CategoryEgészség

A bukás

Igértem, megírom, milyen volt az éjszakám azon a napon, amikor annyi minden történt.

A címről. Nem, nem a híres filmről van szó. És persze nem is erről a rossz emlékű önkormányzati történetről.

Itt van ez az álarcos fojtogató. A néma gyilkos. Ezek mind egy betegség homéroszi jelzői. Reflux. Aki nem ismeri, röviden arról van szó, hogy a nyelőcső alsó része nem zár rendesen, így ha a gyomorban éppen akció van, akkor a savgőzök, időnként pedig folyékony/szilárd darabok is feljönnek, egészen a garatig. A savgőzök marják a fogat, krákogást, köhögést okoznak. Az sem túl kellemes, amikor a nyelőcsövet marják. A szervezet próbál ellene védekezni, a nyelőcsőben a sejtek megpróbálnak hasonló védelmet kiépíteni maguknak, mint ami a gyomor belsejében lévő sejteknél van, de ez egy veszélyes mutatvány, ugyanis a folyamat hajlamos félremenni és akkor rák lesz belőle.

Na, ezzel a betegséggel kábé 25 éve küzdök. Sokáig szedtem rá gyógyszert, de az igazi megoldást a drasztikus fogyás hozta el.

Hogy érthető legyen. Képzeld el, hogy van egy lufid, amelynek gyenge a szelepe. Ha csak úgy leteszed, akkor egy nap alatt ereszt le. Ha ráraksz egy nagyobb súlyt, akkor meg félóra alatt.

Alapvetően rendben is lenne, de néha… egyszerűen olyasmi történik, ami nem történhetne meg.

Első sztori. Ekkor még túlsúlyos voltam, viszont rendszeresen szedtem gyógyszert. Szilvásváradon voltunk, haverokkal, hétvégi bográcsparti, bor, whisky, szivar. Nagyon későre készült el a szarvaspörkölt sztrapacskával, viszont elképesztően finom lett, ettem is belőle két tányérral. Utána meg még borozgattunk.
Aztán éjszaka arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. A refluxszal együtt feljött valami szilárd anyag is, átbukott a légcsőbe, majd beragadt. Minél erősebben próbáltam levegőt venni, annál mélyebbre került, annál reménytelenebb lett a helyzetem. Végül elájultam és leestem az ágyról. Ekkor volt még kábé 1 perc hátra az életemből. Szerencsére nem egyedül aludtam. A szobatársam felébredt a puffanásra. Ugyan nem tudta, hogy mi van, de hátulról átkarolt és megpróbált visszarakni az ágyra. Fogalma sem volt róla, hogy ezzel a mutatvánnyal pont a Heimlich műfogást hajtotta végre. Sikeresen. Egyszer csak kaptam levegőt. Magamhoz tértem. És nem értettem, hogy a szobatársam miért ölel át hátulról. De aztán lassan összeraktam, mi történt. Volt időm rá, nem nagyon akaródzott visszaaludnom..

Második sztori. Már nem voltam túlsúlyos, viszont a gyógyszert is abbahagytam. Szülinapi parti. Szarvaspörkölt, sztrapacskával. (Tényleg. Nem hülyéskedek.) Későn készült el, viszont nagyon finom volt. Aztán utána borozgatás. Éjszaka megint arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Felültem az ágyban. Ösztönösen egyre erősebben próbáltam levegőhöz jutni, ami az egyik legrosszabb technika. Majd elájultam és kizuhantam az ágyból. Pont rá az éjjeliszekrényre. A szekrény ugyan eltört, de olyan szerencsés volt a zuhanás, hogy összenyomta a tüdőmet, a nyomás pedig kimozdította a beragadt kajadarabot. Arra tértem magamhoz, hogy az ágy mellett üldögélek, és támasztom a szekrény egy darabját.

Ez a kettő volt a legdurvább. A leckét mindenesetre megtanultam. Felpolcolt párnákkal alszom. (Pedig utálom.) Minden tilos, ami felfúj. Este hat után pedig nincs kaja. Nemcsak zsíros, meg fűszeres nincs, hanem semmilyen. Ennek elméletileg működnie kellene.
Nos, nem teljesen. Innentől kiszámíthatatlanul történnek az éjjeli bukások. Tippre azt mondom, hogy a stressz, meg valószínűleg a bor. Egy változás azért van, ezek már nem halálos bukások. Mivel nincs kaja, így csak folyadék bukik fel, az meg nem tud megakadni a légcsőben. Pokolian rossz, nyilván. Gyakorlatilag sav bukik át, mely utána végigmarja a légcsövet és a tüdőt. Rengeteg köhögés, krákogás. Napokig. Már maga az is órákba telik, mire eljutok odáig, hogy vissza tudok aludni. De már nem halok bele.

Nos, ez történt szerda éjjel. És emiatt mondtam azt csütörtökön, hogy le van szarva a szar is, ma eldobok mindent, bringázok a lányommal, sörözgetek és dartsot nézek. Rámfért.

Megúsztuk

Hogy mekkora seggfej emberek vannak.

Az RSD körbeevezésekor történt, csak akkor elfelejtettem megírni. A ráckevei szabadstrand büféje előtt ültünk. Ebédeltünk. Gyros-tál, sör. A szomszédos asztalnál apukának tüsszentenie kellett. Hogy ne a család kapja, gondos apuka felállt, nem, nem fordított hátat az asztaloknak, ehelyett arréblépett, éppen a mi asztalunk mellé… és minket tüsszentett telibe. Négyszer. Orsolya reflexből még beszólt valamit, mi még fel sem fogtuk, mi történt, már túl is estünk rajta. Ezek után apuka visszaült az asztalához. Ja, azt kérdezed, szája elé tette-e a kezét? Ádehogy.

Mindez történt szeptember 5-én, amikor már bőven benne voltunk az eldurvult covid helyzetben, csak ez még nem volt mindenkinek egyértelmű.

Megmondom őszintén, ebben a két hétben nem voltam teljesen nyugodt. Ha nem is zártam magamra az összes ajtót, de azért igyekeztem óvatosan mozogni. Úgy tűnik, megúsztam, illetve megúsztuk. De akkor is, mekkora seggfejek járkálnak már közöttünk.

A régi seprő mégiscsak jobban seper. Már, ha seper.

Nagyon-nagyon régi elmaradásomat pótolom most.

Volt itt ez az írás.

A Garmin Fenix-et meg valószínűleg kidobom a Jófogásra olyan 20e forintért. Jó lelkiismerettel többet nem akarok kérni érte.

Aztán vettem egy Polar Vantage M órát és elkezdtem párhuzamosan tesztelni a kettőt.

Nos, az eredmény meglehetősen furcsára sikerült. A Garmin, abban a pillanatban, hogy belépett a képbe egy konkurrense, tökéletesen megjavult. Olyan szépen mért, hogy élvezet volt nézni. Jól mért a Polar is, de azért itt-ott megbotlott. A Garmin nem. És itt jött elő a Garmin kétszer drágább árának a tartalma: elképesztően sok dolgot számolt és abban a pillanatban, hogy jók lettek a mérések, jók lettek az elemzések is.
Hónapokig hordtam együtt a két órát. A Garmin Fenix5 nem tudott hibázni.
Végül megvontam a vállam. A Polar Vantage M órát odaadtam Nejnek (az ő régi M430-as órájában már nagyon haldokolt az akksi), én pedig megtartottam a Garmint.

Nem hiszed el. Az első futásnál akkora homályt mért, mint ide Lacháza. És utána az összesnél.

Nézd meg például ezt.

Az óra olyan 1,7 kilométerig ‘elfelejtett mérni’. A track-et valahogy húzta, de semmit nem mért. Aztán a fejéhez kapott és megpróbálta utolérni magát. Hogy a végelszámolás legalább jó legyen. Így jöttek ki a második részben olyan 3 min/km értékek. (Agyonvágva és egyben értelmezhetetlenné téve az egyéni rekordokat.) Végül az átlag nagyjából jó lett, de az egész úgy nézett ki, mintha az első felében csak üldögéltem volna egy padon, majd a második félben villámgyorsan besprinteltem volna a távot. Ennek megfelelően reagált az összes fitnessz elemzés is. Gyakorlatilag meghülyültek. Olyan két hétre. Annyi idő kellett, mire ez az elképesztő mérési hiba kifutott a rendszerből.

Nem mintha könnyen futott volna ki, persze, hiszen a többi mérés is sorra borzasztó gyatra lett.

Most, hogy árgus szemekkel figyelem, mit csinál ez az ipari hulladék, nagyjából sejtem, mi a baja. Nem bírja a fákat. Ha csak a közelben is van egy, egyből meghülyül. Erdőben futok. Erről elég is ennyi. De nemrég megfigyeltem, hogy bringázás közben, amikor bementem egy fák alatti bringaútra, egyből visszaesett 10 km/h-val a pillanatnyi sebesség és ez a lemaradás ki is tartott, amíg a fák alatt tekertem.

A legbosszantóbb az egészben az, hogy ez egyértelműen gps mérési hiba. Egy olyan gyártótól, melynek gps téren kifejezetten jó neve van. (Fiamtól tudom, hogy a repülőgépekben is Garmin gps-ek vannak.) A cég csúcskategóriás órájában. Miközben a Polar középkategóriás órájának semmi problémája sincs sem a fákkal, sem az erdővel. (Pontosabban, nem mér olyan korrekten, mint a Garmin, amikor jól mér, de az enyhén hibás méréseket minden körülmények között hozza.)

Na, mindegy. Ami megtörtént, megtörtént. Nej megkapta a Polar órát én meg próbáltam jó pofát vágni az egészhez. Végülis, a Garmin nak azért vannak előnyei is. Megbízható az alvásfigyelője. (A Polar óráé használhatatlan volt.) Tud mérni stresszt.

Ez mekkora rablás már. A Garmin filozófiája szerint a test fizikai stressz értéke nem más, mint a folyamatos pulzusmérés szórásnégyzete, százalékos kijelzésben. Egy nyomorult képlet, nem is igazán bonyolult. De csak a csúcskategóriás órákba teszik bele.

Meg, ha eltekintek a futással kapcsolatos hülyeségektől, azért még itt van ez a fittségi grafikon. Mely a training load-ot ábrázolja. Ez se rossz.

De.

Nézzük végig alaposan ezt a diagramot.

00. Június 30-án futottam egy 2,5 kilométeres sprintet, 5:58 min/km idővel. A jelenlegi formámat tekintve ez nem rossz. A Garmin egy kicsit növelte a training load értéket.
01. Július elsején elbringáztam Gödöllőre, majd vissza. 64 km, tűző napon, olyan 400 méter szinttel, 2,5 óra alatt. Nem sprint, de azért elég gyors. A Garmint nem hatotta meg, levágta a training load értékét a f@szba. Komolyan, 490-ről 350-re.
02. Pihenőnap. 20 perc súlyzózás. Érdekes módon ez növelte a training load értékét.
03. Futottam egy ugyanolyant. 2,2 km, sprint, 5:59. A training load beszakadt.
04. Ez vágta ki végképp a biztosítékot. 04-én leevezteünk Nejjel az RSD-n. 45 kilométer. Tűző napon. 7 fölötti átlaggal. 2000 kalória. A training load nem változott. De nézd meg a színt a felső csíkon! Lila. Az mi is?

Peaking. Azt mondja, hogy ideális versenyformában vagyok. Mert az előző napon _annyira_lecsökkentettem_a_terhelést_ hogy a szervezetem teljesen lenyugodott, felfrissült. Érted? 45 fucking kilométer evezés, este izomfáradtsággal, reggel izomlázzal, elgémberedéssel. Ez neki egy sima relaxáció. Egy rápihenés a versenyformára.
05-06: Pihenés. A trainig load szépen süllyedt, de a peaking maradt.
07. Súlyzózás. A training load lesüllyedt az optimális alá.
08. Egy 9 kilométeres edzőkör az RSD-n. Lassú kajakkal, szenzációs idővel. Az órát nem hatotta meg. Training load még mélyebbre süllyedt.
09. 121 kilométer bringázás a Velencei-tóhoz. Tűző napon. 5,5 óra. 3300 kalória. Az óra csak köpött egyet. A training load ugyan emelkedett egy kicsit, de még nem érte el az optimális sáv alsó szélét. Talán ha elbrigáztam volna Nyíregyházáig, meg vissza.
10. Pihenőnap.
11. Körbeeveztem a Velencei-tavat. 21 kilométer, durva körrekord. Tűző napon. 1000 kalória. Az óra szerint ez lófasz, nem terhelés. Igazán csinálhatnék már valamit, ahelyett, hogy csak a seggem meresztem.

Na szóval, ennyit ér. Semmit.

A hosszú sorozat végére kívánkozik egy összefoglalás. Nos, a konklúzióm az, hogy az ún. sportórák, fitnesszórák közül egy sem érte el még azt a szintet, ahol komolyan lehetne venni. Gyakorlatilag annyira pontosak, annyira használhatók, mintha egy véletlenszám-generátor dobálná fel a számokat. Ha esetleg azon gondolkodnál, hogy beszerzel egyet, azt javaslom, ne. Inkább mostantól vegyél ebből a pénzből eggyel magasabb árkategóriájú borokat, azokat legalább élvezni fogod.
A félrevezető mérésnél még a semmilyen mérés is jobb.

PS.
Természetesen track-et rögzíteni jók, de azt tudja már egy mobiltelcsi is.

Strava goes bad

Ha mostanában gondolkodsz azon, hogy Stravát fogsz használni, gondold át még egyszer. A fiúk ugyanis bevadultak.

Still, my take is that this is less about Strava’s goals of being profitable, and more about the way they’re going about it. Instead of adding value and new features to the platform and convincing people to convert, they’re pulling the rug out from both free and paid users alike. They’re using the stick, instead of the carrot. And historically speaking – that doesn’t improve customer satisfaction.

DC Rainmaker

Röviden összefoglalva. A Strava egy közleményben bejelentette, hogy mivel a küszöböt rágják éhségükben, kénytelenek néhány, eddig ingyen elérhető funkciót fizetőssé tenni. Ahogy DCR írta, ez nem biztos, hogy a megfelelő út: csak jól felbasszák a felhasználóik agyát. Aki használta a Strava appot és kialakult itt a közössége, továbbra is használni fogja, de folyamatosan ott lesz a tudat, hogy ezeket bizony elvették tőle. Igen, pénzért visszakaphatja, csak éppen annyit már nem ér.

Mik szűnnek meg?

  • A szegmensek eredménylistája. Pontosabban csak az első 10 fog látszódni az ingyenes felhasználók számára. Gáz. Én például szoktam nézegetni, hogy az egyes, mért szakaszokon hanyadik vagyok, milyen az időm másokhoz képest és örülök, amikor előre tudok lépni. Az első tízbe amatőr sportolgató emberként esélyem sincs bejutni, szóval ennek lőttek.
  • Külső alkalmazások sem férnek hozzá ehhez a táblázathoz. Ezzel gyakorlatilag 44000 alkalmazást nyírtak ki. Néhány alkalmazásnak engedték csak meg a hozzáférést, de azokon keresztül is csak a fizetős felhasználók érhetik el a táblázatot. A többi alkalmazásból még a fizetősök sem.
  • Ingyenes felhasználóknak nincs útvonaltervező.
  • Ingyenes felhasználóknál nem látszik a ‘matched rides’ funkció. Itt arról van szó, hogy az alkalmazás észrevette, hogy ugyanazon a terepeken edzel és ezeket összefogta egy csokorba. Mutatta, hogyan haladsz, statisztikákat, grafikont rakott eléd, melyből követni tudtad a fejlődésedet. (Ahogy nézem, ez már most sincs meg.)

Nos, ezek. Persze, elő is lehetne fizetni, de annyit nekem már nem ér meg, másfelől, DCR-rel szólva, nagyon nem szeretem, ha répa helyett bottal próbálnak rávenni bármire is. Ugye, lehetett volna felületeket monetizálni, új, immár fizetős szolgáltatásokat belefejleszteni, bármit, mert ez a ‘ha fizetsz, nem váglak pofon’ hozzáállás már csak dafke is kontraproduktív.

Jó. Akkor mi lesz?

Szinkronizálni továbbra is fogok, az nem kerül semmibe. Viszont nézegetni és úgy általában időt tölteni az oldalon már nem fogok annyit. Megnézem, a haverok éppen mit toltak, szörnyülködök, hogy milyen lustadisznó vagyok hozzájuk képest… és ennyi. Szeretni és úgy általában ajánlani viszont sokkal kevésbé fogom.

