A Facebook megszelidítése

Nem kifejezetten kedvelem a Facebook-ot. Pontosítok: kifejezetten nem kedvelem a Facebook-ot. Elismerem, vannak pozitív oldalai, de a kellemetlen, megbízhatóan romboló oldalai sokkal erősebbek.
– Frászt kapok a rám öntött szeméttől. Oké, értem, hogy a FB célfüggvénye az, hogy minél több időt töltsek el belépve, érdektelen, szutyok tartalmak közt turkálva. De az külön vérlázító, hogy ezt úgy éri el, hogy folyamatosan reklámokkal bombáz, idióta barom ajánlásokat tol a képembe, meg mindenféle cicás animgifes oldalakat, melyeket egy “ismerősöm” ismerőse lájkolt.
– Amit viszont határozottan mentálisan mérgezőnek tartok, azok a kommentmezők. Az ország összes csőcseléke, összes sértődőbajnoka, vérengző mimózája itt tombolja ki magát, az összes semmi percember úgy érzi, hogy itt tudja igazán megmutatni magát, aztán meg is mutatja, de inkább ne tette volna. Nyilván már jó ideje, ha megtehetem, nem olvasok kommenteket, de az is bőven elég a mérgezéshez, amennyi “kedvcsinálónak” megjelenik a posztok alatt a hírfolyamban.

A probléma viszont az, hogy vannak dolgok, melyekért érdemes benézni. Itt van a kajakos társaságunk programegyeztetője, itt követem a dartsvilágot, bringatúrák, bringaszerelések, a helyi közélet dolgai, meteorológia, meg persze az a 10-15 ismerősöm, akiket ténylegesen is olvasok. Ezekért nézek be. Aztán mit kapok? Az a hülye algoritmus azt gondolta, hogy itt van egy mindjárt 60 éves pacák, biztosan nagy Pokemon rajongó lehet. És nekiállt napi 8-10 Pokemon poszttal bombázni. Nyilván mindegyiket egyből tiltottam, de aztán jöttek a mangák, azokat is tiltottam, persze a hentaik már nem jöttek. De kampányszerűen kaptam már amerikai benszülötttekkel foglalkozó posztokat, Céronaldó rajongói oldalakat (hogy ezekből mennyi van), rengeteg zenei oldalt, pedig én a zenéket hallgatni szeretem, nem olvasni (“writing about music is like dancing about architecture”)… és még sorolhatnám. Meg reklámok, meg politikai propaganda… tényleg szeméthegy az egész, amelyben orrbefogva kell turkálni a hasznos tartalmakért.

Nos, ennek vége. A sokadik Pikachu annyira felb@szta az agyamat, hogy nekiálltam nyomozni. Nem is kellett sokáig mennem, viszonylag hamar rátaláltam: Fluff Buster Purity. Ez egy böngésző add-on. Letöltöttem. Felraktam a Facebook böngészőmbe. (Igen, külön böngészőt tartok fent, csak és kizárólag a Facebooknak. Nekem ne kalandozzon a dolgaim között.) A legközelebbi belépésnél a jobb felső sarokban megjelent egy gomb. Rákattintva lehet konfigurálni.
Minden további magyarázat helyett berakok egy ábrát.

Nos, azóta sokkal tisztább, higiénikusabb az érzés. Tényleg annyit látok csak, amennyit szeretnék. Belépek, átfutom az átfutnivalókat és 5-10 perc után már ki is léptem. Így már belefér a napi egy vizit is. Azaz arra használom a Facebookot, amire való. Lehetne.

1 Comment

  1. ohh, régóta szeretnék egy ilyet a hírportálokhoz! Mondjuk félek, hogy sok tartalom nem maradna…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *