A Garmin mongyonle

Megint megcsinálta. Azaz nem véletlen, hanem általános hiba.

Futottam egyet. A szokásos körömet az erdei futópályán. Az utolsó 200 métert elfelejtette mérni az óra. Az időt, azt nem. Emiatt rosszul mérte a vo2max értéket, a rossz érték miatt meg lerontotta a teljesítménymutatómat. Az enyémet. Nem a magáét. Emiatt a rossz érték miatt pedig unproduktívra szinezte az edzettségi állapotomat. Hiszen romlanak az értékeim.
A hülye.
Valószínűleg a következő futásnál – feltéve, hogy akkor nem hibázik – a nyakamba fog dobálni egy csomó medált, hogy milyen rövid idő alatt mennyit fejlődtem.
A marhája.

Azt még nem említettem, hogy az utóbbi időben mennyire kiröhögtette magát. Szerinte az az öt nap, amikor a viharral küszködtem a Balatonban, az relaxáció volt. A Training Status mutatót (TS) levitte a béka segge alá. (Nem, nem a kajakos társamról van szó.) Gyakorlatilag ugyanezt csinálta a bringás hétre is. Óh, 6 nap alatt 450 kilométert tekertél? Mekkora lazát pihentél, haver.

Írtam korábban, hogy amennyit csalódtam ebben a szarban, gyakorlatilag csak ezt az egy értéket (TS) figyelem. Mert az én koromban már nem akarom túlterhelni magamat.
Nos, mostantól ezt sem.

Egyszerűen nem értem, hogyan engedheti meg magának a Garmin, hogy egy ilyen vacak, pontatlan, emiatt használhatatlan eszközt bocsájt ki a piacra?
De amit meg végképp nem értek, az az, hogy hogyan engedheti meg magának a Garmin, hogy ilyen vacak, pontatlan értékek alapján ilyen határozottan nyilatkozzon a viselője egészségi állapotáról? Nem érzik a felelősségüket? Mert szép dolog az a sok, tudományosan kikisérletezett FirstBeat mutató, de ha megbízhatatlan adatokra támaszkodnak, akkor semmire sem jók. Márpedig ha valaki nem megy utána, nem ellenőrizget, akkor teljesen hamis képe lesz magáról.
Rosszabbul jár, mint ha nem is lenne semmilyen eszköze.

RFM

Már írtam néhányszor, hogy nem túlságosan kedvelem a BMI értéket, mert nálam erősen félremér. Jelenleg olyan 3-4 kiló felesleg van rajtam, a BMI szerint (28) viszont erősen el vagyok hízva. A magyarázat egyszerű, a BMI nem veszi figyelembe a testzsír százalékos arányát, illetve az izmok mennyiségét.
Úgy látszik, nem csak nekem nem tetszett ez az érték.
Kedvenc dietetikus blogomon jelent meg egy írás az RFM értékről.
Elolvastam, megmértem (25,7%), elgondolkodtam. Látható, hogy a problémámat ez a képlet sem oldja meg, eszerint is el vagyok hízva. Ez is logikus, hiszen attól, hogy kivették a testsúlyt a képletből és az alakot tették a helyére, még nem kezelték le azt, ha valakinek zömök a testalkata.
De ahogy a cikkben is említik, az RFM már kevesebbet hibázik.

PS1.
Egyébként nem egy soha nem hallott, forradalmian új dologról van szó. Az értelmesebb fitnessz oldalak már régóta pedzegetik, hogy ne a súlyunkat méregessük, ha követni akarjuk a változásokat, hanem a derekunk körvonalát. Az RFM csak formulázta, számszerűsítette az eredményt.

PS2.
Miután megírtam, két nappal rá vettem észre, hogy a cikk linkje kikerült az Index nyitólapjára is, így ez az írás feleslegessé vált. Hja, így jár az, aki nem akar megszakítani egy sorozatot.
De megírt posztot nem dobunk ki.

Átúsztuk

Megint.
Mert eltelt 12 év és elfelejtettem, hogy ez annyira nem is jó.
Most sem volt az.

Az időjárás stabil lesz, de a szél- és hullámviszonyok, valamint a víz – amelyben az átlagos úszó 3-4 órát tartózkodik – hőfoka miatt elmondható, hogy idén nehezebb lesz teljesíteni a Balaton-átúszást, mint az elmúlt években – a szervezők közlése alapján.
blikk

Hát, ez elég óvatos becslésre sikerült. Valójában a helyzet sokkal rosszabb volt. A szél nem tudom, honnan fújt, de a hullámok masszívan dél-kelet felől jöttek, ami a létező legrosszabb – és egyben a legkevésbé valószínű – forgatókönyv volt. Nemcsak szemből jöttek, azaz akadályoztak, de féloldalasan jobbról is, azaz folyamatosan vittek volna oldalra. Folyamatosan ellent kellett tartanom. Ebből kifolyólag a bal kezem gyakorlatilag elhalálozott. Megemelni sem tudom.

De megcsináltuk.

IMG_20180714_151356

Érdekességként a 12 évvel ezelőtti átúszás képe:

Apa-fia élmény

A túl sok sport veszélyei

Nem, most nem arról akarok értekezni, hogy megrándulhatnak az izmok, kimehetnek az izületek. Nyilván vannak ilyenek is, de ezek ellen lehet védekezni bemelegítéssel, óvatos terheléssel.

Itt van a nyár, sokkal több a lehetőség mozogni. Nem csak napon belül, hanem sorban jönnek a nagyobb túrák is. Kerékpárral, kajakkal, gyalog fel a hegyre.
Ez mind-mind veszélyes.

1. A sok az lehet, hogy sok, de nem végtelen.

Ugye van ez az életmódváltás, a kalóriaszámolgatással. Aztán amikor jönnek a nagy megmozdulások, akkor az a hozzáállásunk, hogy nem számolgatunk. Mert annyi kalóriát visz el a mozgás, hogy lehetetlen túlenni.
Ez tévedés.
Az a bizonyos ős-tévedés, amelynek köszönhetően öt éven keresztül hiába gyötörtem magamat.
Ugyanis simán túl lehet enni, még csak nagyon erőltetni sem kell.
Nézzük ezt a közelmúltbéli bringatúrás napot. 87 kilométer tekerés, 1500 kalória. Jól hangzik. Nekem a napi adagom 1720, Nejé 1350. És elég szokott lenni. Hurrá, akkor ez a megtermelt 1500 sose fogy el.
Aha. Bringázás közben ittunk két korsó meg egy pohár sört. Este a Rizmajernél én négyet, Nej hármat. Az nálam 6,5 sör. 1300 kalória. Csak sörből. És már gyakorlatilag el is fogyott a végtelennek látszó keret. Aztán ilyenkor ott van, hogy lehet bűnözni. Pogácsák a pihenőhelyeken. Lángos ebédre. Estére egy brutális, 1200 kalóriás hamburger. Hol is járunk? Éjszaka becsületesen beírtam a napot. Plusz 850 kalóriával végeztem. Pusztán, mert azt hittem, hogy egy ilyen napon minden belefér.

2. Mentális visszalépés.

Ez a veszélyesebb. Ugyanis tény, hogy ebben az életmódban mindent lehet enni, de mindennek ára van és szigorúan bele kell férni a keretbe. Azaz 10-20 gramm mogyorót fogok elrágcsálni naponta és nem egy zacskóval, bármennyire is lenne kedvem hozzá. Ehhez önfegyelem kell, melyet nem könnyű kialakítani. Hiszen korábban az ember hozzászokott ahhoz, hogy megeszi mindazt, amit megkíván. De ha betartjuk, ha konokul csináljuk, akkor előbb-utóbb rááll az agy és elfelejti, hogy voltak felelőtlen zabálós napok.
Na, ezek a napok jönnek vissza akkor, amikor az ember odatesz egy 1500-2500 kalóriás mozgást. Ekkor ugyanis mindent szabad. Mint előtte. És mind a szervezet, mind az agy önfeledten dorbézol a régi jó megszokott tempóban.
Csakhogy utána, a következő napon vissza kell állni a korlátok betartására. Pokoli nehéz. Amikor az ember megtapasztalja egy napra a régi habzsidőzsi világot. Gyakorlatilag lehet előlről kezdeni a kondicionálást.
Mintha úgy szoktál volna le a cigiről, hogy egy hétig semmi, aztán két napon keresztül napi egy doboz, majd megint egy hét kihagyás. Ez nem leszokás.
A helyzet a sportolós/kajálós esetben viszont bonyolultabb. A ciginél megteheted, hogy nem gyújtasz rá, de ha tényleg sportoltál egy hatalmasat, akkor enned kell. Kötelező. A szervezetet kizsákmányolni sohasem kifizetődő.
Patthelyzet.
Nyilván szóba jöhetne, hogy nem sportolunk nagyokat. De egyfelől ezek a nagy túrák teljesen jók. Szeretjük. Nej is, én is. Másfelől a közepes sportok (500-1000 kalória között) ugyanúgy erodálják az önfegyelmet, mint a nagyok, szóval mindegy.

A sport veszélyes.

A megoldás persze nem a sport elhagyása, hanem a tanulás. Meg kell tanulni az állapotokat és adott esetben naponta váltogatni ezeket. Ha oktatási hét van, akkor úgy kelek fel, hogy nincs sport, azaz fejben a hét minden reggelén az 1-es számú programot indítom el, amikor óvatosan eszem. Ha úgy kelek fel, hogy ma belefér egy óra valami, vagy éppen egy hosszú túrázás közben vagyok, akkor indul a 2-es program. Minden program egy napra szól, utána törlődik. Minden, még a tegnapi nap emléke is. És csak az aktuális nap létezik.

Garmin?

Valamivel több, mint fél éve meglehetősen intenzíven olvasgatok fitnesz/sport témájú írásokat, blogokat. Nem tudtam nem észrevenni egy embertípust. Azokat, akik pusztán csak annyit böffentenek be egy fórumba, hogy ‘Garmin? Az szar!’. Nem értettem. Esetleg indokolnák? Hiszen az írás elkövetője beletett egy csomó időt, energiát az írásba. Ehhez képest pusztán annyi, hogy a Garmin szar, így, definíciószerűen, megkérdőjelezhetetlenül, eléggé sivár. Valami nyomorult, szánalmas lelkivilágot feltételez.
Mostanra már értem. Szerintem is szar. Nem ez az óra, vagy az a másik, hanem úgy általában a cég. A hitelüket veszítették el nálam. És én se fogom indokolni, mert akar a fene annyiszor olyan sokat írni.

De most még megteszem.

Pár szó erről az irományról. Én azok közé tartozom, akik nem hülyézik le egyből a másik embert. Hanem előtte alaposan szemügyre veszik.
Ennek az írásnak az első feljegyzései kábé három hónappal ezelőtt keletkeztek. Három hónap nagy idő. Időközben bizonyos dolgokat kijavítottak. Bizonyos dolgok rosszabbak lettek. Történt firmware frissítés. Utána bizonyos dolgok még rosszabbak lettek. Vannak lezáratlan ügyeim is, melyekről egyelőre nem írok. Először úgy gondoltam, hogy ezt az írást csak akkor teszem ki a blogra, ha minden problémát sikerül megoldanom. Ma már látom, ez mennyire naív elképzelés volt.

Végül maradt az, hogy elkezdem írni a panaszaimat. Talán segít rajtam, ha kiírom a frusztrációmat. Meg talán segít rajtad, ha esetleg ilyen órát (Fenix5) szeretnél venni.

Ja, ha egyáltalán sportórát szeretnél venni. Rossz hírem van.
Fiam a master diplomaosztójára órát kért ajándékba, mint az már párszáz éve divat errefelé. Sikerült megfertőznünk, nem valami Doxát kért, hanem egy igazán jó sportórát. Én éppen hányingert kapok a Garmin névnek már az említésétől is, így alaposan szétnéztem a piacon. Több mázsa tesztet olvastam át. Rengeteg óra van. Akad, amelyik az egyik területen jobb, akad, amelyik a másikon. De mindegyiknél volt valami ‘no go’ paraméter. Ami kizárta, hogy azt vegyem. Egyedül a Garmin óráknál nem volt ilyen határozott kizárás.
Igen, rosszak. Különösen szoftverben. Igen, a Garmin egy elkeserítő cég. De még így is a Garmin órák a legjobbak.
Borzalmas.

Jöjjön a lista.

Alap dolog ezeknél a rendszereknél az edzőpálya (course), illetve a szakasz (segment) megjelölése. Például nekem van vagy 6 kerékpáros edzőpályám, 16 km-tól 55 km-ig. Mindegyik egy course. Mindegyik edzőpályán vannak sprint szakaszaim. Ezek a szegmensek. Nyilván kíváncsi vagyok mind az edzés, mind a résztávok statisztikáira.
Na, a Garmin világban mindezt cseszhetem.
Kezdjük ott, hogy a GPS pontossága kritikán aluli.
Ahogy kell, kimentem futni az erdőbe. Majd a rögzített track-en bejelöltem a course/segment határokat. Letoltam az órára. Frankó.
Aztán megint elmentem futni. Kábé 200 méter után az óra közölte, hogy ‘off segment’.

palya1

Nézd meg a track-et. Két kört futottam az erdei futópályán. Ez tényleg erdei, azaz 1-1,5 méter széles ösvényen kell futnom, mellette bozótok, fák, esélyem sincs lelépni a pályáról. Nekem. A GPS viszont simán kiugrál a pályáról. Nyilakkal jeleztem, hogy hol történtek akkora ugrások, melyek után az óra azt mondta, hogy leléptem a pályáról, azaz innentől az aktuális sport nem számít bele sem a course, sem a segment útvonalba.
Szar ügy.
Csak éppen… a tudomány azért ennél már többet tud. A statisztika középiskolás tantárgy. Ha már a GPS béna, akkor simán ki lehetne szedni a kiugró értékeket.
Ahogy a Strava – egy ingyenes alkalmazás – meg is teszi.

Run the same route multiple times and Strava will group all the efforts in a single chart to show performance trends over time.

strava01

A Garmin Connect nálam össze van szinkronizálva a Stravá-val, minden track, melyet az óra mér, egyből feltöltődik a Stravá-ra is. Azaz az alapanyag ugyanaz. A Garmin egyszerűen közli, hogy ez nem ugyanaz a szegmens, bocs haver, nem foglalkozok vele. A Strava ellenben figyelembe veszi a GPS pontatlanságát és ez alapján ugyanannak a szegmensnek veszi. Sőt. Míg a Garminnál be kell jelölnöm a szegmenst, addig a Strava esetében nincs szükség rá. Magától felismeri, hogy rendszeresen ugyanazon a pályán futok.
Nézd meg a fenti ábrát. Valamikor év elején futkároztam errefelé, aztán négy hónappal később megint lefutottam ugyanezt a távot, a Strava pedig szépen összeszedte az egészet egy fejlődéstörténetbe, grafikonnal, ahogy illik.
Ja, és elképesztő statisztikát tesz rá. (Erről majd később.)
Meg tudná csinálni ugyanezt a Garmin is? Hát, ha érdekelnék az ügyfelek, akkor igen. Hiszen csak akad olyan programtervezőjük, aki elvégzett egy középiskolát. Megcsinálták? Tippelhetsz.

Megjegyzés. (Ilyen megjegyzésekből sok lesz, hiszen három hónap alatt azért történtek változások.) Időközben kijött egy firmware frissítés, mely engedélyezte a Galileo GPS műhold jeleit is, ezáltal a GPS pontossága számottevően javult. Jelenleg így néz ki a fenti track, három körnél.

palya02

Egészen jó, nem? Csak hát ugyanez a firmware frissítés kinyírta az óra és a számítógép közti USB kommunikációt, így nem tudom rátölteni az órára az új, immár pontos szegmens útvonalát. Finom.

De ez az egész nem is lényeges. Ugyanis ha minden jól működne a Garmin esetében, akkor sem érnénk vele semmit. Ugyanis mind edzőpálya, mind szegmens szinten használhatatlan statisztikát adnak. Mutatom.

strava04

Egy sprintszakasz esetében látom a távolságot, az időt, az átlagsebességet (bravúros osztás) és a magassági profilt. Ennyi. A ‘Leaderboard’ tab alatt meg látom, hogy hanyadik vagyok azok között, akik szintén ezen a szakaszon járnak.
Lófütty.
Nézzük, mit ad a Strava. (Még egyszer: úgy, hogy ott nem is jelöltem be semmilyen szegmenst.)

strava02

Ezernyi adat. Eleve sokkal több szegmenst kapok. Hiszen nem csak azt nézik, hogy én hol definiáltam szegmenst (mert persze itt is csinálhatok magamnak), hanem egyben mutatja mindenki más szegmensét. És ha rákattintok bármelyikre, csak dőlnek az adatok, a diagramok. A fenti kép csak egy a sok közül, vannak ám ott gombok, melyek mögött új csodák nyílnak.

strava03

Például ez itt. Akár egy animáció formájában, akár egy csúszkára kattintva láthatom, hogy az adott szakaszon hol jártam ahhoz a személyhez képest, aki azon a szakaszon a legjobb időt mente. Azaz pontosan látom, hogy mely szakaszokon voltam béna, hol kell fejlődnöm. Mindezt diagrammon is: látszanak a terep szintviszonyai és lila vonallal az első és a köztem lévő aktuális távolság. Azaz látszik, hogy az első nagyjából lineárisan, azaz terepviszonyoktól függetlenül egyenletesen távolodott tőlem. Látható, hogy minden tekintetben, mind emelkedőn felfelé, mind lejtőn lezúduláskor van még hová fejlődnöm.

Tudom, nehéz érzékeltetni a különbséget, még úgy is, hogy sorra vágom be az illusztrációkat. Maradjunk annyiban, hogy a Garmin Connect esetében nem vizsgálok semmit, mert nem ad használható információt. A Stravá-t ellenben percekig elemezgetem. Mert az meg ad. Pedig ugyanabból az adatmennyiségből dolgoznak.

Meg tudná csinálni ugyanezt a Garmin? Naná. Van példa, ahonnan ötleteket lophatnának? Naná. Megcsinálja? Nem. Teljesen használhatatlan a course/segment része az elemzéseiknek. Azaz az égegyadta világon semmi értelme sincs, hogy a Garmin rendszerén belül ilyeneket definiálj. Sőt. Sokszor pont ezzel szívod meg. (Lesz rá példa.)

Tudom, telhetetlen vagyok. Hiszen a Garmin sokkal egyszerűbb dolgokban is elképesztő bénázásokra képes.

Tetszőleges sporttevékenység esetén a begyűjtött adatokból keletkezik egy csomó grafikon. Ez függ a sportttól, meg a használt érzékelőktől.

akt

Ez itt például egy futás során mért pulzus diagram. Amikor oldalirányban mozgatom a kurzort, mindig kiírja az aktuális ponthoz tartozó X és Y koordináta értékeket.
Na, ez nem volt mindig így.
Valamikor tavasszal kijött egy firmware upgrade, mely után nullákat írt ki.
Fontos? Naná. Ezek primer adatok, primer diagramok, sokan elemezgetik a görbéket.
Nyilván égett a topik a Garmin fórumon is. Annyit válaszoltak a fiúk, hogy igen, a felvetés jogos, rajta vannak. Megoldják.
Két hónapba telt.
Gondolj bele. Nem, nem kellett áttervezni semmit. A GUI-n ott volt a hely. Meg úgy egyáltalán, az egész már működött korábban. Csak meg kellett volna keresni, hol veszett el a kijelzett szám értéke.
A kilencvenes években IT vezető voltam, erősen programozói elhajlással. Szét is rúgtam volna a beosztottam seggét, ha egy ilyen problémát nem tudott volna megoldani egy héten belül. Pedig mi kutyaütők voltunk.
Akkor most minek nevezzem a Garmin programozóit? Mert ha nem teljesen bénák, akkor csak az marad, hogy tojnak a felhasználóikra.

Ugorgyunk.

Megoldatlan probléma, hogy amikor hosszabb ideig géptől – és fürdőszobamérlegtől – távol vagyok, majd amikor visszatérek és megpróbálom beírni a frissen mért súlyomat, teljesen megbolondul a Garmin Connect mögötti algoritmus. Látszólag beveszi a számot, de valójában nem. Több napig kell vele vacakolnom, beírni, törölni, beírni, törölni… majd egyszer, a fene tudja hogyan, de megjavul. Ez masszívan így van, amióta benne vagyok a Garmin infrastruktúrában.

A hőmérő. Az órában van egy hőmérő szenzor. Tök feleslegesen. Ezt a Garmin is elismerte. Ugyanis a test hőmérséklete teljesen eltéríti a mérést. A normál 36 fok még egy 25 fokos nyári napon is elviszi a mérést a francba. Akkor meg minek? Egyedül a brossúrában mutat jól. Valószínűleg ez is volt a cél.

Kajak. Gondolnád, hogy pont ebből lesz kritikus sport? Márpedig az lett. Az óra sokkal rosszabbul kezeli, mint a súlyzózást, pedig már az utóbbi kezelése is elfogadhatatlan. Egyszerűen nem ismeri és nem tud mit kezdeni vele. De még a Connect IQ-ban sincs rá applikáció.
Jó, de ha éppen kajakozok, akkor ki kell választanom egy sportot. Mi a választék?
Például evezés, azaz row. Borzalmasan félremér. Ráadásul valami számunkra nem érthető okból nem mér sebességet km/h formában, csak pace (perc/km) van.
Van még a Stand-Up Paddle, azaz a SUP. Tudod, amikor a pacák egy vasalódeszkán egyensúlyozva lökdösi magát előre. Hogy miért pont ezt mérték ki és implementálták, fogalmam sincs. De a mért értéknek a kajakozáshoz semmi köze sincs.
És ennyi. Több ló nem indult.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fenix3-ban volt kayak, mint sport. Csak annyira béna volt, hogy az 5-ösből inkább kivették. Azóta sem tudtak megbirkózni vele. (Bár folyamatosan kábítanak, hogy valamelyik bétában vissza fog jönni.)
Vedd hozzá, hogy Nej Polar M430-as órája egészen jól veszi az akadályt. Pedig még sportok sincsenek rajta. Van benne futás, bringa, meg általános indoor/outdoor sport. Nej kiválasztja az általános outdoor sportot (ez az, amelyik elindítja a gps-t), majd evez. És az értékei teljesen elfogadhatóak.
A megoldás az, hogy lekövettem Nej órájának a megoldását. Gyártottam egy custom outdoor sportot és azt indítom el, ha evezek. A rendelkezésemre álló lehetőségek közül messze ez még a leginkább elfogadható.
Csak tudnám, hogy ezért miért kellett megvennem a piacon a legfejlettebb, közel legdrágább sport órát?

Aztán a mérések pontossága. Oké, már amikor megvettem az órát, akkor is tudtam, hogy a csuklón mért pulzusértékek nem annyira pontosak, mint a mellpánttal mért, szívdobbanás alapú mérések. De legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire óriásiak a különbségek.
Különösen annak fényében, hogy Nej Polar órája egészen jól birkózik meg a feladattal.
A Garmin nem.
Pánt nélkül a valós érték 40-50%-át méri csak. Azaz a csuklón történő mérés használhatatlan.
Pontosabban. Nyugalmi, vagy közel nyugalmi állapotban nincs nagy eltérés. Azaz ha napközben a fizikai stressz értékére vagy kíváncsi (mely ugye a pulzus értékének a variabilitása, azaz az ugrálása), vagy éjszaka az alvásod minőségére, akkor jó a csuklón mérés is. De minden más esetben használhatatlan. Ha már csak sétálsz egy városban 5-10 kilométert, már szignifikáns eltéréseket fogsz tapasztalni. Komolyabb sportoknál meg még inkább. Tudom, kimértem.
Ez, bár szomorú, de még kezelhető lenne. Hiszen nem kell mást csinálnom, csak amikor sportolok, akkor felcsatolom a pántot.
Ahogy Móricka elképzeli.
Amit ez az óra konnektivitás terén bemutat, az valami gyalázatos.
Karodon az óra, zsebedben a telefon. Aztán egyszer csak közli az óra, hogy levált a mobilról. Azaz innentől nem működnek az értesítések. Amire egy-egy megbeszélésen, oktatáson az egész telefonkezelési stratégiádat építetted.
Rajtad a mellpánt, karodon az óra. Futsz, vagy éppen súlyokat emelgetsz. Időnként ránézel az órára. Aztán egyszer csak gyanút fogsz. A gyakorlatsor ezen részénél már magasabb szokott lenni a pulzus meg a kalória. Leállítod a mérést, belenézel a setup-ba. És igen, az óra elveszítette a kapcsolatot az övvel. Ahogy belépsz a menüpontba, megtalálja és megy tovább.
Ilyesmi simán előfordul egy húszperces edzés során akár négyszer-ötször is.
Belegondoltál már, mit jelent ez? Akár futsz, akár bringázol, akár súlyzózol, ahelyett, hogy a sportra koncentrálnál, az erőnlétedet osztanád be, a helyes levegővételre figyelnél, ahelyett az órát bámulod, hogy vajon megvan-e még a kapcsolata az övvel? Nem csak idegesítő, de kibaszottul elképesztően frusztráló.
De még frusztrálóbb, ha nem veszed észre. Húsz perc intenzív súlyzózás. Amikor befejezted, leállítod a mérést. Erre közli, hogy ez valójában csak 5,5 perc volt. Gyalogolsz 12 kilométert (öv nélkül) és csak visszanézve veszed észre, hogy a hetedik kilométer környékén történt valami, mert az addigi normális 90 körüli pulzus visszaesett 50-60 közé. Mely már az éjszakai nyugalmi pulzus kategóriájába esik, nem pedig a 30 fokos melegben sétálós kategóriába.
És ez még csak a betonstabil ANT+ kapcsolat. A Bluetooth… az egy ennél is tragikusabb világ. Fogok is írni róla.

Aztán itt van a legutóbbi idegbaj. Ha definiáltam egy szegmenst, akkor az óra, közeledve a szegmenshez, átvált szegmensfigyelmeztető módba (miért?), majd amikor indul a szakasz, akkor az addigi, alaposan átgondolt kijelzésből átvált egy szegmensspecifikus kijelzésre. Mondanom sem kell, ez sokkal rosszabb, mint amit használok. Eleve kisebbek a számok, márpedig sprint közben az ember nem ér rá órát bogarászni. De még csak hasznos információt sem ad.
Ezzel mondjuk még együtt is lehetne élni: amikor közeledek egy szegmenshez, megvárom, amíg az óra eljátssza a hülyeségeit, majd visszaváltok a megszokott képernyőmhöz. (Persze ilyenkor érdemes elgondolkozni, hogy tényleg kell-e nekem az a szegmensdefiníció, a használhatatlan statisztikájával?)
Nemrég viszont úgy jártam, hogy abszolút rossz pillanatban váltottam vissza az eredeti képernyőre. Pont akkor, amikor magától is visszaváltott volna. Így az egyszeres back-ből kétszeres lett. Azaz pause-ba állt a mérés. Futás közben. Jó 500 méterrel később vettem észre a hibát, és ugyan javítottam, de már nem tudtam megelőzni a katasztrófát.

Nem, ne nézz úgy rám, mint egy nyávogó idiótára. Lehet, hogy ezek a dolgok számodra érthetetlenek és abszolút elhanyagolható dolgoknak tűnhetnek, de valójában nem azok.

A fenti esetben az óra elhűlt. Hogy ekkora erőfeszítéssel (hiszen mérte a pulzust) csak ilyen kis távolságot tudtam futni. (Mert ugye az az 500 méter hiányzott.) Ebből azt a következtetést vonta le, hogy túl vagyok edzve. Konkrétan az edzettségemet visszavágta a félévvel korábbi értékre. Naná, hogy pont ilyenkor mért Vo2max értéket és laktát küszöbértéket is (melyeket egyébként 2-3 hetente szokott), ezek természetesen borzalmasok lettek, emiatt le is írt a francba.
Nyilván legyinthettem volna rá. Ahogy a fiam is mondta, fater, a lényeg az, amit csinálsz, nem az, amit az óra érzékelt belőle.
Csakhogy ez akkor igaz, ha az óra nélkül is tudod, hogy mit csinálsz. Nálam viszont nem ez a helyzet. Elmúltam 54. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy könnyen túl tudom terhelni magamat. Mert ha megy az 5 kilométer futás, akkor miért ne menne a 10 is? Menne is. Csak utána fél évig nem tudnék futni, mert belehalna a térdem, vagy meghúzódna a combom. Hogy tudjam, hogyan állok, arra kell a Training Status érték. Ez folyamatosan minősíti – a Training Load és az idő függvényében – azt, amit csinálok. Jelzi, hogy éppen milyen fázisban vagyok: pihenés (Recovery, kék), karbantartás (Maintaining, sárga) vagy éppen fejlesztés (Productive, zöld) állapotában. Sajnos nem ismerem a minősítés mögötti algoritmust, így kénytelen vagyok vakon megbízni benne.
Már amikor működik.

tstatus1

Na most, itt az óra hülyesége miatt az egész elcsúszott a fenébe.
Én mindentől függetlenül sportoltam tovább, ahogy megszoktam. Az óra meg folyamatosan hisztizett. Hogy úgy általában jól csinálom, de vegyem már észre, hogy csökkent a fitnesz értékem, túl vagyok edzve és minden, amit csinálok, kontraproduktív. Álljak már le és pihenjek.
Éppen jött egy tanfolyam, ezeken a heteken nincs sok időm magamra, a napi 15 perc súlyzózás is éppencsak belefér. Látszik is a bekezdés alatti görbén, eléggé kornyad lefelé. De a minősítés még mindig unproductive (sötétnarancs) maradt.
Egészen addig, amíg a tanfolyam utáni szombaton nem futottam egyet. Úgy, ahogy szoktam.

tstatus3

És most a mérés sem lett elcseszve. Az óra teljesen elájult: mekkora fejlődés! Komolyan, kaptam is egy plecsnit, konkrétan a “Well-oiled Machine” kitüntetést. Hogy ilyen rövid idő alatt ekkora fejlődés! Pedig az égegyadta világon semmi sem történt. Én tettem a dolgomat, ahogy szoktam. Csak éppen 10 nappal korábban volt egy rossz mérés.

Igen, pontosan nekem is ez jutott eszembe. Ha ez az algoritmus ennyire, de ennyire hülye, mennyire lehet megbízni benne? Nos, a tapasztalat az, hogy eléggé jól. Tényleg összhangban van azzal, amit érzek.
De… azért nem kerek.
Ugyanis csak akkor mér Vo2max-ot, ha futok. Ha nincs Vo2max, akkor valahogy nem igazi a mérés. Érzékeli, figyelembe is veszi a terheléseket, a görbe szépen emelkedik, csökken, szóval a státusz akár jó is lehetne, de érezhetően Vo2max nélkül inkább csak tippelget.

Ezzel el is értünk a rendszeresen visszatérő vesszőparipámhoz. A futás nem az én sportom: egyfelől nem is annyira kedvelem, másfelől féltem a térdemet. Azaz nem azért nem futok vadnyúl tempóban, mert fizikailag nem bírom, vagy elfogy a vitálkapacitásom. Nem. Azért óvatoskodok, mert féltem az izületeimet. Ez viszont hamis képet mutat. (Persze le is lehetne szarni, de akkor mi a francért használok akármilyen monitorozó eszközt is?)
Az igazi az lenne, ha tudnám mérni a Vo2max értéket bringán is. Ott ugyanis tényleg kihajtom magam fulladásig. Csakhogy egy bringás powermeter 1000 dollár körül kezdödik.
Szép, szép, de ennyiért inkább egy új bringát vennék.

Ezért örültem meg, amikor szembejött velem a Powercal cég Powertap powermeter cucca. Ez valójában nem egy igazi powermeter, gyakorlatilag csak egy mellpánt. De a cég azt állítja, hogy több évnyi kutatás után megtalálták azt az algoritmust, amely pulzusértékekből képes energiát, és mellékesen Vo2max értéket is számolni.

Megjegyzem, energiát a Strava is számol, pontosabban saccol.

Elolvastam néhány tesztet. Volt némi szájhúzás. Hogy a pillanatnyi értékeknek semmi köze a valósághoz. De a végén, a sport után mutatott összesített érték nem is rossz.

Nekem pont ez kellett. Mellpánt árban egy powermeter. Értelmezhető Vo2max értékkel.

Hol van a csapda? Hát ott, hogy a cég az ANT+ pántot pofátlanul drágán árulja. Ugyanannyi pénzért megkapom a Bluetooth-os pántot, egy sebességmérő és egy fordulatszámmérő szenzorral együtt. Némi nyomozás után kiderült, hogy az órám (Fenix5) az első Garmin óra, amelyik képes kommunikálni Bluetooth szenzorokkal is. Hogy ezzel konkrétan tud-e, arra nem találtam infót. DC Rainmaker ugyan általánosságban figyelmeztetett, hogy ez egy borzasztóan ingoványos terep, de bátor voltam, bevállaltam.

Naná, hogy nem működött. Semmi. Az óra nem látta a pántot. Soha. Egyszer felismerte a sebességmérőt, össze is párosodtak, de amikor mérni kellett volna, akkor már nem látta.
Most itt figyel az egész cucc a könyvespolcon. A kapitalizmus mementójaként. Hogy mennyire reménytelen mindenki által elfogadott módon implementálni egy kváziszabványt, ha a szereplők élet-halál harcban küzdenek egy nem túl nagy piacon.

Huh, de hosszú lett. De legalább már érted, hogy miért nem részletezem, amikor beírom egy fórumba, hogy a Garmin szar.
Pedig nem lenne az. Nem is kellene sok hozzá, hogy jó legyen. Egy kis odafigyelés. Hogy érezzék azt, mi kell az ügyfeleiknek. Lehetne figyelni a piacot, mások miket csinálnak. És megvalósítani a jól bevált funkciókat.

Na meg kellene egy kevésbé beleszarós szoftverfejlesztő gárda. Mert a mostani az tragédia.

Fűben-fában orvosság

A Redőnyös rámcsörgött kedden, hogy nem tud jönni hétfőn (észrevettem, miután hétfőn az istennek sem vette fel a telefont és tényleg nem jött), de majd jön csütörtökön, így persze borult a hetem.
A kertészkedésnek is lőttek, egész délutánra esőt mondott a meteorológia. Végül az eső sem jött, de nyuszi voltam, nem mertem belevágni.

Aztán a reggeli sport sem stimmelt. Most először sprinteltem bringával az új órát viselve és mondjuk úgy, hogy 42 percnyi nyomulás 26-os átlaggal szerintem többet érdemel, mint 210 kalória. (Melyből még levont 35 BMR-t.) Meg a 93-as átlagpulzus sem nagyon stimmelt. (Ezt majd egy későbbi írásban fejtem ki, mert ismét gyűlnek a hajmeresztő dolgok a sportórával kapcsolatban.) Mindenesetre jó kis dilemma lett belőle: ha elfogadom, akkor valószínűleg szükségtelenül alul fogok étkezni, ha meg nem fogadom el, akkor az hová vezet? Hasraütve fogadom el az értékeket, attól függően, hogy jók-e nekem, vagy sem?

Mivel se redőnyös, se kert, elmentem anyagbeszerezni. Jó kis gürizés volt. Ráadásul a GLS futár kettőre ígérte magát, emiatt igyekeznem kellett. Ebből az egyik boltban lett is egy parázs veszekedés. Az előttem lévő család elképesztően húzta az időt, én pedig hangosan felsóhajtottam, mire mindenki – azaz a család és az eladó is – nekem esett, hogy mit türelmetlenkedek. (Persze a futár csak öt óra körül ért hozzánk.)

Csavarbolt.
Bementem. Valahol egy messzi sarokban üldögélt egy pacák.
– Jó napot kívánok! – köszöntem.
– Jó napot! – válaszolta, de nem állt fel – Mit szeretne?

Egy listával mentem, de nem igazán kívántam átordítani a tételeket a helyiségen.

– Csavart venni – közöltem. Hátha feláll és odajön a pulthoz.
Végül felállt, de nem jött oda.
– Milyet?
– M10*110-es sima hatlapfejűt.
– Olyan nincs.
– Egyáltalán?
– Csak 100-as és 120-as van.
– Akkor hol vegyek ilyet, ha maguknál sincs?
Megvonta a vállát.
– Nem tudom. Mi nem tartunk. Ritka méret. Esetleg vegyen 120-as és fűrészelje le a végét.

Leforrázva jöttem ki. A hétvégén már raknám össze a szerkezetet, kellene a csavar. Az OBI-ban van ugyan, de csak nagy dobozban, piszok drágáért.

Ezzel persze nem volt vége a napnak. A médiacenter laptop eljátszotta a hattyú halálát. Kábé félévente teljesen kimered, de úgy, hogy nem reagál semmilyen gombra, még a kikapcsolóra sem. Csak az akkumulátor kiszedése és visszarakása segít. És itt kezdődnek a gondok. Ha akarták volna sem tudták volna jobban megbonyolítani a műveletet. Nem részletezem, itt már megtettem. Most is nagyjából ugyanúgy történt minden, attól az apróságtól eltekintve, hogy a vékonyabb szalagkábel rögzítésblokkolójának 1 mm * 3 mm-es műanyagpöcke már a szétszedésnél letört. Az alaplapról. Próbáltam mindenféle kókányolással rögzíteni, ez ugye azt jelentette, hogy vagy négyszer-ötször is összeraktam, amíg próbálgattam. Emlékeztetnélek, hogy a múltkor csak egyszer raktam össze, de attól is szétrobbant a fejem. Ettől függetlenül nem sikerült rögzítenem, de szerencsére kiderült, hogy ez az izé a tapipad csatlakozója, anélkül meg remekül elvagyunk. (Külső billentyűzet, külső egér.)

Itt látható, ahogyan szerelek. Éppen pattintom be a fedelet, a fejemen fejlámpa, mellettem kés, csavarhúzó, gumikalapács. Az utóbbi saját használatra.

DSC_4929

Amilyen szar nap volt, este megérdemeltem egy drágább szivart. Kiültem a teraszra… és ahogy rágyújtottam, azaz véglegesítettem a szivar elszívását (mert ezt már nem lehet abbahagyni, vagy végigszívom, vagy kuka), nos, ekkor jött meg a délutánra ígért eső. Mivel a redőnyös meg ugye nem volt, így a szanaszét szakadt árnyékoló nem védett semmit. Felkaptam egy orkánkabátot, kerestem egy relative száraz sarkot és dafke végigszívtam a szivart.

Nos, eddig tartott a bevezetés. Most jön, amiért írtam az egészet.

Úgy általában beszélünk a stresszről, de elég nehéz definiálni, számszerűsíteni meg aztán végképp. Szerencsére megteszi helyettem az óra.

Írtam már, most csak röviden. A csuklón mérő óra folyamatosan rögzíti a pulzust és annak ingadozási sebességéből számol stressz értéket. Külön számol egy 0-100 közé normált mutatót (level) és külön egy egyensúlyt (balance), mely azt mutatja, hogy a nap hány százalékában voltál pihenés (a stressz kisebb, mint 25) fázisban.

Na most a helyzet az, hogy amióta nézegetem ezeket a számokat, ez az egyensúly nálam a legritkább esetben éri el az óra szerinti minimális elfogadható értéket. Nyilván az életmódváltásban nem ez volt az elsődleges, de most már ráérek finomhangolni. És annyiból igaza van az órának, hogy tényleg kell valamennyi pihenés, nem szabad állandóan rohanni.

Elkezdtem megfigyelni, hogy mitől mászik el az egyensúly. Eredetileg azt terveztem, hogy alaposan kirészletezem a nyomozást, de inkább csak a végeredményt írom le. A következők emelnek ki a pihenés zónából: nyilván a munka, a sport, meg – teljesen logikusan – a hideg, a koffein, az alkohol és a nikotin. Nem kicsit groteszk, hogy anno azzal a céllal kezdtem szivarozni, hogy kirángassam magam a hajtós munkából. Hogy relaxáljak. Egy pohár whisky mellett. Aha.
Természetesen az utolsó három tételt vissza lehet nyesni. Ugyanúgy, ahogy az étel mérsékelt fogyasztását is meg lehetett szokni, ugyanúgy menni fog ez is.

De nem csak ez van. Citromfű. Én eddig nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget az ilyesmi teáknak, de a citromfű meggyőzően debütált.
Mutatom.

Kezdjük azzal a zűrös keddi nappal. A kék szín mutatja, mikor voltam pihenés fázisban.

stressz1

Reggel hatkor keltem, addig szép kék minden. Aztán látható, hogyan kapott el a gépszíj, időnként elég magas tüskékkel. De a lényeg a jobb oldal. Valamikor este kilenc körül ittam egy csésze citromfű teát… és a stressz érték hamarosan le is esett a pihenés szintjére. Dacára annak, hogy kint ültem az esős, hűvös éjszakában és szivaroztam. Majd ez meg is maradt fél tizenkettőig, amikor elmentem aludni. Maga az éjszaka is nyugodt volt. (Nem vágok be több diagrammot, de hidd el, amikor elalvás előtt bort iszok, az éjszakai rész csak valamikor hajnalra kékül be. Már ha egyáltalán.)

stressz3

Az már más kérdés, hogy nehezen aludtam el, mert ahogy letettem a fejemet, rögtön beindult a vezérhangya a fejemben, hogy akkor mit is fogok csinálni a kertben, hogyan fogom összerakni, na meg beindult a fejben blogírás, aztán amikor végre elaludtam, rémeset álmodtam, a felriadás után ki kellett mennem vécére, de ez már mind egyéni szociális probléma. Úgy látszik, mindez nem befolyásolja a fizikai stresszt.

stressz2

A szerdai diagram jobb oldala is tanulságos. Egész nap gályáztam a kertben, látszik is. Aztán olyan fél kilenckor kiültem a teraszra és most roibos teát ittam. Mert állítólag az is stresszcsökkentő. Nos, a hír igaz, de. Ha megnézed majdnem a felére vitte a stresszt, viszont még így sem értem el a pihenés szintet. Pedig két csésze teát ittam és vártam is eleget. Meg az eső sem esett. Végül egy órával később jött a citromfű tea és kezdett bele a kékítésbe.

Túltoljuk

A padláson irkáltam, szivar és bor mellett.
Nej hazaért az esti konditermi ugrálásából.

– Hahó, Gabi! – kiabáltam le.
– Igen?
– Adtál a macskáknak enni?
– Nem.
– Helyes. Mert én már adtam.
– Gondoltam.
– Ja. Csak azért kérdeztem, nehogy kétszer kapjanak. Még elhíznak.
– Ne rakjunk ki a teraszra nekik is egy konyhamérleget?
– Remek ötlet. De ne csak a kaját mérjük, hanem a macskákat is!
– Helyes. Legyenek ezek a dögök is igazi fitnesz macskák.

Az diétákrul

Ez az utolsó tervezett írásom ebben a témában, legalábbis egyelőre.

Abban a korábbi bejegyzésben frankón belegabalyodtam egy mentegetőzésbe, mely végül olyan hosszú lett, hogy kivágtam az egészet és csak valami rövidebb, jelzés jellegű megjegyzést tettem. Persze ez így nem az igazi, szóval most egy külön írásban térnék ki a témára.

Arról van szó, hogy miért is nem írtam semmit fogyókúrákról, diétákról egy olyan írásban, mely alapvetően a fogyásról, jobb esetben a testalkat megtartásáról szólt.

Nos, azért, mert nem ezekkel kezdődik. Hanem azzal, amit ott olyan hosszasan fejtegettem.

Rajzoltam valamit.

Már most szólok, hogy ilyen ábrát semmilyen elméletben ne keress. Ezt én raktam össze, pusztán azért, hogy illusztráljam a mondanivalómat. Ne is próbálj semmi tudományosat belemagyarázni, mert az speciel nincs benne.

dieta1

Vedd észre – és ez nagyon fontos – hogy a fenti ábra már nem csak a fogyásról szól, hanem arról, hogyan alakíthatsz ki egy minden szempontból egészséges életmódot.

Haladjunk sorban.

  • Kalória egyensúly
    Ezzel kezdődik. Itt tudod megfogni az egészet. Nem részletezem, megtettem a fentebb linkelt írásban. Ha betartod, akkor csak és pusztán ezzel simán le tudsz dobni több tíz kilót is egy év alatt. (Az egészséges tempó max fél kiló hetenként, azaz simán belefér 20+ kiló egy évben.)
     
  • Mozgás
    Ennek összetett szerepe van. Egyrészt segít az előző pontban említett kalóriaegyensúly fenntartásában. (Hiszen ha mozgással kitolod a határt, akkor lazábban lehet tartani.)
    Másrészt nagyon komoly szerepe van az egészséges életmód kialakításában. Az ember évmilliók alatt arra kondícionálódott, hogy mozog. Tudtad, hogy elméletileg mi vagyunk az egyik legkitartóbb futók az állatvilágban? Ha csak úgy elhagyjuk a mozgást, akkor mindenféle káros elváltozások indulnak el bennünk.
    Harmadrészt meg sportolni jó. Kitisztja a fejet, kisöpri a stresszt, felfrissít, sikerélményt ad. Ha ráadásul kellemes környezetben teszed (futsz az erdőben, túrázol a hegyekben, evezel a vizeken), akkor maradandó élményt is kapsz.
    Negyedrészt formálja az alakodat. A fogyás önmagában még nem az igazi. Viszont vigyázz, nem mindegy, mit mozogsz: a kardió például szálkásít, azaz ebben a mozgásformában az állóképességed nő ugyan, de veszítesz az izmaidból. Igaz, a maradék hatékony lesz. Ha viszont izmokat is szeretnél (és miért ne szeretnél, hiszen a látvány mellett a kalóriaegyensúly fenntartása is könnyebb izmosan), akkor inkább az intenzív, súlyzós edzések legyenek túlsúlyban (pl. kettlebell), de persze legyen kardió is.
     
  • Diéták, módszerek
    Ha a fenti két pontot – hangsúlyosan – beemelted az életmódodba, akkor már rengeteget tettél az egészségedért. De ezt még vastagon lehet tovább finomítani. Hogy mást ne mondjak, ha estére marad 200 elhasználható kalóriadeficited, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy iszol egy pohár bort, vagy elrágcsálsz 30 gramm mogyorót.
    Tágabban nézve, egyáltalán nem mindegy, hogy miből is tartod fenn az egyensúlyt. Már az sem mindegy, hogy a három nagy táplálékkategóriát (szénhidrát, zsír, fehérje) milyen arányban kevered, de még az sem mindegy, hogy kategórián belül milyen ételekből szerzed be a javasolt mennyiséget.
    Erről szólnak a kidolgozott diéták.
    Nos, itt sem úszod meg az edukálást. Ahogy a korábbi írásban is céloztam rá, ez az egész rengeteg tanulással jár. Olvasni kell, na meg erősen szelektálni, hogy mit fogadsz el és mi a kamu. A lényeg, hogy megismerd, milyen élettani mechanizmusok állnak az egyes diéták mögött, miért úgy rakták össze ezeket, ahogy és legfőképpen mik is a kockázataik.
     
  • Saját módszer
    Elméletileg, ha alaposan körbejártad, akkor a kész rendszerekből is elfogadhatod bármelyiket. Ha közben tartod az egyensúlyt és mozogsz, akkor még rossz választás esetén sincs olyan nagy baj.
    De ha gondolod, akkor kombinálhatsz úgy is, hogy néhányból kiveszel elveket és ezekből rakod össze a saját diétádat. Például a paleóról messziről ordít, hogy kreténbe tolt marketing, de ki lehet belőle mazsolázni hasznos részeket. Ezeket megtartjuk. A 90 napos, na az a legnagyobb marhaság, de a kéthetente egy víznap hasznos lehet. Nyilván ha ütik egymást (pl. Atkins a jelenleg orvosilag ajánlott előírásokkal), akkor eldöntöd, melyikben bízol.
    És így tovább. Ha sokat olvasol, sokat szelektálsz, egyre több dolgot fogsz beemelni az életedbe, végül ki fog alakulni a saját ízlésedhez szabott étrended.

Nos, ennyi. Lehetne még folytatni, hiszen az eddigi írások tulajdonképpen csak a táplálkozás és az egészséges életmód viszonyáról szóltak (melyből nem lehetett kihagyni a mozgást), viszont maga az egészséges életmód bővebb. Nem mindegy, mi mindennel mérgezed magad, nem mindegy, hogyan kezeled a stresszt, nem mindegy, mekkora az egód, nem mindegy mennyit és hogyan alszol, nem mindegy, mennyit olvasol, nem mindegy, hogyan érzed magad a munkahelyeden, nem mindegy mennyire vannak egyensúlyban a vágyaid és a lehetőségeid… és folytathatnám még sokáig.

De ezekről már nem írok.

A témához kapcsolódó fontosabb írások a blogon

  1. BMR, RMR és egyéb zavaró körülmények
  2. Ami működik, de tényleg
  3. Cukros bácsi
  4. Sportóra, még mindig
  5. Az diétákrul

Sportóra, még mindig

Komolyan, már több időt csesztem el az órám értékeinek értelmezésével, mint GT az autójának konfigurálásával.
Bár… hol van komplexitásában akár a legluxusabb BMW is az emberi szervezettől?

Nézzük rögtön azt az értéket, hogy VO2Max.
Lefordítom: Volume O2 Max. Azaz a maximális oxigénfelvevő képesség. Ha jobban belegondolunk, tényleg egy fontos képesség. Arról szól, hogy amikor fullra hajtod magad, akkor mennyi oxigént tudsz felvenni. Elárulja, hogy mennyire vagy fitt, mennyire vagy jó erőnlétben. Fontos? Hogy a fenébe ne.
Az óra mögötti háttér (nyilván a teljes Garmin Connect) is fontos értékként kezeli. A vo2max érték FirstBeat paraméter, azaz nem valami gagyi cucc. Ráadásul nagyon sok érték alapul rajta. Mind a pillanatnyi edzettségi értéked, mind az időbeni edzettségi értéked, de még az edzettséged jövőbeni várható alakulását is ez határozza meg. (Gyakorlatilag forma karbantartása, illetve formaidőzítés.)

Sőt – bár ez csak az én sejtésem – akár az edzettség értékén keresztül az RMR értéket is befolyásolhatja. (De – jobban belegondolva – ez valószínűleg nem igaz. Az RMR értékét, pontosabban az abból következő Calorie Goal értékét, a MyFitnessPal számolja ki, nem a Garmin Connect. Szóval hiába írja az elmélet, hogy az izmosságod növelésével emelkedni fog az RMR is, a modellben erre nincs lehetőség.)

Csak hát… elég hülyén működik. A leírás szerint a Training Effect (TE) és a Training Status értékek, melyekből pontosan meg tudnád mondani, hogy a szervezeted milyen állapotban van, azaz hogy éppen relaxációs fázisban dekkolsz, készen egy nagyobb terhelésre, vagy folyamatos, átlagos terhelést kapsz, vagy esetleg már túltoltad és pihenned kellene, szóval ezek a meglehetősen fontos értékek csak akkor látszanak, ha vannak vo2max értékeid is.
Ne tudd meg, mennyire kiakadtam, amikor rájöttem, hogy ez az óra a vo2max értékét csak futással tudja mérni. Most miért? A jó ég áldjon meg, hiszen én annyi sportot tolok, de tényleg, halálra súlyzózom magamat, elképesztő bringasprinteket szoktam odarakni és a 40-50 kilométeres kajakozásaim sem számítanak kispályának, hát mi az istenért nem tudsz ezekből vo2max értéket mérni? Nem, ezek közül egyik sem számít. Ha nem volt olyan mérésed, melyben vo2max is volt, akkor nem látsz semmit.

Ja, hogy miért nem futás? Az a nyomorult térd. Hogy most porc, vagy szalag, az szinte mindegy is, a lényeg, hogy nem megy. Ha elkezdek futni, akkor nem a vitálkapacitás, vagy az erőnlét hiánya állít meg, hanem a fájdalom a lábamban. De ettől még a vo2max értéke nevetséges lesz. Használhatatlan.

Szóval kicsit morc voltam.

Nyomoztam. Hoppá, az óra tud vo2max értéket bringázással is mérni! Ez jó hír. Abban otthon vagyok. Oké, kell hozzá plusz szenzor. Utánanéztem. Az összes Garmin bringaszenzor értéke max 25e forint. Nem tétel. Egy jó vo2max értékért?
Aha. Meg az én naív lelkem. Ezek ugyanis mérnek egy csomó paramétert: cadence (ritmus, azaz pedál fordulatszám), sebesség. Remek dolgok mind. (Ezek nélkül csak GPS alapú saccolás van, ami azért nem ugyanaz.) De ezekből nem lesz vo2max. Ahhoz powermeter kell. Mennyibe is kerül? Nagyjából 1000 dollárba. Azaz 260e forintba. Viszonyításképpen, az az óra, amelynek az ára még a mai napig fáj, nem csak nekem, hanem a családi költségvetésnek is, szóval az az óra volt 190e forint. És akkor egy szar vo2max-képes powermeter 260e. Hülyék vagytok?
Nyilván nem.
Ez egy jól kitalált infrastruktúra, amely apránként szívja be a delikvenst. Kapsz órákat. Egyre jobb órákat. De ha teljesen jól akarsz mérni, akkor vedd meg ezeket, meg azokat a szenzorokat.
A szép az egészben az, hogy már majdnem belementem. De ez a mostani powermeter-es gyomros felébresztett. Kösz, nem. Fájni fog, különösen az én űberprecíz lelkemnek, de ki fogom bírni nélküle. És, jut eszembe, ki fogom bírni a vízben is működő öv(ek) nélkül és ki fogom bírni a mindenféle bringakiegészítő nélkül is. Túltoltátok, bakker.

Na.

Azt hiszed, ezzel vége? Ugyan már. Akkor nem írtam volna semmit.

Nyomoztam. Meglepődtem.

Szóval ez a vo2max nem is olyan új dolog. Tudod, mihez találták ki? A Cooper teszthez. Nekünk csak az maradt meg, hogy 12 perc alatt mennyit futsz, de valójában – mármint ott, ahol fontos volt – ott számoltak belőle vo2max értéket is. Mely értékből már egy csomó mindent megtudtak.

Hmm.

Szóval amikor padlóig anyáztam a Garmint, hogy csak futásból számol vo2max értéket, akkor vakon lődöztem. Egyszerűen nem tudnak mást csinálni. Ez futási érték. Az, hogy valahogyan áttranszformálták egy bringás powermeter-re, az inkább csak egy kínkeserves szenvedés lehetett a részükről.

Magyarul, futni kell, ha ezekre az értékekre is kíváncsi vagyok. Mekkora megrázkódtatás ez? Fura módon, most, hogy ismerem a feltételeket, nem nagy. Ugyanis nem 6-10 kilométereket kell futnom – melyeket a térdem miatt nem tudok – hanem Cooper teszteket. 12 perc. Na, annyi még megy.
Mennyiszer is?

You typically need a week or two of training history, including at least two recent running or cycling activities with VO₂ Max, before we can determine your training status.

Azaz bőven elég, ha hetente futok egy ilyet. Szuper. Kardióhoz meg úgyis a bringát fogom használni.
És – a rendszer logikájából következően – ha van legalább heti egy Cooper eredményed, akkor van mindened. Akkor már látja az összes többi sportodat és el is tudja helyezni ezeket a Training Status térképeden.

Azt hiszed működik? Ezt az írást két héttel ezelőtt kezdtem összerakni. Azóta futottam három Cooper tesztet. (Jelentem, a térdem tökéletesen bírta.) Sőt, ma – életemben először – átléptem a 2 kilométert is. (Majdnem ki is köptem a tüdőmet.) A Training Status diagram üres. Alaposabb elemzés után kiderült, hogy az óra gyakorlatilag meghülyült: a három futás 03.23, 03.29 és 04.05 napokon történt, a Garmin Connect viszont csak két vo2max értéket mutatott, 03.26 és 04.05 napokon. Érted? 23-án és 29-én, amikor futottam, az óra nem mért semmit, 26-án meg, amikor nem, akkor mért.

Na mindegy, haladjunk. Ha több adat lesz, egyszer csak beáll.

Stressz.

Ez az óra büszke arra, hogy méri a stressz értékeimet. Méghozzá ezt is FirstBeat alapokon. Amit nem szabad lebecsülni. Még az is lehet, hogy használható diagramot kapok.

Mértem. Elemeztem.
Kizárt. Legalábbis első ránézésre.

Ez egyszerűen baromság..

Gondolom, az eddigi írások fényében ismerős lehet a minta. Van egy elképzelésem a valóságról, az óra mér valamit, nyilván köszönőviszonyban sincsenek a tapasztalataimmal, természetesen az óra a hülye, nem pedig az én prekoncepcióim.

Ja.

Nyilván sejted, az órának lett végül igaza. Egyszerűen csak értelmeznem kellett, mit is mért.

Mert mi is az, hogy stressz? A FirstBeat azt mondja, hogy a _fizikai_ állapot stressz mutatója a pulzus ingadozási sebessége (variability). Vedd észre a legelső fontos megkülönböztetést: fizikai állapot. Azaz ennek a stressz értéknek semmi köze sincs a lelki stresszhez. Nem fogja kimutatni, hogy ingerült voltál, hogy féltél, hogy felb@sztad magad. Ezek nem érdeklik. Zakopánéban az órám nagy ívben leszarta, hogy a szállás megszerzésekor milyen állapotban voltam, mennyit ordítoztam a csajjal, mire kulcsunk lett. De az, hogy hideg volt és fáztam az autós kabátban, az már megjelent. És ugyanez itthon. Ha lent ücsörgök a jól fűtött nappaliban a gépem előtt, akkor szuper alacsony a stressz indexem, még akkor is, ha éppen veszekedek a kollégákkal, ellenben über magas, ha a zsibbasztóan hideg padláson éppen a blogot írom, egyébként teljesen relaxált állapotban.
Szóval vicces egy mérőszám, de amióta tudom, mi van mögötte, azóta békében vagyunk.

stressz

Illetve, még valami. A stressz pillanatnyi értéke egy level érték, 0-100 között. Meg is vannak a határok, hogy mi számít alacsonynak (rest), mi közepesnek és mi magasnak. Meg van napi átlag is. Nálam a napi átlag jellemzően kifejezetten alacsony érték. (A képen 27, azaz nagyon közel a teljes nyugalmi állapothoz.) Ennek ellenére nem egyszer megkaptam, hogy Bélám, borzasztóan vacak napod volt, csinálj valamit, mert nyomorultul döglesz meg.
Finoman szólva sem értettem.
Nos, nyomoztam és ma már tudom, hogy teljesen más a level és a balance. Én a level értéket láttam és azt hittem, hogy ez elég. Az óra a visszajelzéseit viszont a balance alapján küldi. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a napod legalább 44%-ában nem voltál rest állapotban (stress level < 20%), akkor nem volt jó napod. És piszkosul leszarja, hogy akkor, amikor nem voltál rest állapotban, akkor a stressz értéked mondjuk 30 körül mozgott, vagy neadjisten 90 körül verdeste a plafont.

Alvás.

Ebben mi lehet a bonyolult? Alszol, órával a kezeden.

Hjaj. Hogy ezt mennyire nehéz volt megszoknom. Tíz éven keresztül elvoltam úgy, hogy nemhogy éjszaka, de nappal sem hordtam semmilyen órát. Mert a lebarnult alkaron az óraszíj nyoma azt jelenti, hogy az illető rabszolga: az idő rabszolgája.
Erre nesze, most itt van egy fitnesz óra, mely elvárja, hogy mindig rajtam legyen, mindig mérjen. Nehéz volt beletörődnöm, de ha tényleg szeretném magamat monitorozni (és nem az időt bámulni), akkor le kellett nyelnem a békát.

Nos, itt is vannak gubancok.
Alapvetően a mérés arról szól, hogy mennyit alszol mély fázisban, mennyit sekélyben és mennyiszer vagy ébren. Mondanom sem kell, a mérés nem igazán korrelál a tapasztalataimmal, de őszintén, ki az, aki biztos abban, hogy jól emlékszik arra, mikor mi történt éjszaka. Szóval inkább ne firtassuk.
De azért időnként fejreáll a rendszer. Például van, amikor nem érzékeli, hogy aludtam. Azaz nem jelez ki semmit, majd megkérdezi, hogy tulajdonképpen mettől meddig aludtam, majd behúz valamit. Valamit, aminek köze sincs a valósághoz.
Vicces.
Ennél már csak az viccesebb, amikor alvás helyett sportolsz.
Nem, ne nézz rám hülyén. Konkrétan az történt, hogy hajnali háromkor fejeztem be a gépelést a padláson, lejöttem és csak akkor vettem észre, hogy éjjel milyen pihepuha hó esett le, olyan mennyiségben, hogy vastagon betakarja a tájat. Tudtam, hogy reggelre ezt az egészet meggyalázzák az emberek, az autók, tehát most kell elmennem csavarogni. El is mentem, másfél órát sétáltam a környéken, meg az erdőben.

Félelmetes, hogyan tud világítani sötétben a hó. Nem kellett fejlámpa.

Szerinted hogyan kezelte le mindezt az óra?
Brutálisan fejreállt.
A mérést még megcsinálta, de az aktív kalóriákon már látványosan elhasalt, később reggel, amikor súlyzóztam egyet, akkor már mindent összekavart. Kínomban csak röhögni tudtam rajta.

Szóval, ha jót akarsz magadnak, akkor éjszaka alszol. Ne hozd zavarba azt a drága jó fitnesz órádat.

A témához kapcsolódó fontosabb írások a blogon

  1. BMR, RMR és egyéb zavaró körülmények
  2. Ami működik, de tényleg
  3. Cukros bácsi
  4. Sportóra, még mindig
  5. Az diétákrul

Cukros bácsi

Nos, ígértem egy írást a szénhidrátokról.

Rögtön az elején zavarban vagyok. Ugyanis a szénhidrátoknak teljesen más a megítélésük, attól függően, hogy milyen állapotban vagy.

  • Teljesen egészséges. Ekkor túl sokat nem kell foglalkoznod vele. Nyilván, a megelőzés ilyenkor is fontos lehet, de egyelőre még nem kell stresszelned magad miatta.
  • Károsodott éhhomi vércukor. Az éhgyomorra mért vércukor értéke 6,1-6,9 között van. Ez még nem (kettes) cukorbetegség, de már jó úton vagy afelé.
  • Csökkent cukortolerancia. Az éhgyomorra mért vércukor értéke tartósan 7-10 között van. Kövér vagy, na. Ez már betegség ugyan, de életmódváltással még visszafordítható. És igen, egyszercsak megjelennek a tünetek. Először csak a magas triglicerid, koleszterin, aztán jönnek a keményebb legények.
  • Fullra (kettes) cukorbeteg vagy, azaz a vércukrod tartósan 10 fölött tanyázik. Baj van. Elhanyagoltad a dolgot, a betegség elhatalmasodott. Ezt már nem fordítod vissza.
  • Egyes tipusú cukorbeteg vagy. Armageddon.

Eh, már most, amikor a fenti sorokat leírtam, látom, mennyire pongyola voltam.

Például nem csak az éhhomi cukor fontos, hanem az is, hogy étkezés után két órával mekkora értékre áll vissza a véred.

De valahogy el kellett kezdenem.

Oké, kifejtem, mi is van az egész mögött. Hidd el, akkor is érdemes elolvasnod, ha még nem vagy érintett.

Tehát. Az emberi szervezet benzinje a glükóz (szőlőcukor) és a fruktóz (gyümölcscukor). Ezek egyszerű, egyszeres szénhidrátok, azaz monoszacharidok. Vannak kétszeres szénhidrátok, ezek a diszacharidok (répa/nádcukor, hétköznapian cukor) és természetesen vannak poliszacharidok (gabonák, krumpli). Bármilyen szénhidrátot eszel, azokat a belek darabokra, azaz monoszacharidokra szedik szét. (Plusz termel cukrot a máj is.) Ezek szívódnak fel a vérbe. Tehát ha kristálycukrot eszel (vagy azzal egyenértékűen az ételben meglévő, vagy hozzáadott cukrot), akkor az abban lévő diszacharid gyakorlatilag egyből bomlik és felszívódik, azaz megjelenik a véredben. A rossz hír, hogy bármilyen finomított szénhidrátot eszel, abból meglehetősen gyorsan szintén glükóz lesz. Azaz gyakorlatilag mindegy, hogy bekapsz egy kávéskanál cukrot, vagy eszel egy zsemlét. A vérbe mindkét esetben glükóz kerül, meglehetősen gyorsan.
De ezzel még nincs baj. Hiszen a glükóz (és a fruktóz is, de most utoljára említem őket külön – ezek teljesen együtt mozognak) az a szervezet benzinje, természetes, hogy a vér – mely eljut mindenhová – szállítja el ezeket a sejtekhez, melyek felveszik, elégetik és utána dolgoznak, mint a güzü.

Sajnálatos módon a sejtek közvetlenül nem tudják felvenni a glükózt. A sejtfalon azokat a kapukat, melyeken keresztül a glükóz be tud menni, az inzulin nevű vegyület nyitja ki.
Az inzulint a hasnyálmirigy termeli – amíg termeli.
Normál, egészséges szervezetben ez a mirigy tud annyi inzulint termelni, amennyi képes egy hirtelen erős glükózterhelést is “eltüntetni” – azaz ki tud nyitni annyi kaput a sejteken, amennyin keresztül még ez a hirtelen megjelent nagy mennyiségű glükóz is fel tud szívódni.

Az 1-es tipusú cukorbetegség arról szól, hogy a szervezet _semennyi_ inzulint nem termel. Ekkor nagy a baj, jelenleg csak azt tehetjük, hogy ezek a szerencsétlenek kénytelenek magukat inzulin injekciókkal szurkálni.
Ez egy komoly betegség.

A 2-es tipusú cukorbetegség más. Ahogy egy orvos írta valahol, mindannyian 2-es tipusú cukorbetegek vagyunk, csak különböző mértékben. Ennek a lényege az, hogy már elő-előfordul olyan eset, amikor annyi glükóz kerül hirtelen a vérbe, melyre a szervezet nem tud hirtelen elegendő mennyiségű inzulinnal reagálni. Ilyenkor a glükóz csak nagy reakcióidővel tűnik el a vérből, ha pedig utánpótlás is jön, akkor tartósan magas marad a vérben a cukorszint.

Hogy ez miért baj? Nos, baj. Nem, nem tudom elmagyarázni a hatásláncot. De nagyon kellemetlen következményei lesznek.
– Fogínysorvadás.
– Érrendszeri betegségek.
– Vesekárosodás.
– Csontritkulás.
– Fitymaszűkület.
– Impotencia.
– Látásromlás, mely vakságig fajulhat.
– Végtagok elzsibbadása, mely a végtagok elhalásáig vezethet.
A betegség különösen azért alattomos, mert semmi tünete sincs. Egyszer csak azt veszed észre, hogy a szádban lévő híd lötyög. Mert eltűnt alóla az íny. Vagy, hogy nem úgy mennek a dolgok az ágyban, ahogy korábban. Például feláll, de fáj. Már ha feláll. És ilyenkor _már nem tudsz csinálni semmit_. A bekövetkezett események visszafordíthatatlanok. Ha tönkrement a szemed, akkor nem tudják megjavítani. Ha elhalt a lábad, akkor levágják. Miközben addig semmi jele nem volt annak, hogy valami nem stimmelt. És akkor még az általános, a szervezet romlását elősegítő dolgokról (szív és érrendszeri betegségek, érelmeszesedés, agyi érkárosodások, vesekárosodás, az idegpályák roncsolódása, csontritkulás) nem is beszéltem, hiszen ezeknek a tünetetei megint csak lassan jelentkeznek.
Durva.

Jótanács. Félévente menjél el a körzeti dokidhoz és kérjél nagylabort. Csak így tudod elkapni a cukorbetegséget, még azelőtt, hogy valami visszafordíthatatlan kárt okozna. Tapasztalat. (Nem, nem mondom el, mivel köszönt be nálam.)

Na, szóval erről van szó. És akkor nézzük meg, hogy fitnesz oldalról mit is tudunk kezdeni ezzel az egésszel.
Rögtön az elején tisztázzuk le: az nem megoldás, hogy kidobjuk a szénhidrátot. Igen, tudom, létezik Atkins, létezik keto. A magam részéről ezeket szélsőséges megoldásoknak tartom (a ketót különösen) és az eddigi élettapasztalataim azt mondják, hogy a szélsőséges megoldások sosem jók. Jelenleg az orvostudomány azt állítja, hogy a napi energiamennyiséged 50%-át szénhidrátból kell beszerezned. Én nekik hiszek. (Az akadémikus vitákba most nem mennék bele, guglizzál rá, ha kíváncsi vagy.) A véleményem az, hogy miért ne? Simán beleférhet 50% szénhidrát is, hiszen nem az arány, hanem az energiamérleg betartása a garancia a normális testsúlyra. (Ja, a deréktájon kialakult zsír különösen erős rizikófaktor a betegségben.)

De ez még nem elég. Bőven nem. A lényeg ugyanis az, hogy úgy kell bevinned a szénhidrátot a szervezetedbe, hogy

az aktuálisan a vérben megjelenő glükózhoz legyen aktuálisan elegendő mennyiségű inzulin, mely képes elegendő kaput nyitni a sejtjeid falán.

Ebben a mondatban benne van minden.
Kibontom.

  • Aktuálisan a vérben megjelenő glükózhoz: Nos, piszkosul nem mindegy, hogy amennyi szénhidrátot megeszel, akkor az, vagy az abból keletkező glükóz milyen gyorsan jelenik meg a véredben. Ugyanis lehet lassítani. A cukrot nem. A tiszta glükóz/fruktóz, a diszacharidok, azok egyből mennek is tovább. Ezért ha lehet, akkor ezeket inkább ne fogyaszd tisztán. (Csoki, cukor, hozzáadott cukor.) Minden más szénhidrát esetében viszont különösen fontos, hogy mennyi nehezen emészthető anyagot küldtél le ugyanakkor. A legjobb ilyen szempontból a növényi rost. Biztosan találkoztál már azzal a javaslattal, hogy inkább teljes kiőrlésű kenyeret egyél, mint fehér lisztből készültet. Ez pont erről szól. A magot ugyanis amikor megőrlik, három frakció keletkezik: ebből az egyik a fehér liszt, a másik kettő meg a mag héjából valami. Ez utóbbi kettő emészthetetlen. Ezért szokták kidobni. De ha benne hagyják (attól függően, hogy mely frakciókat hagyják benne, beszélhetünk durum, graham vagy teljes kiőrlésű lisztről), akkor a fehér liszt mellett bekerülnek növényi rostok is a belekbe. Ezek konkrétan emészthetetlenek. Pont ez a nagy előnyük. A szervezet ugyanis nagy vehemenciával esik nekik – és amíg rajtuk dolgozik, addig kevesebb energiája jut minden másra. Azaz lassabban alakítja át a különböző szacharidokat glükózzá, azaz a vérben sokkal lassabban jelenik meg a glükózterhelés, így azok a hasnyálmirigyek is elboldogulnak vele, melyeknek az inzulintermelő kapacitása már nem olyan acélos. (Az pedig a rostok külön jó tulajdonsága, hogy végül növelik a széklet mennyiségét is, ezáltal tisztítják a beleket.)
    Csakhogy ha érted a mechanizmust, akkor meg is tudod hekkelni.
    A teljes kiőrlésű cuccok ugyanis egyfelől nem igazán finomak, másfelől az élelmiszeripar vadul hamisítja ezeket.

    Szerintem nálunk van a világ legidiótább szabályozása. Azt mondja, hogy a teljes kiőrlésű kenyérnek minimum 60%-ban teljes kiőrlésű lisztből kell készülnie. Remek. De ha a pék azt mondja, hogy az, ami a polcon van, az teljes kiőrlésű buci vagy cipó, abban már bármi lehet. Mert a szabályozásban csak a “kenyér” szó szerepel.

    Én konkrétan belefáradtam. Egyébként is jobban szeretem a durumbúzából készült cuccokat (ezek ugye félig teljesen kiőröltek), meg a magos (magas fehérliszt tartalmú) kifliket. A trükk az, hogy ha magában a pékáruban nincs benne a rost, akkor bejuttatom máshogyan. Azaz eszek mellé növényi rostot más forrásból: zellerszár, retek, újhagyma, paradicsom, paprika, uborka. Méghozzá ugyanannyit (súlyra), amennyi maga a péksütemény súlya. Ezzel bőven több rost jut be, mintha a teljes kiőrlésű termékekkel szórakoznék. (De még egyszer: ez nem jelenti azt, hogy bátran tolhatod a kakaós csigát, a nutellás kroászont, meg a csokival leöntött túrós rudat: ezekben már cukor is van, mely átsuhan a rendszeren.)

  • aktuálisan elegendő mennyiségű inzulin: Ez az, ami a szervezeteden múlik. Ha fiatal vagy, ha nem vagy még egy kicsit sem elhízva, akkor ezzel nem lesz gond. Ha nem… akkor azért már aggódhatsz.
     
  • mely képes elegendő kaput nyitni a sejtjeid falán: Bármennyire hihetetlen, de ezt is tudod szabályozni. Sport. Minél fittebb, minél edzettebb vagy, a sejtjeid annál több kapu nyitására képesek. (Ezek a kapuk akkor nyílnak igazán tágra, amikor jól megterheled az izmaidat – ugye ilyenkor kell nekik nagyon a kaja – azaz emiatt célszerű egy erős súlyzós edzés után rögtön letolni egy proteincsokit. Egyetek, sejtek.)

Nos, nagyjából ennyi.
Röviden összefoglalva:
– A szénhidrát igenis kell. Az energia fele ebből kell, hogy jöjjön.
– A szénhidrátot pusztán nyers növényekből nehéz beszerezni ekkora mennyiségben. Azaz mindenképpen megjelenik a lisztáru és a krumpli.
– Ekkor jön be a képbe az a technika, hogy oké, gyere te szép szőke szénhidrát, de eszek melléd bőven növényi rostot is, így nem növeled túl gyorsan a vérem cukorszintjét. Vagy ha növeled is, de a lökéshullám gyorsan eltűnik.
– A sport megint csak sokat lendít a jó működésen.

PS1:

Bónus recept.

Én nagyon szeretem a sült krumplit. Meg a mindenféle krumplit. De a helyzet nem ennyire egyszerű. A tört krumpli nem rossz, de a törés során megöljük a rostokat. A hasábkrumpli még finomabb, de az meg megszívja magát zsírral. Mint ahogy a sima sült krumpli, meg a steak burgonya is. Mi a megoldás?
Leírom.
Fogom a krumplit és papírszalvétával alaposan letörlöm. Nem mosom meg, nem hámozom meg. Felvágom egy centis oldalélű hasábokra. Száraz tepsibe sütőpapírt rakok, arra rászórom a hasábkrumplikat. Elrendezem. Ne lógjon ki felfelé egyik sem. Az olajos spray-ből ráfújok 2-3 gramm olajat, egyenletesen. Ezután megsózom, megborsozom. (A fűszerek beleragadnak az olajba.) Sütőben 200 fokon 40-50 percig sütöm, amíg kellemesen barna nem lesz a teteje. És ennyi. Tökéletes köret. Nem szívta meg magát olajjal, nem törtek meg benne a rostok, sőt, még a héjban lévő rostanyag is benne van.
Ja, és elképesztően, addiktívan finom.

PS2:

Van itt egy cikk a rezisztens keményítőkről. Jól hangzik, de a receptoraim még csipognak. Szóval ennek egy kicsit utána kell még járnom.

A témához kapcsolódó fontosabb írások a blogon

  1. BMR, RMR és egyéb zavaró körülmények
  2. Ami működik, de tényleg
  3. Cukros bácsi
  4. Sportóra, még mindig
  5. Az diétákrul