Month: March 2025

A sas berendezte a fészkét és magára zárta az ajtót

A korábbi igéretemhez képest jön még egy pénzügyi írás, de ezzel tényleg befejeztem. Akkor azzal zártam, hogy megvan a végső koncepció, melyhez kábé fél év múlva jutok el, aprókat décéázva.
(DCA: fél év alatt, két hetente berakni a tervezett mennyiségű pénzt.)

Hát, ebből semmi nem lett.

1. Koncepció

Megváltozott. Pedig buy&hold befektetőként nem illik már befektetés közben koncepciót váltani, csak hát meglehetősen hülye időket élünk, hogy mást ne mondjak, az utóbbi hétben egyszerre zuhant az s&p500, a középtávú amerikai államkötvény, az európai s&p és az arany. Ezek így együtt nem szoktak lazulni. Olvasgattam, chartokat nézegettem, rengeteget. A kristálygömbömet sajnos nem találtam meg, de végül arra jutottam, hogy az eredeti elképzeléshez képest nagyobb súlyt helyezek Európára. Defense részvényt nem akartam venni, szvsz már most túl vannak árazva, kilogikáztam, hogy valamilyen európai bankos etf-be is érdemes lehetne beszállni, de ebben is megelőztek, az EXA1/EXI4 idén már feltepert 30%-ot, ebben sem lesz már túl sok kraft. Aztán elgondolkodtam a lengyel s&p részvényeket tartalmazó etf-en, ugye a lengyelek az új németek, de túl erősnek tartottam a TER-t a várható hozamhoz képest, arról nem is beszélve, hogy ez az etf is meglódult, mint a marha. Végül egy köztes megoldást választottam, az STZ-t, mely európai financiális cégek részvényeit követi le, azaz a bankok mellett a biztosítókat, a viszontbiztosítókat, meg mindenféle egyéb gyanús népeket. Ebbe talán még érdemes beszállni, na meg a volatilitása is jobban illeszkedett az alapvetően középtávú koncepciómhoz. Ezzel viszont a portfóliónak a részvény szelvényében az USA/EUR arány 30/20-ra változott.(Van bennem némi kényelmetlen érzés, szvsz hosszabb távon az USA rendeződni fog, az EUR meg vissza fog lassulni, b&h befektetőként ehhez kellene tartanom magamat, de valahogy nem szeretem sokáig nézegetni a piros számokat. Mindegy, évente úgyis illik újragondolni a portfóliót.)

2. DCA

Megváltozott. Eltűnt. Ugye valamikor volt egy induló adag, aztán megjött az első két dca adag is. Viszont miután átrendeződött az USA/EUR arány, kiderült, hogy nem is maradt már olyan sok hátra, az S&P500 pedig éppen a bányászbéka segge alatt ássa az új járatot, lehet érdemes lenne most belevásároni, különösen úgy, hogy az erre félrerakott pénz már az elejétől fogva ott figyel a tbsz számlán. Itt megint eltértem a szokástól, ugyanis azt szokták mondani, egy b&h befektető számára mindegy, mikor száll be. Ez egyfelől igaz, másfelől viszont ha megnézem, milyen árak voltak egy hónappal ezelőtt, akkor a mostani áron történő bevásárlással többmillió forinttal járok jobban. Márpedig az árfolyam, ha szolidan is, de elindult felfelé, meg mintha valahol errefelé lenne egy támasz is, szóval ha décéázgatnék, simán lehet, hogy két hónap múlva már megint csak drágán tudnék venni. (Vagy a mostaninál is sokkal olcsóbban, de a vizeletemből azt olvastam ki, hogy ez a kevésbé valószínű.) Hosszabb távon úgy sejtem, oldalazgatás következik (kenguru piac), márpedig ha magas áron szállok be, akkor sokáig látom a piros számokat. Azokat meg nem szeretem. (De lehet, hogy ezt már írtam.)

Szóval így. Ma kiszórtam minden játszós ETF-et (februárban ezekkel gyakoroltam), az YCSH-t felszámoltam (ebben volt félretéve a későbbi décéázásra szánt pénz), és minden kategóriában, minden etf-ben beállítottam a véglegesnek szánt arányokat. Kész. A sas nem csak leszállt, de be is vackolta magát és lakattal zárta magára az ajtót. A gép forog, az alkotó pihen. Innentől ráérek hetente-kéthetente benézni az IBKR-hez, csak úgy legeltetni a szememet a csodálatos masinámon.
Innentől tényleg buy&hold befektető leszek.

