Ez tényleg jó könyv.
2011-ben íródott, az orosz “demokrácia” autokráciává (kívülről irányított/sodródó demokráciából belülről irányított demokráciává) alakulását elemzi. A legfájóbb, hogy minden, amit az akkori orosz viszonyokról leírt, kisértetiesen hasonlít arra, ami ma Magyarországon van.
A jelző nélküli demokrácia olyan politikai irányítási-igazgatási rendszert feltételez, amelyet nem irányít semmiféle – a rendszerhez képest – külső vagy a rendszeren kívülre helyezkedő, a rendszertől függetlenedett politikai erő, máskülönben a „demokrácia” elnevezés értelmét veszti, vagy − ami ugyanaz − a nem-demokratikus (esetleg kifejezetten diktatórikus) rendszer legitimációs márkanevévé, csomagolópapírrá válik, melybe aztán bármely eladásra szánt politikai áru gond nélkül becsomagolható. A demokrácia politikai közössége nem kiskorúakból álló gyerekcsapat, amely szülői gyámolításra, atyai irányításra, felügyeletre, gondnokságra szorul, ha pedig mégis az lenne, ha az ajándékként megkapott (nem kivívott!) szabadság mesebeli körülményei között sem lett volna ideje és módja felszabadulni, felnőni a saját sorsát önállóan formáló szabad ember, a közösség minden ügyéért személyes felelősséget érző és vállaló állampolgár szintjére, akkor olyan demokráciát kap, amilyet megérdemel: kiskorúaknak, alattvalóknak való demokráciát, szabad emberhez nem méltó illiberális(17) demokráciát, paternalista demokráciát, amelyben a tényleges vagy csak színre vitt gondoskodásért cserébe az „atya” mindent megtehet gyermekeivel, a gyermekeknek viszont csak az engedelmeskedés, a rajongás és csodálat vagy a duzzogás és zúgolódás jogát hagyják meg, annyira − amennyire.
(17) Az „illiberális” jelző a latinban, ahonnan a mai angolba átkerült, nem politikai jelző: nem „antiliberálist” jelent, hanem „szűköset”, „szabadságában korlátozottat”. Az illiberális demokrácia nem diktatúra, hanem a szabadságnélküliség demokráciája, amelyre a rendteremtő etatizmus korporatív, erősen ideokratikus és természetesen autoriter rendje épül. Más összefüggésben − Tocqueville szemléletes és fogalmilag is pontos szóalkotását követve − a „többség zsarnokságának”, „demokratikus zsarnokságnak” is neveztem. Van azonban az „illiberális” szónak még egy jelentése a latinban: illiberális ezek szerint annyi, mint szabad emberhez nem méltó. Az illiberális demokrácia tehát korlátozottan liberális demokrácia, államtól kapott, állam által adagolt és igencsak szűkösen adagolt szabadsággal, amely éppen ezzel érdemli ki azt, hogy a szabad emberhez nem méltó demokráciaként jellemezzük.
A könyvben hátborzongató gondolatmenetek, egyfajta extrapolások, mondhatni jövendelések vannak.
Mivel a belülről irányított demokráciának végső soron csak személyi kritériumai vannak, a zsarnoki uralommá, egyfajta rendőrállammá fejlődésnek egyetlen komoly akadálya lehet csupán, és ez magának a Belülről Irányítónak a személye – személyes kvalitásai, jelleme, bölcsessége, pragmatizmusa, ilyen-olyan skrupulusai, becsületessége, személyes értékrendje, hajlamai, teherbíró képessége stb., stb. –, hiszen a ténylegesen − formálisan vagy informálisan − minden hatalmi ágat, a tömegmédiumokat, a választásokat is maga alá rendelő végrehajtó hatalom szükségképpen intézményes ellenőrzés, demokratikus visszacsatolás nélkül marad. S még ha – amennyire ez eddigi teljesítménye alapján megítélhető – jelenleg ez a személy, jelesül Vlagyimir Putyin kiállta is az irányított demokrácia e legnagyobb próbáját, még ha nem is lett úrrá rajta a nevezetes hübrisz, s nem vált sem diktátorrá, sem zsarnokká, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a következő periódusban sem válik azzá, vagy – és főképpen – hogy nem válik azzá az, aki egy nap a helyére lép, illetve, hogy a rendszer – akut válság esetén vagy valamilyen rendkívüli helyzetben – nem termeli-e ki szükségszerűen a zsarnokságot, mint politikai üzemeltetésének − bizonyos hagyományok talaján és bizonyos helyzetekben szinte egyetlen lehetséges − üzemmódját.
Mondom, 2011. Persze az idő nem állt meg akkor, a szerző folyamatosan írt. A mostani helyzetet a Finish Russia tanulmányban elemzi. Akit érdekel, Szilágyi Ákos összes írása letölthető a weboldaláról, a Túlirányított Demokrácia innen, a Finish Russia innen.
Recent Comments