Helyzetjelentés

Nej állapota napról napra javul. Én egyelőre tünetmentes vagyok, de igazából péntek este nyugodhatok meg komolyabban. Meg hát reménykedhetek abban, hogy én is megúszom annyival, mint ő. (Egy nagyon erős éjszaka, utána enyhülés.)
Ami igazából bosszantó, az az, miszerint így, hogy erősen sanszos, hogy fertőzés van a lakásban, így is képtelenség eljutni a tesztelésig, illetve elolvasva az eddigi tapasztalatokat és mérlegelve a kockázatokat, inkább mi sem erőltetjük. Pedig nem mindegy, hogy ez korona volt, vagy sem, hogy nekem, illetve a fiamnak is megvan-e, vagy nem, és ha megvan akkor meddig lesz.
Szóval inkább meghosszabbítjuk az önkéntes karantént.

De legalább jól néz ki a statisztika.

Player 2 entered the game

2020.03.30 16:32 SMS Nejtől. Közel 40 fokos láza van. Nem tudtam egyből felmenni, ügyfélnél sürgős incidenskezelés, aznap a harmadik.
2020.03.30 16:50 Felszaladtam. Lázmérő. 39,5. Körzeti orvos? Nem veszi fel. Hétfőn csak délelőtt rendel. Mobiltelefon? Nincs. Email? Az sincs. Facebook oldal? Na, az van. Teljesen elbénázva, semmi hasznos információ sincs rajta. Kormányzati zöld szám. Nem veszik fel. Nagy sokára felvették. Hmm. Vegyen be lázcsillapítót. Este nyolckor hívja fel az ügyeletet.
2020.03.30 20:00 Ügyelet. Káromkodás. Hogy azok ott a kormánynál nem tudnak semmit, csak az ügyelethez küldeni a betegeket. 37,2 láz felett nem jöhet ki, mentőt sem küldhet. Vegyen be lázcsillapítót. Meg csavarja be magát vizes lepedőbe aztán reggel hívja a körzeti orvost.
Aki kedden csak délután rendel. Viszont vizsgálatra csak ő küldhet be, más nem.

“A klinikai és a járványügyi adatok alapján az orvos (háziorvos, kezelőorvos) és/vagy a népegészségügyi hatóság dönthet úgy, hogy”
Abszolút hivatalos link

Oké, és hol van ennek a hatóságnak a hívható száma? Mert ezek csak információs telefonszámok.
Mindenesetre gugliztam egy nagyot, de nem találtam ilyen számot. Persze, lehet, hogy ezt a hatóságot is már csak a körzeti orvos érheti el.

2020.03.31 Délelőtt újabb incidenskezelés. Nej dolgozik. Kicsit jobb a kedve. Bizakodunk.
2020.03.31 15:05 Körzeti orvos.
– Láza van?
– Van.
– Légszomj?
– Van.
– Köhög?
– Nem.
– Majd fog. Mennyi a láza?
– 37-39 között. 38,2 fölött lázcsllapítót veszek be.
– Ez még nem tragikus. Valami van, de bármi is lehet. Egyelőre maradjon otthon.
– Kérhetnék egy mobilszámot? Erre a mostani hívásra is egy napot kellett várnom. Tudja, ha sürgősen kellene a mentő.
– Hívja az ügyeletet.
– Azok hajtottak el tegnap délután, hogy nem tudnak mentőt küldeni.
– Akkor hívja a 112-t.
– Attól nyugodtan megdögölhetsz – suttogtam mellette.
– Abban nem bízom. Biztosan nincs mobilszám?
– Biztosan. Csak a vezetékes van, rendelési időben.
– Hát, köszönöm.

Haditanács. Nyilván innentől full karantén, mindkettőnknek. Akármije is van Nejnek, belegondolva az utóbbi minimum 5 napba, az biztosan megvan nekem is. Csak idő kérdése, hogy előbújjon. Meg kellene szervezni a bevásárlásokat.

A helyzetet nem kicsit komplikálja, hogy Dórával egy este hosszasan kielemeztük a helyzetet, végül a csajszi úgy döntött, hogy hazajön. Valami elképesztő bravúrral megszervezte, hogy a coloradoi hegyekből bejusson Denverbe, onnan Chicagoba, úgy, hogy elkapja a repatriáló repülőgépet. Jelenleg – remélhetőleg – éppen a gépen van, csütörtökön ér haza. Nyilván két hét karanténnel kezd. Értelemszerűen nem nálunk, hanem Barnánál.
Azaz a család mindkét fele karanténban lesz. Miközben eredetileg úgy terveztük, hogy mi látjuk el őket kajával.
Végül Barna kapott tőlünk egy óriási cetlit, azzal elmegy szerdán bevásárolni. Meg nyilván maguknak is. Utána pedig megszervezi a haveri körével, hogy legyen mindkettőnknek később is bevásárló ember.

Szóval most ez van. Eddig a partvonalról néztük ezt az egészet, most viszont kiléptünk a pályára. Már nincs visszaút, a meccset le kell játszani.

Lemerülök én is

Egész napos áramszünetet lengetett be az Elmü-Émász, jobb híján összeszedtem egy paksaméta papírt és elmentem ügyeket intézni. Bringával.

Toltam ki a kerékpárt az ajtón, indítottam volna a sportórámat, amikor a fejemhez kaptam. Én marha, elfelejtettem reggel töltőre tenni, 13%-on állt, az nem bír ki egy egész napos bringás mászkálást. Teljesen összeszakadtam. Mindenfélén agyaltam. Visszamegyek, töltök 30 percnyit. Viszek magammal powerbank-et és minden megállásnál töltögetek egy kicsit. Egy valamit nem tudtam elképzelni: hogy nem mérek semmit. Hiszen egy ilyen nap kész kalóriamágnes, pont egy ilyen ne kerüljön be a nyilvántartásba?

Komolyan mondom, ez az ideges állapot percekig tartott. Nagyon lassan higgadtam le, vette át az irányítást az értelem. Hiszen mi is történt? Nem kerül bele a nyilvántartásba. Abba, amelyet úgysem nézegetek. Nem tudom, mennyi kalóriát égettem el? Nos, azt eddig se tudtam, a sportóra gyanúsan sokat szokott adni, mindig levonok belőle 4-500 kilokalóriát, akkor meg milyen mérésről beszélünk? A sportóra nem számolja bele az edzettségi koefficiensbe? Na, amennyire annak köze van a valósághoz… Nem kerül ki a sport tracker oldalakra? Mármint azokra, ahol van 3-3 ismerősöm?
Akkor? A mozgás meglesz és az a lényeg.

Utána már azon ijedtem meg, hogy megijedtem. Küzdök itt mindenféle függőségek kialakulása ellen, aztán közben sunyiban kialakult egy sportóra-függőségem.
Mese nincs, néhányszor hagyni kell lemerülni.

Dolgok történnek

Nem egyszerű, ha az ember teljes felújításra szánja el magát.

Főbb vonalakban leírom az utóbbi 2,5 évemet.

  • Először rendberaktam a kaját. Elmaradt a habzsidőzsi, a tömérdek egészségtelen – de roppant finom – étel. Viszont megugrott a dohányzás.
  • Olyan háromnegyed éve leálltam a füstöléssel. Teljesen. Cerébe megugrott a bor. Meg visszajött a kaja. És tíz kiló.
  • Rendbetettem a kaját. Cserébe még jobban megugrott a bor.
  • Idén rendbetettem a bort. Cserébe megugrott a kávé.
  • Most folyik a kávé elengedése. De egyre jobban törnek előre az ebéd utáni desszertek.

Hát, ja. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz.