Category: Egészség

Egy baktérium randalírozik a számban, így a következő négy napom így néz ki.

06:00 Normaflore
07:00 Klion (reggeli után)
08:00 Dalacin
11:00 Normaflore
13:00 Dalacin
14:00 Klion (ebéd után)
16:00 Normaflore
17:00 Pantoprazol
18:00 Dalacin
21:00 Normaflore
23:00 Dalacin

Az egyetlen jó hír, hogy a négy gyógyszerből kettő kifejezetten erős hashajtó hatással bír, azaz ehetek bátran, úgyis gyorsan kijön.

[PS]
Bocsi, ez még a túra előtt volt, csak a nagy kapkodásban elfelejtettem kirakni.

Mint motivátor.

Amióta végigcsináltuk Nejjel azt a bizonyos életmódváltást, kifejezetten figyelek a súlyomra. Tudom, mekkor szenvedés volt egyenesbe hozni, eszem ágában sincs még egyszer átélni azt a folyamatot.
Ez az elmélet.
Amikor másfél évvel ezelőtt eltört a lábam, minden felborult, nyilván ez is. A gyógyulás során nem volt mozgás, ellenben hatalmas igény volt kényeztetésre, mert egyébként érfelvágás lett volna a vége. Aztán amikor már tudtam mozogni, jött a dilemma: a bal lábam olyan csenevész lett, mint egy darab bot, erre bizony izmot kellene tapasztani, csakhogy kalóriadeficites életmód mellett nincs izomtömeg-növekedés. A végén az lett belőle, hogy a testsúly rendberakása csak harmadik prioritást kapott: legyen rendben a mozgás, legyen rendben az erőnlét, aztán jöhet minden más. Ez jelen esetben 13 kiló leadását jelenti: ennyi ugrott fel a másfél év alatt.
Nem kevés.
Most, hogy itt van a hirtelen nyár a tavaszban, elővettem a régi bringásfelszerelést: sztreccs rövidnadrág, feszülő pólók.
Szafaládé.
Komolyan, úgy néztem ki a tükörben, mint egy joviális, enyhén hátrafelé görbülő szafaládé.

És azóta ezt használom motivátorként. Annyira kiábrándító volt a látvány, hogy azóta nem kell mást csinálnom, mint kimondanom a szót: szafaládé. Szafaládé.
És már szó nélkül megyek ki futni és eszem a zöldségeket.

Már megint. Vagy még mindig. A fene sem tudja ekkora tolongásban.

Ma délután derült ki, hogy az összes szar, ami vasárnap a nyakamba borult (a tüneteket direkt nem részletezem, olvass utána) az egy akut prosztatagyulladás volt. Illetve van. A cafard pedig konkrétan amiatt tört ki rajtam – eltekintve a saját kardjába dőlő kétfaktoros autentikációktól – mert (amellett, hogy nincs felső fogsorom és egy ideig még nem is lesz), szóval amellett szombaton jöttem ki egy tíznapos influenzából, és pont aznap tört ki a tavasz is és azt hittem, hogy végre élvezhetem egy kicsit az életet (eltekintve a fogtalanságtól), de nem, csesszék meg, még egy napot sem kaptam. Vasárnap délután már ordítva pisiltem, este pedig tomboltam a dühtől.
Na mindegy. Két hét antibiotikumkúra és ha szerencsém van, ennyivel megúszom. Ennyivel. Már attól ordítani tudnék, hogy kétig le vagyok tiltva a bingáról. (A doki egy hónapot is magyarázott, de ekkor befogtam a fülem. Így is le vagyok maradva a felkészüléssel – ugye hülye influenza – ha most egy hónapig nem bringázhatok, akkor gyakorlatilag kidobhatom a nyári programjaimat.)
Fasza egy év. A tavalyi brutál tragikus volt, de a mostani is igyekszik rendesen.

Hoppá, még egy évforduló. Csak ez most nem kedves, inkább szomorú. Pontosan egy évvel ezelőtt volt az a bringázás, amelyből az a szerencsétlen baleset lett.

– A teljes történet –

Először arra gondoltam, hogy tételesen végigveszem, hogyan állok most, de elengedtem. Nem túl jól és semmi kedvem sincs újra elragozni. A lényeg, hogy amit a doki mondott a hathetes kontrollon, az igaz. Még amikor úgy néz ki, hogy minden rendben van, akkor is lesz maradó fájdalom. Emiatt van az, hogy néha még sántikálok, emiatt van az, hogy futás előtt kell egy 500 méternyi bemelegítő sántikálós futás, emiatt van az, hogy nem tudok fél lábon egyensúlyozni, azaz nem tudok állva nadrágot felvenni és valószínűleg a vízből történő kajakbaszállás sem fog menni. Bízni persze lehet, hogy egyszer majd ez is rendbejön, de már egy éve folyamatosan bízok mindenfélében, kezd elfogyni. Egyedül a kerékpározás tartja bennem a lelket, az nagyon megy és az erőnlétem is kezd visszajönni.
Ja, meg fejben kell még rendet raknom: korábban az énképem egy fitt, sportos negyvenes volt, ez alatt az egy év alatt ez átalakult egy mozgáskorlátozott hatvanassá. Nem tudom, vissza lehet-e ezt csinálni, mindenesetre rajta leszek.