

Az aranyat nem tudtam ma megvenni. A szokásos szivatás, egész héten a padlón feküdt, ma reggel tőzsdenyitáskor kilőtt a plafonig. Ennyiért nem veszünk aranyat. Szerencsére a szükséges mennyiség kétharmadát már megvettem a kisérletezgetések közben, a maradék ráér.
A részvényekkel óvatos vagyok. Az S&P500 kifejezetten magasan jár, itt bármikor jöhet egy korrekció. Nem itt kellene nagy tételben beszállni. A VWCG vágtat, talán túlságosan is. Úgy döntöttem, hogy itt dca lesz, azaz a befektetni kívánt összeget fél év alatt teszem be, kéthetes részletekre elosztva, méghozzá először a VWCG-re koncentrálva.
Kérdés persze, hogy mi lesz addig a pénzzel? Itt jön be a képbe az YCSH. Megvettem a PEU részt, majd a maradék pénzt beletoltam az YCSH-ba. Innen fogom kéthetente kivenni és átteni a húzósabb részvényekbe, míg el nem érem a kívánt arányokat. (Elsőre nem két hét, hanem egy hónap, ennyi kell, hogy legalább a tranzakciós díjat kitermelje a parkolós ETF. Nyilván ez azt is jelenti, hogy az első dca dupla méretű lett.)

És ennyi. Írhatnék még rengeteget a témáról, két hete gyakorlatilag pénzügyekkel fekszem, pénzügyekkel kelek, ezek pedig mind kellettek ahhoz, hogy összerakjak egy olyan rendszert, mely illeszkedik a céljaimhoz és remélhetőleg valamennyire golyóálló is. De ha valaki veszi magának a fáradságot, ezeket mind megtalálja a neten, ahogy én is megtaláltam. A többi meg már a józan ész és a kritikus gondolkodás dolga.