Először is, tisztázzuk, mi a sajtó. A propaganda például nem az, még akkor sem, ha a sajtó eszközeit használja. Ami jelenleg nálunk a kormányoldalon van, az egy végtelenül aljas, embertelen és gyomorforgató propaganda, az emberek alantas ösztöneire építő hatalomtechnikai eszköz. Normális ember befogja a fülét, köp egyet és továbbmegy. Nyílt, kiszámított, végtelenségig ismételt hazugságokkal vitatkozni sem érdemes.
Az úgynevezett független sajtó már sajtó. Annak összes pozitívumával és persze negatívumával is. A sajtó ugyanis nem a barátunk. A sajtó termékeiért fizetünk, mert segít a tájékozódásban, mert megír dolgokat, melyekről máshogy nem értesülnénk… de a sajtó manipulatív is, mely ellen teljesen fel kell vérteznünk magunkat a kritikus gondolkodással. Egy normális világban egy tényfeltáró sajtótermék megélhetése lenne a legbiztosabb, hiszen egy társadalom alapvető érdeke, hogy a disznóságokról alapos, tényekkel bőségesen alátámasztott írások szülessenek. Csakhogy a világ nem ilyen, az embereknek a bulvár, a botrányok, az odamondogatós balhék jobban bejönnek. Az újságok, tévék, rádiók meg egyensúlyoznak. Legyen ilyen is, olyan is. Tájékoztasson, de érdekes is legyen.
Ezzel nyilván nem mondtam semmi újat. Ezer éve szerepelnek pletykák, karikatúrák, keresztrejtvények a nehezebb írások mellett. A sajtónak nem csak tájékoztatnia kell, hanem megélnie is a piacon. És itt jönnek a problémák. A botrányok kattintást, azaz bevételt generálnak. A hisztéria különösen. Ha lehet félelmet generálni, az nagyszerű az üzletnek. Az egyes sajtótermékek pedig elcsábulnak, különösen, ha látják, hogy a konkurencia már rálépett a manipulatív útra. Ekkor kell az olvasónak piszkosul észnél lennie és a kritikus gondolkodásba kapaszkodva kiszűrni a tényeket, leválasztani róluk a hisztériakeltést, megőriznie a valóságérzékelését, érzelmileg nem bevonódni.

Aki most itt propagandát kiált, az nem értette meg az első bekezdést. A propagandának kizárólag manipulációs célja van, az embereket akarja befolyásolni politikai célból. Lehet, hogy tol mellé bulvárt is, de a valóságtól az egész fényévekre van. A sajtó, az a jellegéből fakadóan beteg dolog, de feltétlenül szükséges egy társadalom működéséhez. Minden kellemetlen tulajdonsága mellett is egy iránytű, egy morális norma terjesztője. Az, hogy a helyén kezeljük, az elsősorban rajtunk múlik.

Miért foglalkoztam ezzel a témával ennyit? Mert ma, pénteken döntöttem el, hogy jó ideig felhagyok a sajtótermékek fogyasztásával. Mind Magyarországon, mind a nagyvilágban olyan, hisztériával teli folyamatok indultak be, melyekre a sajtó felszabadultan cuppant rá, mondván, hogy most akkor végre mindent szabad, gátlástalanul lehet pánikot, félelmet gerjeszteni, az emberek rettegésére alapozva saját magukat nélkülözhetetlennek mutatni. A sajtó nagy napjai ezek, biztos vagyok benne, hogy a kattintásaik soha nem látott magasságokban szárnyalnak. Én viszont nem vagyok hajlandó rettegni, még ha ez struccpolitikának tűnik is. Igen, tudom, új barbárság kora következik, méghozzá nem is csak valami icipici barbárságé, hanem nagyon durva, nagyon aljas, embertelen barbárságé. Látom, milyen folyamatok indultak be, látom, milyen a dinamikájuk, de ezt már megírtam egy csomószor: az emberi ostobaság öntudatra ébredt és vissza fogja lőni a civilizációt a középkorba, már ha egyáltalán marad valami az emberiségből. Nyilván szurkolok az ellenkező irányú folyamatoknak, nagyon szeretném, ha megdőlne az Orbán-rendszer, ha Európa gerincet növesztene végre, Trumpot meg helyére rakná valaki, aki nem Putyin, de egyiknek sem adok sok esélyt. Tenni pedig egyáltalán nem tudok ellene semmit, így viszont értelmét sem látom, hogy folyamatosan ezen rettegjek. Igen, szar lesz. Igen, elpusztul az ország. Igen, valószínűleg elpusztul a jelenlegi civilizációnk is. Én pedig úgy döntöttem, hogy még jobban visszavonulok magamba. Marad az olvasás és a végtelen kerékpártúrák.