Páduából átbringáztunk Mestrébe, ahol tábort vertünk. Immár cucc nélkül vetettük bele magunkat a Velence környéki pezsgésbe. Átkompoltunk a Lidóra, átvaporettóztunk Punta Sabbionéba, onnan Cavallino, majd Lido di Jesolo, ahol megfordultunk és a velencei öböl északi partját megkerülve tértünk vissza Mestrébe. A következő napon vonatoztunk tovább Udinébe és tekertünk fel Gemonába, de ezt már láthattuk az előző részben.
Month: December 2024
Egy kis nosztalgia
Ez a fénykép nemrég jött velem szembe az ‘Eger anno’ (vagy valami hasonló nevű) Facebook csoportban. 1970-ben készült, az akkori strandbejáratot ábrázolja. Igazából nincs benne semmi különös, tulajdonképpen alig látszik valami a környékből.
Csakhogy. Az ember képes arra, hogy bármihez, akár egy kavicshoz is emléket rendeljen, ha a gondolatvilágában létrejött a kapcsolat.
Nagyjából ekkor – valószínűleg pár évvel később – sétáltunk este anyámmal haza a városból, kicsit sötétedés után. (A háttérben lévő toronyházak közül a bal szélsőben laktunk.) Felnéztünk a csillagokkal zsúfolt égre és valahogy felvetődött köztünk a téma, konkrétan itt, a strandbejárat előtt (piros kereszt), hogy ki mitől fél, pontosabban, mi ijeszti leginkább a létezésben. Anyám azt fejtegette, hogy őt a halál. Nem tudja elképzelni, milyen is lesz az, hogy valaki egyszer csak él, utána meg nem lesz. Évmilliókig. Ezt nem tudja felfogni és erősen fél is tőle. Erre azt válaszoltam, felnézve az égre, hogy engem meg a világmindenség végtelensége ijeszt. Hogy már az ismert világmindenséghez képest is micsoda kis jelentéktelen szarok vagyunk, pedig ez valójában elképzelhetetlen távol van akár az egymilliószor nagyobb világmindenséghez képest is, de valójában tök felesleges ilyenekről beszélni, hiszen a világmindenség végtelen, azaz nem tudunk olyan szorzószámot mondani, amelyik akár csak meg is közelítené a végtelent. És hogy mi mindenfélét képzelünk el az életünkről, azt hisszük, hogy fontosak vagyunk és fel sem fogjuk, micsoda kis egydimenziós légypiszkok vagyunk valami jelentéktelen térben… és persze semmi jelentősége sincs annak, hogy élünk.
Aztán ennyi. Anyám már nem él, én pedig megértettem, hogy mindenkinek a saját dimenziója számít, felesleges a végtelenbe tekintgetni. De ez a beszélgetés nagyon megmaradt az emlékeimben.
Hüllőagy
Te ne essél ebbe a hibába. Azaz ha találkozol valami tudományosnak látszó és egyébként frappáns magyarázattal, ne hidd el elsőre.
Itt van például egy régi olvasásélményem.
Kérdés: Mit írt Gibson a Bigend trilógiában a hüllőagyról?
ChatGPT said:
William Gibson Bigend-trilógiájában (amely a következő három regényből áll: Mintaminták (Pattern Recognition), Hajszálon függ (Spook Country), és Nulla történet (Zero History)) a “hüllőagy” kifejezés többször is előkerül, általában a döntéshozatal, a reklám és a marketing pszichológiai aspektusainak kontextusában.
A hüllőagy az agy ősi, primitív részére, a limbikus rendszerre és az agytörzsre utal, amely az alapvető túlélési ösztönöket, például a harcot, menekülést, étkezést és szaporodást irányítja. Gibson ezeket az ösztönöket összekapcsolja a modern fogyasztói társadalommal, ahol a reklámok és a marketing stratégiák gyakran célozzák meg ezeket a primitív érzelmeket, hogy befolyásolják az emberek viselkedését.
Példák és értelmezés:
– Marketing és manipuláció: Bigend, a trilógia központi alakja, egy marketingzseni, aki mélyen érti, hogyan lehet az emberek tudattalan döntéshozatalát manipulálni. Gibson Bigend karakterén keresztül vizsgálja, hogy a modern marketing miként használja ki a “hüllőagyat”, hogy rögtönzött, ösztönös reakciókat váltson ki a célközönségből.
– Félelem és kíváncsiság: A trilógiában többször előkerül, hogy az emberek hogyan reagálnak a bizonytalanságra vagy az ismeretlenre. A félelem és az izgalom – amelyek a limbikus rendszer által közvetített érzelmek – kulcsszerepet játszanak a karakterek motivációiban és a narratíva alakulásában.
– Kritika a technológiáról: Gibson bemutatja, hogy a technológia és a globalizáció által uralt világ hogyan erősíti fel ezeket a primitív ösztönöket. A hüllőagy működése különösen releváns a reklám és a manipuláció digitális eszközeivel kapcsolatban, ahol a vizuális impulzusok és az azonnali érzelmi reakciók dominálnak.
Magát a trilógiát nagyjából a 2000-es években olvastam és ez a hozzáállás különösen megmaradt bennem. Egy csomó mindent megmagyarázott és egy struktúrát tett a gondolkodásunk mechanizmusa mögé. Azóta sokszor használtam is ezt a hüllőagy-elméletet, mind a világnézetemben, mind a beszélgetéseim során.
Hiba volt.
Mi is ez?
ChatGPT said:
A “hüllőagy-elmélet”, vagyis a triune brain elmélete, Paul D. MacLean neurobiológus nevéhez fűződik, és az 1960-as években vált népszerűvé. Ez az elmélet az emberi agyat három rétegre osztja:
– Reptilián komplexum (hüllőagy): Az agytörzset és a bazális ganglionokat jelenti, amelyek az alapvető túlélési ösztönöket (harc, menekülés, szaporodás) irányítják.
– Limbikus rendszer: Az érzelmekkel és a tanulással kapcsolatos struktúrák, például az amigdala és a hippocampus.
– Neocortex: A legfejlettebb réteg, amely a racionális gondolkodásért, nyelvért és kreativitásért felelős.
Mostanában történnek dolgok és aktuális lett az elmélet, pontosabban a validálása. Imhol.
Az agyunk mélyén nem lakozik egy primitív hüllő.
A fenti cikk alaposan körbejárja a helyzetet. Összefoglalásnak megint a ChatGPT-t tudom idézni. (Mert a beszélgetés végére csak kivertem belőle.)
ChatGPT said:
A hüllőagy-elmélet nem állja meg a helyét a modern neurobiológiai kutatások tükrében, de hasznos metafora lehet az emberi viselkedés bizonyos aspektusainak megértéséhez. Ha azonban pontos képet akarunk kapni az agy működéséről, akkor a korszerűbb modellekre és kutatásokra kell támaszkodnunk.
És ha már itt járunk, egy kapcsolódó gondolat. Érdemes elgondolkodni ezen is.
A harmadik mítosz szerint az elme problémái (mentális betegségek) és a test betegségei (például szívbetegség) között világos választóvonal húzható. A mai napig alkalmazott elméletet, miszerint a test és az elme két világosan elválasztható dolog, Descartes tette népszerűvé a 17. században, és tulajdonképpen ezt alkalmazza a hagyományos gyógyászat is. Agykutatók azonban azt találták, hogy azon idegsejtek csoportja, ami rengeteg pszichológiai funkciót lát el (érzelmek, döntéshozás, erkölcsi ítélet, empátia) olyan testi funkciók szabályozásáért is felelős, mint a hormonok, szervek, vagy az immunrendszer. Amikor tehát szorító fájdalmat érzünk a mellkasunkban, akkor azt az agy lelki problémaként is interpretálhatja, ilyenkor pszichológushoz fordulunk, de testi betegségként is értelmezheti, ekkor pedig egy kardiológust keresünk fel. Szervi betegségek (szívbetegség például) okozhatnak olyan tüneteket, mint egy mentális betegség, illetve a lelki betegségek tünetei teljesen azonosak lehetnek egy szervi probléma tüneteivel.
Három elterjedt tévhit az agy működéséről
Alpesi völgyek, olasz lankák 06: Verona, Pádua, Mestre – Udine – Gemona
Verona városnézés, Pádua városnézés, két vonatozás, majd fél napnyi bringázás. Muszáj volt. Egyfelől megcsúsztunk, miközben a meleg és a szembeszél is lefárasztott. Másfelől az időjárás láttán egyből levettük, hogy a Caorle – Gemona táv meglehetősen reménytelen: 135 km, alföldön, hőségben, kis falvakon keresztül, a végén mászással. Inkább vonatoztunk Mestréből egy nagyot, az utolsó 50 kilométert pedig letekertük. (Pádua és Gemona között volt egy egynapos Velence bringatúránk is, de az technikai okból másik videóba került.)
Beközösségimédiásodunk
Azon kaporszakállúak, akik régebben is olvasgatták a blogot, emlékezhetnek rá, hogy sok évvel ezelőtt egyszer már próbálkoztam ‘Like’ gombbal. Az a Facebookot használta. Aztán amikor megtudtam, hogy ezeket a visszajelzéseket a Facebook köszöni szépen és felhasználja a profilírozáshoz, egyből megröptettem. (Konkrétan elég volt a gomb _jelenléte_ egy oldalon, az írás tartalmát már adta is át anyucinak.)
Most, 2024 karácsonya előtt éreztem ismét elementáris szükségét, hogy legyen nekem is ‘Like’ gombom. Lett.
– Semmi Facebook, semmi közösségi médiás integráció. A like értéke egyszerűen csak hozzáadódik a poszt/komment objektumhoz.
– Egy ember csak egy like-ot adhat. Újabb megnyomásra az előző like eltűnik. Újabb megnyomásra visszajön. És így tovább, amíg meg nem unjuk.
– Dislike gomb nem azért nincs, mert nem bírom a kritikát, hanem az már csak a plugin fizetős verziójában érhető el. Annyira meg azért mégsem szeretem a kritikát, hogy fizessek is érte.
Nos, ennyi. Ha gondoljátok, nyomkodjátok bátran.
Recent Comments