“Minél jobban közelít Magyarország egy “failed state” (bukott állam) állapotához, annál közelebb jut a “rogue states” (lator államok) gyakorlatához, amely algoritmus persze Orországban a legvilágosabb akár tágabb horizonton, történetileg, akár csak Putyin uralmát nézve. A különbség, hogy Magyarország lehetne más, de a jelenlegi urai valamiért (még mindig nem tudjuk, pontosan miért) úgy döntöttek, hogy tönkreteszik, ezzel eljuttatják arra az útra, amely olyan fokú forráshiányhoz és versenyképtelenséghez vezet, ahonnan nézve már csak a szabad(abb) világ tönkretételében való részvétel lehet a cél, mert békés, produktív eszközökkel az ország nem stabilizálható kormányok szekvenciájában (csak generációnyi munkával, ez meg, ugye, kit érdekel). A magyar praktikusan már bukott állam, mert az ország eleve nem versenyképes a saját forrásai és eszközei szerint (ezért az állam régóta külső finanszírozásra szorul), másodsorban már a nemzetközi ellátási láncok részeként sem az (részint mert a fő érdekeltsége, a hagyományos autóipar éppen kicsúszik alóla, a munkamegosztásban eleve elfoglalt alacsony helyét nem sikerült trendszerűen javítania, illetve az új orientációban itthon előállított érték itthon hasznosuló aránya csökkenni fog), harmadsorban az állam mára képtelenné vált ellátni a civlizációban kialakult feladatait a közszolgáltatások és a jogbiztonság terén, ehelyett egy maffia kiszolgálójává vált, végül pedig — az erősödő szorultsága okán — az várható tőle, hogy az eddigieken túl aktívan is a saját polgárai ellen fordul majd, ha a maffia (részben külsőleg diktált) érdekei ezt követelik. Nincsen ebben semmi csodálatos (hiába hisszük ezt a XX. századi példák dacára). Csak “business as usual”. Az önkorrekcióra képtelen (mert szabadságellenes és antidemokratikus folyamatok által uralt) bukott állam átcsúszása az elnyomó ÉS a nemzetközi rend rombolásában érdekelt lator államba itt történik a szemünk előtt.”
– Béndek Péter –