Ez egy igen-igen kemény, kemény világ

Végre sikerült meggyőznöm Nejt, hogy süssön pogácsát. Imádom a pogácsát. A sajtosat, a krumplisat, a tepertőset, a hagymásat, a kerek pogácsát, a lyukas pogácsát, eh… szóval mindegyiket. Egy baj van vele: egy darab pogácsa energiatartalma 300 kcal. Nekem meg a napi limitem 1800. Kiszámolhatod.

Szóval reggel hétkor, amikor már markánsan világosodott, felpattantam a bringámra és megnéztem, hogy ityeg a fityeg Visegrádon. Jelentem, kielégítően. Utána hazatekertem. 136 kilométer, 6,5 óra, 3000 kilókalória. Mármint pluszban, az 1800 mellé.

Jelentem, felkészültem. Jöhetnek a pogácsák. Meg a sörök.

PS.
Ezt most csak az arányok kedvéért. Nej tényleg megsütötte a pogácsákat. Két tepsit. Habár igyekezett (normál liszt helyett pl szénhidrátcsökkentett lisztet használt), de az eredmény így is sokkoló lett: 100g pogácsa 430 kilókalóriára jött ki. 300 helyett. Aztán ne hidd azt, hogy egy délután 5-700g pogácsa az olyan sok. Meg nyilván hozzá a borok. Lényeg a lényeg, hiába volt 4800 kilókalóriám a napra (minusz 750 RMR), simán túltoltam 2000 kilókalóriával. 2000! Gondold el! Életem során, amikor valaki, akár anyám, akár a feleségem pogácsát sütött, ettem, két pofára. Most először mértem. És elszörnyedtem. Ehhez még egy 3000 kilókalóriás sportteljesítmény is kevés. És az egy dolog, hogy ezen én szörnyülködök… de az emberek jelentős része ezzel még tisztában sincs. Mint ahogy én sem voltam egy évvel korábban.

Vicces. Ja, nem.

Ugyanazon a futópályán. Ugyanazon a napon. (Egy óra eltéréssel.) Ugyanolyan tiszta, napos időben.

Nej trackje (3 kör, Polar M430 órával.)

Az én trackem (2 kör, azzal az ordas szar Garmin Fenix5 órával.)

Ezen a két ábrán látható minden, de tényleg minden. Hiába zsúfoltak bele Garminék a rohadt drága, csúcskategóriás Fenix5-be fitnesszprofesszori tudást, ezernyi számított mutatót, indexet, ha a mérés úgy szar, ahogy van. Ahogy mondani szokták, szarból csak szarvárat lehet építeni. Ezen a konkrét futáson például az óra – és persze a felhőben tanyázó fitnesszalgoritmus is – szétlelkendezte az agyát (és persze be is könyvelte), miszerint minden idők legjobb értékeit futottam. Pedig csak a mérés lett szar. A futás átlagos volt.

Teljes kiőrlésű kenyér

Egészségesebb, mint a fehér? Igen.
Ezt eszem a fehér helyett? Nem.

A lényeg, mint mindig, most is a részletekben van.

Első körben vizsgáljuk meg, miért egészségesebb?
Van ez az izé, a glikémiás index, rövidítve GI. Azt mutatja meg, hogy az ételben lévő szénhidrátok mennyire gyorsan szívódnak fel a vérbe. Olyasmi jellegű a cucc, mint az oktánszám: kijelentették, hogy a leggyorsabban a glükóz (sima cukor) szívódik fel, tehát legyen az 100, a többiek pedig aránylanak.
A fehér kenyér GI száma 70-75 között van. (Ahány táblázat, annyi érték, de ez a zóna.)
A teljes kiőrlésű kenyéré 51-58 között. (Szintén van mindenféle érték.)
Látható, hogy annyira azért nem drasztikus a különbség, mint várnánk. Akkor miért annyira nagy favorit? Azért, mert van közben egy kategóriaugrás.
Ez itt egy a sok táblázat közül. (Ezek is szórnak.)

  • GI magas: 70-100
  • GI közepes: 56-69
  • GI alacsony: 0-55

Látható, hogy a fehér kenyér éppen átcsúszott a magas kategóriába, a teljes kiőrlésű pedig a közepes kategóriában maradt.

Nos, a legtöbb egészségi tanácsadó oldal ezzel már nem foglalkozik. (Igen, tele vagyunk önjelölt egészségi tanácsadókkal. Mondom én, aki… hagyjuk.) A lényeg, hogy a két kenyér között kategóriakülönbség van, tehát az egyik jó, a másik rossz.

Egy csomó rossz példát tudnék sorolni az ilyen balul elsült kategorizálásra. Elég lesz csak egyet elmesélnem. Amikor még aktív bridzsversenyző voltam, az egyik vidékbajnokságon csapatban az utolsó elődöntős meccsünket nagyon elszúrtuk. Sokat estünk vissza. Pont annyit, hogy ha egy hellyel is, de lecsúsztunk a C csoportba. Utána persze rommá vertük a C csoportot, de az a pillanatnyi egy hely különbség pont egy kategóriát jelentett, amikor befagyasztották a kategóriahatárokat.

