Évforduló

Hoppá, még egy évforduló. Csak ez most nem kedves, inkább szomorú. Pontosan egy évvel ezelőtt volt az a bringázás, amelyből az a szerencsétlen baleset lett.

– A teljes történet –

Először arra gondoltam, hogy tételesen végigveszem, hogyan állok most, de elengedtem. Nem túl jól és semmi kedvem sincs újra elragozni. A lényeg, hogy amit a doki mondott a hathetes kontrollon, az igaz. Még amikor úgy néz ki, hogy minden rendben van, akkor is lesz maradó fájdalom. Emiatt van az, hogy néha még sántikálok, emiatt van az, hogy futás előtt kell egy 500 méternyi bemelegítő sántikálós futás, emiatt van az, hogy nem tudok fél lábon egyensúlyozni, azaz nem tudok állva nadrágot felvenni és valószínűleg a vízből történő kajakbaszállás sem fog menni. Bízni persze lehet, hogy egyszer majd ez is rendbejön, de már egy éve folyamatosan bízok mindenfélében, kezd elfogyni. Egyedül a kerékpározás tartja bennem a lelket, az nagyon megy és az erőnlétem is kezd visszajönni.
Ja, meg fejben kell még rendet raknom: korábban az énképem egy fitt, sportos negyvenes volt, ez alatt az egy év alatt ez átalakult egy mozgáskorlátozott hatvanassá. Nem tudom, vissza lehet-e ezt csinálni, mindenesetre rajta leszek.

6 Comments

  1. Öhm, ez lehet, hogy furcsa lesz, de én azt gondolom, nincs itt mit rendberakni. Mármint, tök jó a hozzáállásod, meg a mozogni és élni akarásod, de egy ilyen balesetnek mindenképpen lesz valamennyi visszamaradó cucca. Ez innentől az új normalitás, ez az új te, ezt kell elfogadni. Nem vagy többé beteg, sőt, én még mozgáskorlátozottnak se mondanám.

    Persze, ahogy írod, lehet abban bízni, hogy ez az egész jobb lesz, de felesleges. Tapasztalatból mondom, én születésemtől mozgáskorlátozott vagyok, mindig lehet törekedni a jobbra, új megoldásokat, új tornákat, stb kipróbálni, de ami aktuálisan van, azt kell elfogadni normalitásnak, akkor is, ha épp nagyon nehéz. Nálam vannak nagyon komisz időszakok, amikor WC-re is alig bírok kimenni, és van amikor kiszaladok a világból, meg a kettő között a szivárvány 777 színe.

    Elképzelni sem tudom, hogy ezt “épként” mennyire nehéz megélni, mikor tudom, hogy sokszor nekem sem könnyű. De 40 év tapasztalata mondatja velem, hogy ez a legjobb út. Nem valami ideához hasonlítani magad (“fitt 40-es” vs “mozgáskorlátozott 60-as”) hanem elfogadni, hogy ez most itt, amit eddig elértél, ez vagy te. Rengeteget tudsz bringázni, tök okésan tudsz mást sportolni, itt és itt vannak piros vonalak, amiket nem lépsz át – egyelőre. Ha ezzel már tudsz azonosulni, elfogadod énképként, akkor utána lehet keresgélni a jobbat, próbálgatni a határokat, de ha nem sikerül, a kudarc kevésbé fog fájni, mert nem az lesz, hogy “megint nem lettem fitt 40-es” hanem “nem lett jobb, de itt van egy kényelmes énkép, ehhez vissza lehet térni”.

    De persze, ez csak az én nézőpontom. Rád bízom, hogy mihez kezdesz vele.

    • Köszi. Nehéz ezzel vitatkozni, mert nem ugyanabban a pozícióban vagyunk. Te is csak azért törődsz bele, mert nem tudsz rajta változtatni. Nálam viszont a legalapvetőbb jellemvonás az, hogy nem vagyok hajlandó beletörődni abba, ha valami nem oké, miközben a változás rajtam áll. Enélkül ma már valahol 120 kiló felett lennék. (Ötven évesen folyamatosan küzdöttem azzal, hogy az énképem az sportos, miközben a súlyom meg folyamatosan növekszik. Tizenpár év után, immár 114 kilósan találtam rá a helyes útra, de folyamatosan próbálkoztam, soha nem törődtem bele.) Most sem vagyok hajlandó elfogadni ezt az állapotot, látok is esélyt a javulásra, csak éppen az eddigi tapasztalatok alapján tudom, hogy ez több év, márpedig ami sikerült az ötvenes éveimban, nem biztos, hogy fog a hatvanasokban is. De még nagyon sok tervem van és azokhoz kell az önbizalom.

      >de ha nem sikerül, a kudarc kevésbé fog fájni,
      Ezt nem így szoktam megélni. Ha megcélzok valami nagyot és nem érem el, akkor nem az van, hogy vége a világnak, hanem az, hogy örülök annak is, ameddig eljutottam, mert már ez is jóval több, mintha meg sem próbáltam volna.

  2. Javaslatom egy középút: sportos hatvanas. ☺️

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *