- Bitskey Aladárról nevezték el az egri uszodát.
- Bitskey Aladárról utcát is neveztek el Egerben.
- Nem messze ettől utcát neveztek el Pócsik Dénesről is.
- Egerben van Pócsik Dénes emléktorna.
- A Dobó gimnázium tornatermét Csányi Barnáról nevezték el.
- Egerben van Csányi Barna emléktorna is.
- Az egri stadiont Szentmarjay Tiborról nevezték el.
Na most, én mindegyik illetőt személyesen ismertem.
- Bitskey Aladárnál (Ali bácsinál) tanultam úszni és remekül megtanított.
- Pócsik Dénes ott lakott tőlünk két házra a lakótelepen, rendszeresen összefutottam vele.
- Két éven keresztül jártam a Dobó gimnáziumba vívóedzésre. Csányi Barna volt az edzőm. (Őrá nem tudok hasonló jókat mondani, mint Ali bácsira. Nem szerettem.)
- Szentmarjay Tibi bácsi pedig apám edzője és egyben barátja is volt. Ha nem vagyok olyan málé, bevállalt volna tanitványnak.
Szóval, honnét tudod, hogy öreg vagy?
Onnan, hogy egykori ismerőseid szoborként néznek vissza rád.
2024. December 10. Tuesday at 10:16
Akik nem halnak meg fiatalon azok megöregszenek, ez ilyen egyszerű. Neked megadatott, a magyar átlaghoz nézve egészség is van, maradjon is így :)
2024. December 10. Tuesday at 12:45
Köszi, de nem erről írtam. :) Persze, ha ránézek arra a számra, akkor látom, hogy tulajdonképpen már öregnek számítok, szerencsére az egészségem jobb állapotban van, mint általában ebben a korban a többségé, ennek örülök is. Szóval ez úgy megvan, de erről nem írtam volna, mert minek. Ami megfogott az az, hogy ránézek egy uszodára, egy stadionra és realizálom, hogy személyesen ismertem azt az embert, akiről elnevezték. Bemegyek egy utcába, bemegyek egy másikba és a neveikről beugrik az alak, az egykori ismerős arca, személyisége. Ez mindenképpen egy szokatlan élmény, mely csak az öregkorban adatik meg. Én pedig elsősorban erről az élményről írtam.