Mindenesetre megtanultam, hogy amikor kategóriákról beszélünk, érdemes alaposabban is megnézni, hogy a szereplők pontosan hol helyezkednek el? Hiszen akik a határra esnek, azoknak jogos lehet az igénye egy finomabb értékelésre.

Egyfelől.

Másfelől vannak azért bajok a teljes kiőrlésű kenyérrel is. Egyrészt az íze. Akárhogyan is tekergetjük, messze nem olyan finom, mint egy jól kovászolt fehér kenyéré. De ez a kisebb baj. Ha jobban megnézzük, a tk kenyérnek valamivel magasabb az energiaértéke is. De még ez sem az igazi baj.
A legnagyobb probléma a sűrűsége. Egy szelet tk kenyér súlya olyan másfélszerese a fehér kenyérének.
Gondolj bele. Naív Ember elolvassa az egészségügyi szakértő írását, bólint és áttér a tk kenyérre. Csakhogy mostantól egy szelet kenyérrel másfélszer annyi szénhidrátot fogyaszt el. Igaz, lassabban szívódik fel, de akkor is, abszolút értékben jóval többet evett.
De az sem szerencsés, ha – mindezzel tisztában léve – innentől kevesebb, azaz kisebb térfogatú, szemre is kevesebb kenyeret eszünk. A gyomrunk súlyra is és térfogatra is érzékeny (meg szubjektíve is), egyszerűen éhesebbnek érezzük magunkat egy kisebb szelet kenyér után.

Akkor mi a megoldás?

Egyszerű. Meg kell nézni, mitől jobb a tk kenyér?

Attól, hogy amikor megőrlik a búzaszemeket, akkor nem válogatják szét. Benne hagyják a szemek héjából, magjából keletkezett őrleményt is. Mi is ez? Rost. Számunkra emészthetetlen valami. Mégis ez csinálja a csodát. Egyszerűen amikor jelen van a gyomorban, az olyan a gyomorsavaknak, mint egy kihívás a kocsma elé. Azt mondod, nem tudlak megemészteni? Na, akkor ezt figyeld! Persze, nem sikerül, de addig a gyomor nem foglalkozik a szénhidrátokkal. Illetve foglalkozik, de sokkal mérsékeltebben.

A rostoknak mindemellett van még egy pozitív hatásuk: növelik a széklet mennyiségét, ezzel gyakorlatilag olajozzák a bélműködést. Szóval a rostok jók, érdemes figyelni rájuk.

Innentől tényleg adja magát a megoldás. Egyél finom, kovászolt fehér kenyeret. Egészségedre. De egyél hozzá egy csomó rostot is. Nem, ne azt a korpát, ami nem annyira finom. Rengeteg alternatívád van: paradicsom, paprika, retek, újhagyma, kígyóuborka, szárzeller… és akkor a savanyúságokról (cékla!) még nem is beszéltem. Ezek egyrészt finomak, másrészt súlyt is, térfogatot is jelentenek (kalóriát nem igazán, hiszen főleg rostok) és sokkal több rostot adnak, mint a tk lisztben lévő korpa. A végeredmény az lesz, hogy habár a kenyérnek magas volt a GI értéke, de amit megettél, annak összességében jóval kisebb lesz a GI értéke, mintha önmagában csak tk kenyeret ettél volna. És még jobban jól is laktál.
Ennyi.

PS.
És akkor említsük meg a nagy kedvencemet, a durumlisztet és az abból készült cuccokat. Ez nagyjából egyesíti a kétféle kenyér/tészta előnyeit: egyrészt alacsonyabb a GI értéke, mint a fehér lisztből készülteké, másrészt sokkal finomabb is a teljes kiőrlésű lisztből készülteknél.

A motivációgyilkos

Igen, szoktam mondogatni, hogy fontos, nagyon fontos az, hogy pontosan lásd, mi folyik körülötted, ne passzív elszenvedője legyél az életednek, hanem határozottan alakítsd. Ha kell, mérjél, ha kell, szabályozzál, vedd át az irányítást. Már persze amennyire lehet.

De időként jönnek olyan öv alatti ütések, amelyekkel nehéz mit kezdeni.

Mára jó időt mondott a levelibéka, kedvem is volt mozogni, elmentem bringázni egy nagyot. 81 kilométer. 1500 kalória. Ez azért elég jó. Jó annyira, hogy ma semmilyen formában ne foglalkozzam az étkezéssel. Ma a házban vagyok: nem ér a nevem.

Hát, a lónak a farát, sógorasszony.

A Rizmájernél éppen akkor hozták ki a friss pogácsát, amikor 66 kilométer után beléptem egy sörre. Persze, hogy vettem kettőt. Itthon a fiamat találtam a konyhában: a hétvégére hazajött és úgy döntött, meglep minket valami ínyencséggel. Ennek örömére ittunk valami háromcentest egy szilva üdítőitalból. Erősebb sportok után nálam kötelező egy proteincsoki. Aztán amíg várakoztunk az ebédre, elkortyoltam kér deci fehérbort.

Természetesen mindent beírtam a MyFitnessPal alkalmazásba. Tudod, mi jött ki? A 3,5 óra bringázás olyan 1500 kalória volt, az RMR levonása után 1350. A két pogácsa, az egy sör, a 3 cent pálesz, a proteincsoki, a két deci bor pedig 1200. Azaz ilyen hülye apróságokra elszórakoztam a fárasztó, izzadságos melóval összevakart energiahiányomat.

Ilyenkor azért eszembe jut, hogy jó-e ez? Jobb-e tudni, hogy mi mennyi és hogy mikor mennyire sértettük meg az egyensúlyt? Vagy nem lenne-e jobb időnként tudatlanul élni, egyszerűen csak lebegni a zabálós, zsíros, boros nirvánában és élvezni mindazt, ami élvezetet okoz?

Nehéz ügy. Akár Hamlet is foglalkozhatott volna vele. Egy szelet szalonnával a kezében.

Rég volt már sportóra

Haladunk. A múltkor sikerült rendbetennem a misztikusan lebutult gépemet, most pedig rendeztem a sportóra viszonyát a mobiltelefonnal.

Ez is úgy indult, ahogy szokott: új Android érkezett a telcsire. A 9-es.

Megjegyzem, rögtön az elején felbosszantott. A Google megint kirakta a nyitólapra azt a ronda keresőcsíkot, de most nem is lehet eltávolítani. Akárhányszor előveszem a telcsit, rögtön azt az ocsmányságot látom és elküldöm a Google-t a kurva anyjába. Hogy ez miért jó nekik, nem tudom.

Na mindegy, felment a Pie. És egyből meg is halt a szinkron a sportórámmal. Minden más alkalmazás kibírta, a Garmin nem. Miért is nem lepődtem meg? Az óra azt mutatta, hogy kapcsolódva van, a Garmin Connect a mobilon meg azt, hogy nem. Innentől elkövettem minden vudu varázslatot: újraindítottam mind a két eszközt, ki-bekapcsolgattam a bluetooth-t, töröltem az órát az applikációból, újratelepítettem az app-ot, leszedtem egy direkt a Garmin órák számra készült, kapcsolódási hibákat javító alkalmazást (miért nem lepődtem meg, hogy ilyen is van), semmi nem segített. Az USB kábellel csatlakozott ugyan a számítógéphez, de az meg kontakthibás, hol működött, hol nem.
Pár nap kinlódás után feladtam. Írtam a Garmin supportnak.

Ez is vicces volt. Jelezték, hogy a levelekre 3-4 nap múlva válaszolnak, ha gyorsabb segítség kell, akkor ott van a chat. Megnéztem. Ki volt kapcsolva.

Három nap múlva jött is a válasz. Azt kérdezték, hogy próbáltam-e már kikapcsolni majd bekapcsolni? Meg ilyesmik. Írtam is egy maró stílusú levelet, tele szarkazmussal, de elküldés előtt még eszembe jutott valami. Nejnek pont ugyanilyen Android One telefonja van, időközben ő is megkapta a 9-es verziót, nézzük már meg, hogy egyáltalán bluetooth szinten látja-e az órámat? (Mert az enyém még úgy sem.)
Na, itt jött a döbbenet. Látta.
Azaz a telefonnal van baj. Konkrétan az enyémmel. Mit csinálhatott vele az upgrade? Amit Nej telefonjával nem?

Nem húzom az időt, végül meglett a bűnös. A Bluetooth menüpont alatt van egy olyan, hogy ‘Previously connected devices’. Ide ragadt be az óra, méghozzá valószínűleg rossz beállításokkal. Olyanokkal, amelyekkel nem tudott konnektálni, de az elmentett profil megakadályozta az applikációt, hogy újra felvegye az órát.

Azaz nincs itt semmi látnivaló, tessék mindenkinek továbbhaladni. A Garmin szokás szerint szart gyártott szoftver helyett. Mert valamitől csak tönkrement az óra korábbi bluetooth profilja, aztán amikor eltávolítottam az órát az alkalmazásból, csak nem törölte ki a régi bluetooth profilt. Aztán pedig csak annyit közölt, hogy ‘Pairing failed’. Azt, hogy miért, azt nem.

Viszont oszlik a ház felett a fekete felhő. Csak hát nem ilyesmikkel akarom elcseszni azt a kevés szabadidőmet, ami van.