Nagyobb gond az, hogy mi van helyette? Az Endomondo kurvára lemaradt, hat éve nincs semmi extra, még a fizetősben sem. Csak rögzít, az elemzésben nem segít. (Ráadásul pár hónapja a rögzítés is akadozik. Napokig nem jelenik meg, amit felküldtem.)

Természetesen mindegyik sportórának megvan a saját felhős világa. Ezek annyira nem is rosszak. Elemezgetni például elég jól lehet, mind a Polar Flow-ból, mind a Garmin Connect-ből. De a szegmenselemzés – logikusan – vacak. Hiszen egy ilyen infrastruktúrába csak a saját gyártmánnyal rögzített track-ek kerülnek bele. (Mintha külön Facebook lenne az Android felhasználóknak és külön az IOS felhasználóknak.) Az meg már egy másik téma, hogy a szoftverek ezen a téren mennyire szarok. Én a Garminnal játszogattam, kipróbáltam egy csomó mindent. Használhatatlan.

Öröm az ürömben, hogy ebből az egészből váratlanul kiestem. Teljesen. A sportórám megint meghülyült. Talpától a feje tetejéig. Ha ló lenne, már rég lelőtték volna. Ma például a 4,4 kilométeres futásra azt mondta, hogy 4,1 km. És a track is olyan volt, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. Annyira köze nem volt egymáshoz a két körnek. Tudod, hogy ez mit jelent időben? A valós 6,44 min/km átlag helyett 7,17 min/km. Az első az olyan szódával elmegy, egy hónap kihagyás után tkp oké, a második meg elfogadhatatlan szar. És ezt tudja az óra is. Befeketített mindent. Közölte, hogy Józsi, bazdmeg, szar vagy. Minden fitnessz értéket lehúzott a vérbe. Hiszen ha most ennyi távot ennyi erőfeszítéssel értem el, akkor nagyon leromlott az állapotom. Grafikonok. Mind lekonyulva az abcisszához. És persze ezek az értékek mentek fől a Stravára, az Endomondóra, a Runalyzerre. Mind kórusban üvöltötte, hogy ‘Puha vagy, Jenő!”.

Na most, ezek után gondold el, hogy egy ilyen minősíthetetlen órával mennyire fog hiányozni a szegmenselemzés a Straván.

PS.
Igen, tudom, lógok vele. Itt van a fejemben az egész, de még nem vettem rá magam, hogy megírjam. Hogy miért a Garmint tartottam meg és passzoltam el az új Polar Vantage M órát. Hamarosan.

Mi van

Egy gondolat erejéig visszatérnék a tegnap belinkelt videóra.

Ma bringázás közben elgondolkodtam, hogy miért is nyugtatott meg?
Aztán továbbgondoltam: megnyugtatott-e ez a videó másokat is?

Az én esetem egyszerűbb. Engem sokkolt, hogy ez a rohadék kormánypropaganda hirtelen olyan nyelvet használt, melyet értek és amelyről úgy érzem, konkrétan nekem szól. Nem migránsozás, nem Soros, nem hírhamisítás, nem fullbanyomott kreténség, ahogy a csövön kifér, hanem diffegyenletek, modellek, modellekre alapozott stratégiák. Az után, hogy több, mint tíz éve én a kormánynak nem számítok semmit, lemondott rólam és minden módon, ahogy csak tud, igyekszik kibaszni velem, az után elképesztő, hogy hirtelen megszólalt a nyelvemen.
De mit érezhettek a többiek? És itt most nem azokra gondolok, akiknek megvan a műszaki tudásuk ahhoz, hogy pontosan értsék, miről is beszélt a végén az a szép kerek ember, nem, most azokra gondolok, akiknek nincs különösebb reál végzettségük, nincs mérnöki diplomájuk, de ők is elvárják a racionalitáson alapuló kommunikációt. Gondolom a stílus őket is meglepte. De elhitték-e, amit hallottak? Megnyugodtak-e?