PS1.

Elméletileg décéázhatnák persze, hiszen évközben is keletkeznek megtakarításaink, melyeket kéthavonta be tudnék pakolni. De nem ez lesz, pontosabban, nem itt, az IBKR-nél. Ezek a menetközben keletkező megtakarítások lesznek a likvid megtakarításaink, azaz mennek az államkincstárba, azon belül is diszkont kincstárjegybe. 5%-os, kockázat- és adómentes megtakarítás, abszolút likvid. Az IBKR tbsz nem likvid, az euró számla meg nem adómentes. (Aztán jövőre az egész megy a tbsz2026-ba.)

PS2.

Habár már a múltkor is írtam valami hasonlót, de a végső állapot más lett. A dokumentálás kedvéért beírom ide is.

Rakéták (vagy fékezők)
VUAA, 3%, S&P500 (a februári játszadozásból maradt)
SPYL, 27%, S&P500
VWCE, 1%, All World (a februári játszadozásból maradt)
VWCG, 14%, európai top cégek
STZ, 5%, európai financiális cégek

Stabilizálók
PEU, 30%, európai rövid lejáratú államkötvények, gyakorlatilag kincstárjegyek
CBU7, 10%, amerikai középtávú államkötvények
SGLD, 10%, fizikai arany

PS3.
A szokásos disclaimer. A fentiek az én eszmefuttatásaim, és magunk között szólva, olyan hülye vagyok hozzá, mint egy talicska aprómajom. Nehogy elkezdj gondolkodás nélkül utánozni. Illete, úgy általában, nehogy elkezdj gondolkodás nélkül tőzsdézni.

Mondatok

Aztán néhány akasztott emberrel átzörgött egy villamos, a kezüknél fogva lógtak …
– Bohumil Hrabal –

A hidraulikus csavarbehajtó gyors egymásutánban hármat vakkantott, mintha meglátta volna egy fajtársát a tisztás túlsó végén.
– William Gibson –

2024 Egri Csillag 01: Zsérci kör, Tarna, Heves-Borsodi dombság

Nagyívű terveink voltak, de mindet elvitte Borisz, illetve az utána jövő árvízek. A napocska viszont hamarosan felragyogott, olyan igazi őszi bringás idő lett, nem lehetett otthon maradni. Ebből lett végül egy négy kerékpártúrából álló csillagtúra Eger környékén. Jelen film az első kettőről szól, egy Bükkzsérc – Noszvaj körről, illetve egy hosszabb csavargásról a Heves-Borsodi dombságban.

Helyzet van

Már megint. Vagy még mindig. A fene sem tudja ekkora tolongásban.

Ma délután derült ki, hogy az összes szar, ami vasárnap a nyakamba borult (a tüneteket direkt nem részletezem, olvass utána) az egy akut prosztatagyulladás volt. Illetve van. A cafard pedig konkrétan amiatt tört ki rajtam – eltekintve a saját kardjába dőlő kétfaktoros autentikációktól – mert (amellett, hogy nincs felső fogsorom és egy ideig még nem is lesz), szóval amellett szombaton jöttem ki egy tíznapos influenzából, és pont aznap tört ki a tavasz is és azt hittem, hogy végre élvezhetem egy kicsit az életet (eltekintve a fogtalanságtól), de nem, csesszék meg, még egy napot sem kaptam. Vasárnap délután már ordítva pisiltem, este pedig tomboltam a dühtől.
Na mindegy. Két hét antibiotikumkúra és ha szerencsém van, ennyivel megúszom. Ennyivel. Már attól ordítani tudnék, hogy kétig le vagyok tiltva a bingáról. (A doki egy hónapot is magyarázott, de ekkor befogtam a fülem. Így is le vagyok maradva a felkészüléssel – ugye hülye influenza – ha most egy hónapig nem bringázhatok, akkor gyakorlatilag kidobhatom a nyári programjaimat.)
Fasza egy év. A tavalyi brutál tragikus volt, de a mostani is igyekszik rendesen.