Hoppá, még egy évforduló. Csak ez most nem kedves, inkább szomorú. Pontosan egy évvel ezelőtt volt az a bringázás, amelyből az a szerencsétlen baleset lett.

– A teljes történet –

Először arra gondoltam, hogy tételesen végigveszem, hogyan állok most, de elengedtem. Nem túl jól és semmi kedvem sincs újra elragozni. A lényeg, hogy amit a doki mondott a hathetes kontrollon, az igaz. Még amikor úgy néz ki, hogy minden rendben van, akkor is lesz maradó fájdalom. Emiatt van az, hogy néha még sántikálok, emiatt van az, hogy futás előtt kell egy 500 méternyi bemelegítő sántikálós futás, emiatt van az, hogy nem tudok fél lábon egyensúlyozni, azaz nem tudok állva nadrágot felvenni és valószínűleg a vízből történő kajakbaszállás sem fog menni. Bízni persze lehet, hogy egyszer majd ez is rendbejön, de már egy éve folyamatosan bízok mindenfélében, kezd elfogyni. Egyedül a kerékpározás tartja bennem a lelket, az nagyon megy és az erőnlétem is kezd visszajönni.
Ja, meg fejben kell még rendet raknom: korábban az énképem egy fitt, sportos negyvenes volt, ez alatt az egy év alatt ez átalakult egy mozgáskorlátozott hatvanassá. Nem tudom, vissza lehet-e ezt csinálni, mindenesetre rajta leszek.