Month: December 2024

• Ha valaki az örökkévalóság számára alkot, akkor az illetőnek mennyiségérzékelési problémái vannak.

• A legnagyobb kognitív disszonancia nihilista racionalizálása: semmi sem fontos.

• Amikor az étel kevergetése közben kaparja a torkod a kapszaicin, az már jelzi, hogy jó lesz.

• Bitskey Aladárról nevezték el az egri uszodát.
• Bitskey Aladárról utcát is neveztek el Egerben.
• Nem messze ettől utcát neveztek el Pócsik Dénesről is.
• Egerben van Pócsik Dénes emléktorna.
• A Dobó gimnázium tornatermét Csányi Barnáról nevezték el.
• Egerben van Csányi Barna emléktorna is.
• Az egri stadiont Szentmarjay Tiborról nevezték el.

Na most, én mindegyik illetőt személyesen ismertem.

• Bitskey Aladárnál (Ali bácsinál) tanultam úszni és remekül megtanított.
• Pócsik Dénes ott lakott tőlünk két házra a lakótelepen, rendszeresen összefutottam vele.
• Két éven keresztül jártam a Dobó gimnáziumba vívóedzésre. Csányi Barna volt az edzőm. (Őrá nem tudok hasonló jókat mondani, mint Ali bácsira. Nem szerettem.)
• Szentmarjay Tibi bácsi pedig apám edzője és egyben barátja is volt. Ha nem vagyok olyan málé, bevállalt volna tanitványnak.

Szóval, honnét tudod, hogy öreg vagy?
Onnan, hogy egykori ismerőseid szoborként néznek vissza rád.

Elkezdek beöltözni futáshoz. Jön a futózokni. Ez egy olyan zokni, melyen jelölve van, melyik a ballábas és melyik a jobb.
Ülök a széken, készülök rá, hogy a jobb lábamat fogom megemelni, felveszem magam mellől az egyik zoknit, és… bal. Hangsúlyozom, még nem mozdultam meg, simán megemelhetném a bal lábamat, de fejben már arra készültem, hogy a jobbot fogom. És a furcsa az, hogy ekkor nem a bal lábamat emelem meg és húzom fel rá a zoknit, hanem visszateszem a balos zoknit és a jobbost fogom meg. Azaz ha már döntöttem, akkor ahhoz ragaszkodok, még akkor is, ha közben úgy alakulnak a dolgok, hogy a másik megoldás hatékonyabb lenne. Még akkor is, ha valójában még nem történt semmi.
Tényleg nem történt?
Egy külső szemlélő szerint tényleg nem. Valójában persze történt.
Áthelyeztem bal oldalra a testsúlyomat. Fejben összeraktam, milyen mozgássorozat következik. Erre a mozgássorozatra rákészültek az izmaim. Az agyam leképezte, milyen ingerek fogják érni, felkészült arra, hogy ha nem ezek jönnek (mittudomén, leesek a székről), akkor be kell avatkoznia. Egy lábcserénél ezeket mind le kellett volna nulláznom és újra felépíteni a másik lábra. Nos, ennél volt hatékonyabb megoldás kicserélni a zoknit.
Bonyolult az élet. És még csak most fog indulni a futás.

“Minél jobban közelít Magyarország egy “failed state” (bukott állam) állapotához, annál közelebb jut a “rogue states” (lator államok) gyakorlatához, amely algoritmus persze Orországban a legvilágosabb akár tágabb horizonton, történetileg, akár csak Putyin uralmát nézve. A különbség, hogy Magyarország lehetne más, de a jelenlegi urai valamiért (még mindig nem tudjuk, pontosan miért) úgy döntöttek, hogy tönkreteszik, ezzel eljuttatják arra az útra, amely olyan fokú forráshiányhoz és versenyképtelenséghez vezet, ahonnan nézve már csak a szabad(abb) világ tönkretételében való részvétel lehet a cél, mert békés, produktív eszközökkel az ország nem stabilizálható kormányok szekvenciájában (csak generációnyi munkával, ez meg, ugye, kit érdekel). A magyar praktikusan már bukott állam, mert az ország eleve nem versenyképes a saját forrásai és eszközei szerint (ezért az állam régóta külső finanszírozásra szorul), másodsorban már a nemzetközi ellátási láncok részeként sem az (részint mert a fő érdekeltsége, a hagyományos autóipar éppen kicsúszik alóla, a munkamegosztásban eleve elfoglalt alacsony helyét nem sikerült trendszerűen javítania, illetve az új orientációban itthon előállított érték itthon hasznosuló aránya csökkenni fog), harmadsorban az állam mára képtelenné vált ellátni a civlizációban kialakult feladatait a közszolgáltatások és a jogbiztonság terén, ehelyett egy maffia kiszolgálójává vált, végül pedig — az erősödő szorultsága okán — az várható tőle, hogy az eddigieken túl aktívan is a saját polgárai ellen fordul majd, ha a maffia (részben külsőleg diktált) érdekei ezt követelik. Nincsen ebben semmi csodálatos (hiába hisszük ezt a XX. századi példák dacára). Csak “business as usual”. Az önkorrekcióra képtelen (mert szabadságellenes és antidemokratikus folyamatok által uralt) bukott állam átcsúszása az elnyomó ÉS a nemzetközi rend rombolásában érdekelt lator államba itt történik a szemünk előtt.”
– Béndek Péter –