Nos, elértünk a hitelesség kérdéséhez. Mert nem másról van szó. Ha nem értem, amit mondanak, akkor maximum hinni tudok benne. A kormánynak hitelessége ma már csak az idióták vagy a bűnözők között van. Ez pedig egy kormányszervezet programja volt. A kérdés tehát az, hogy azok számára, akik ennek az előadássorozatnak az alapjait sem értették, mitől lehetett ez hitelesebb, mint mondjuk egy Gyurcsók-féle energiasugárzás?

A videó két okból is hiteles volt. Nem csak nekem, hanem bárkinek, aki képes józan mérlegelésre.

  • Nagyon jó neveket csődítettek össze. Nem vagyok virológia szakember, nem is ismertem mindenkit, de a négy emberből kettőről már hallottam korábban is, tudom, hogy a saját területükön nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is a csúcson vannak. Igen tudom, van annyi pénz, amennyitől korpás lesz az ember haja egy szaktekintély is becsicskul a kormánypropagandába.
  • De itt jön be a második szempont. Ezek az emberek kritizálták a kormány tevékenységét. Nyilván nem az asztalt verve, sőt, a kritikát dícséretek közé rejtették, de azért ott volt a morgás is.
    Például a hölgy elóadása alatt folyamatosan a fogamat csikorgattam.
    – Olyan vagy bakker, mint a sportórám! – szóltam be a monitornak – Kurvára látványos grafikonokat, jelentéseket tudsz összerakni, csak éppen a méréseid szarok!
    Aztán jött az utolsó slide. Ahol konkrétan, diagram formájában meg lett jelenítve, hogy lófaszt sem teszteltünk. Sőt, elhangzott az is, hogy eddig csak az utólagos dokumentálás miatt teszteltünk, ahelyett, hogy a megelőzésért, az utókövetésért használtuk volna. Ezzel az egy diával Oroszi Beatrix konkrétan kinyírta az előadását, de visszanyerte a hitelességét. Átértelmezett mindent: innentől nem arról szólt az előadás, hogy _így nézett ki nálunk a vírushelyzet első két hónapja_, hanem arról, hogy ilyen szintű elemzésekre lennénk képesek, ha normális adatokat kapnánk. (Arról az apróságról már nem is beszélek, hogy Beatrix lazán kitette a képernyőre azokat az adatokat, amelyeket addig az operett törzsből harapófogóval sem lehetett kihúzni.)
    Rösti Gergely előadásáról meg mindent elárul, hogy _nem a magyar helyzetről_ beszélt. Hanem csak úgy általánosságban. Vírusfertőzések modelljéről, dinamikájáról. Hogyan néz ki mindez a COVID19 esetén? Ha ezt csináljuk, mi történik? És ha azt? Hogyan lehet ügyesen navigálni? Majd ő is megjegyezte, hogy a modell alapján nagyon kicsi bemenő adatbéli eltérés esetén is nagyon durván más viselkedéseket kapunk, szóval basszátok meg, teszteljetek már! Mert nem mindegy.

Nos, összességében, hiteles emberek fogalmaztak meg hiteles véleményt, sőt mi több, kritikát a tudomány nyelvén. Azon a nyelven, amelyik nagyon nem viseli el a ködösítéseket, a csúsztatásokat. Mindezt egy kormányközeli intézmény szervezésében, Orbán pincsikutyájának felkonferálásával. Ez mindenképpen egy nagyon új jelenség a fideszes politikai életben. Persze annyira nem vagyok naív, hogy azt hinném, Orbán hallgatna is ezekre a szemüveges okostojásokra, de legalább szóhoz jutnak. És ilyen folyosói pletykák szintjén azt hallottam, hogy ennek a videónak nagyon pozitív lett a visszhangja, erősen megnőtt a kormány támogatottsága. Orbán pedig erre nagyon hallgat. Azaz lehet, hogy ez a hang nem lesz egyszeri.

Félre ne értsd, nem lettem Orbán rajongó. Határozott meggyőződésem, hogy a legrosszabb, ami ezzel az országgal megtörténhetett, az Orbán és a rendszere.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy hosszú idők óta először nem egészen értem, mi történik. Lehet kritizálni a Dont? És nem irtja ki hetediziglen a kritizáló családját? Amikor a kesma közvélemény még tapsolna is hozzá? Hát mi van itt?

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