Egyszer csak rájössz, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel is képtelenség mindenkit boldoggá tenni… ellenben minimális munkával is könnyen fel lehet b@szni mindenki agyát. Ha arra gondolsz, hogy a lényeg a hatásgyakorlás, hiszen az mutatja meg, hogy létezünk… nem nehéz a választás.
Month: February 2023
2023 szilveszteri műsor
Írtam már korábban, hogy van itt egy helyzet: tévét nem nézünk, előfizetésünk sincs már legalább 5 éve, szilveszterezni nem szoktunk eljárni, kösz szépen, volt már épp elég, szóval maradunk itthon… és? Tologassuk ugyanúgy az egeret az asztalon, lubickolva az internet szemetében? Nézzük a plafont?
Volt év, amikor társasjátékoztunk, de eluntuk. (Meg szerintem túl sok a mázlifaktor a Civilization-ben.) Végül arra álltunk rá, hogy szép szorgalmasan gyűjtögetek egész évben mindenféle érdekes és lehetőleg vicces videókat, filmeket, majd ezeket bemutatom, némi magyarázattal. Általában minden évben marad néhány üveg bor az évközi borkóstolgatásból és ezek általában a borsor végén lévő csúcsborok, na ezek elpusztítására pont jó alkalom egy ilyen szilveszterezés kettesben.
Idén is ez volt, és ahogy korábban is, most is kiteszem, mi volt a választék.
Persze nem mindet. Például volt egy kábé ötórás előadás (nyugi, volt benne két film is, nem csak én beszéltem) Jim Steinman munkásságáról.
Igen. 2022-ben legalább egy félévet töltöttem Steinman munkásságának tanulmányozásával. Elképesztő bőséget találtam. A pacák élete egy merő szimfónia volt, motívumok keveregtek körülötte, változó ritmusban, állandóan változó hangszerelésben, ugyanaz a húsz-harminc motívum pörgött-forgott körülötte, ő pedig csak felnyúlt a levegőbe és elkapta azt, amelyik éppen legjobban illett az aktuális munkájához. Ma már csak legyintek az egy évvel ezelőtti magamra, aki Meat Loaf-ért volt oda. Fasírt csak a torok volt, a hang. Ami persze nem kevés, de a zseni, aki a háttérben szőtte a hálót, az Jim Steinman volt.
Nos, ezt az előadást például nem fogom leírni. Hosszú is lenne, meg fárasztó is. Mármint leírni. Ugyanígy nem fogok írni a többi filmről sem. Jó filmek voltak, vidámak. És Scotty már tudja.
A zenés blokkok viszont jöhetnek. Azokat mindenki szereti.
Két blokk volt, mindkettőben egy-egy pétervári zenekar produkciói kerültek sorra. (Véleményem szerint a kultúra pont az a terület, ahol – háború ide, vagy oda – nem szabad az összes oroszt egy kalap alá venni. A fenti két zenekar ilyen szempontból rendben van, de maga a téma elég komplikált, lehet, hogy egyszer írok is bővebben róla. Addig is gondolkodj el azon, hogy most akkor dobjuk ki az összes korai Pink Floyd lemezt, vagy Emir Kusturica munkásságát?)
Nos, a két zenekar az Otava Jo és a Leningrad.
Az Otava Jo stílusa… nehéz. Folkzenében gyökerezik, a hangszerelés nagyon is az, de a témáik hol népiek, hol polgáriak, aztán időnként csak beletorzít a hegedűk közé a szólógitár. Amit nagyon tudnak, az a vidéki élet szépségeinak bemutatása és egyfajta fátyolszerű, de nagyon helyén lévő vizuális humor.
(Aki nem perfekt orosz, az kapcsolja be a feliratozást. Elég sok klip alatt van angol felírat.)
01. Az első dal a Szumeckaja. Ezzel lettek 2015-ben ismertek, sőt, talán mondhatom azt is, hogy világhírűek. Ott van benne mindaz, amiről eddig írtam: a vidék szépsége, az orosz virtus és a leheletfinom humor.
02. Iván, a rák (Ivanuska racsek). Vidéki élet, persze. De a kellemes melódia mellett észre kell venni az operatőri bravúrt: az egész klip egy snittből áll, olyan tarrbélai módon. Azaz az operatőr sétál végig a tó partján, a mezőn, az udvaron, mindenféle emberek jönnek, mennek, kommunikálnak az operatőrrel, aki folyamatosan megy színről színre, az emberek a háttérben meg persze mennek át az új színekre, végül a fináléban, kint a legelőn az összes szereplő egyforma ruhába öltözve döngeti a felerősödött motívumot… és csak itt, tényleg a legvégén derül ki, hogy nem is operatőr vette a filmet, nem ember ment velük, hanem az egész valójában egy drónfelvétel. Szuper.
03. Utcaseprő (dvornyik). Míg az előző klip egy elégia volt, ez a mostani egy Benny Hill szkeccs, annak is a vége, az üldözési fázis. A karakterek zseniálisak és amikor egy pisztoly azért nem lő le egy utcaseprőt, mert az vegán, na akkor már nagyon vigyorogtam.
04. Egyszer a hegyekben. Vidéki élet. Lánykérés. Esküvő. Virtuskodás. Kettlebell. Érdekesség, hogy a filmbéli házasodók civilben is házasok.
05. Rég voltunk már otthon. Meredek váltás: a faluból bejöttünk a polgári Pétervárra, valahová a XX. század elejére. Egy szalonban ülnek a zenészek és emlékeznek. Apró sztori: a zenekar női hegedűse szülési szabadságra ment, ideiglenesen felvettek helyette egy másikat. Aztán annyira bevált, hogy amikor az eredeti leányzó visszajött, megtartották őt is. Ezért (heged)ülnek most ketten a kanapén.
07. A folyónál. Ugyanaz a polgári miliő, korhű ruhákban a társaság sétahajózik Pétervár csatornáiban. A finom humort ezúttal a sup-os társaság képviseli és feltűnik az Utcaseprő klipben szerepelt szerelmespár is.
08. Timonya. Vissza vidékre. Az egész klip teljesen abszurd, de fergetegesen jó. A vidéki paraszti őserőről szól, de nincs benne semmi túlzás, tényleg jó. Viszont nagyon kell hozzá az angol felirat.
08. Dima és Petya. Na, ezt nem igazán tudtam hová tenni. De ettől még jó képek vannak benne. Az úttörőtábor. A gyerekkor, amikor minden annyira egyszerű volt: megráztuk a fát és potyogtak le a kaják. Aztán a felnőttkor. Na, az már nem volt ennyire egyszerű.
09. Orosz gótikus R’N’B. Figyelemfelkeltő cím. A gótikát ugyan nem sikerült megtalálnom benne, de az rnb-t igen. Az operatőr és a zenekar itt is megérdemel egy piros pontot: a kamera lassan sétál oldalra, a zenészek pedig mögötte elosonva állnak újra sorba, de már más ruhában, más eszközzel.
10. Mi ez a dal? Egy álmodozó, balekgyanús figura. Utazik a buszon, nem messze tőle meg A Nő. A férfi megpróbál átülni mellé, de mindig megakadályozza valaki. Aztán el-elbóbiskol, újraálmodva a szituációt.
11. Óh, Duszja, óh Maruszja (kozák lezginka). Máshol is vannak fura emberek. Ez egy párperces szösszenet (tessék figyelni a gőzölgő szamovár útját a különböző életképeken át), a zenekar viszont készített egy 45 perces werkfilmet arról, hogyan is született a klip. Ennek visszatérő motívuma, hogy rendszeresen megkapták, hogyan is merészeltek ők, nem kozák létükre, feldolgozni egy kozák dalt és táncot.
12. A macskának négy lába van. Ez pedig egy dal az orosz néplélek furcsaságáról. A dal szövegét nem elemezném, azt már megtette Studiolum, én inkább a vizuális élményre hívnám fel a figyelmet: polgári környezet, XX. század eleje, tömérdek apró poén. Jó. Pontosabban Otava Jo.
Aztán néztünk filmeket, meg beszéltem erről-arról, végül éjfélre időzítve jött az újabb zenei blokk. A Leningrad.
Nos, ez a zene, ez a zenekar szöges ellentéte az előzőnek. Valamikor a punk/ska vonalon egyensúlyoztak, ma már egyre inkább rap, de azért megmaradt valami a korai időszakból is. Humor… az van. Olyan ajtóberúgós, direktben pacekbanyomós. Erős, de sokszor találó.
Illetve… vannak nem humoros klipjeik is. Hajjaj. De ez szilveszter volt, ide a vidámság illett.
Még valami. Esküszöm, semmilyen szándékosság nem volt benne, de egy csomó olyan klipet sikerült összeválogatnom, mely nőknek női problémájával foglalkozik. Ez már önmagában is vicces, mert ha létezik a világon alfahím, akkor Snura – a zenekar motorja, frontembere, mindenese – hát, ő tényleg az.
Ja, a feliratozást itt is érdemes bekapcsolni.
01. Mikulás. Már most szólok, hogy elég sok klipnek nincs annyira korrekten eldolgozva a vége. Egyszer csak vége lesz. Jelen esetben még a klip sincs teljesen kidolgozva, én konkrétan nem is tudtam dekódolni az üzenetet. Oké, disztópia, meglehetősen nyomasztó hangulat, mindenki köteles legféltettebb kincsét beszolgáltatni a nagyfőnöknek, aki úgy nem mellékesen mindent lát, mindenhol ott van és elég komoly karhatalmat tud mozgósítani. Jó. De ki is az a nagyfőnök? Hát, ott van a címben. És innentől lesz zavaros a dolog, mert… hogy jön ez össze? Oké, a szövegből kiderül, hogy a konzumkultúrával, a fogyasztói társadalom túlzásaival van baja… de kinek is? A Mikulásnak? Annak biztos nem, hiszen elég masszívan ezt képviseli. Az énekesnek? Az lehet. De akkor meg ki énekli a refrént? Hogy a Mikulás megvéd a rockandrolltól, az aprószentek meg a rap-től. Hogy mi van? Szóval nem tudom. Leestem a szekérről. Ellenben a képek nagyon ütősek, ezekért érdemes végignézni.
02. Eksztázis. Nagyjából arról van szó, hogy egy főkeréktekerő-helyettes melósnak egy váratlan találkozás felviszi a dolgát, egy másik váratlan találkozás meg le. Hát igen, nem lehet mindenki Stas.
03. Cabriolet. Na ez úgy-ahogy van, úgy üt. Leánybúcsús másnapos ébredéstől az esküvőig. Mestermunka.
04. Majom és Sas. Az egyik legabszurdabb darab. Addig oké, hogy Mónika show, pontosabban annak a paródiája, de hogy az alapkonfliktus az legyen, hogy a sas nem szereti a banánt, ahhoz már valami erős anyagot kellett szívni.
05. Csöcsök. Hatalmas nagy mellek, dinnye méretű csöcsök, bója méretű didkók. De mi van, ha nincs? Akkor legalább egy olló legyen mindig kéznél.
06. СИЗОнная. Ez egy végtelenül laza darab. Négy ember kiült a játszótérre akusztikus hangszerekkel, semmi elektronika és lenyomtak egy pörgős dalt arról, hogy a csaj nem akar a vidéki házban (dácsában) nyaralni.
07. Az élet egyszerű lényege. Megint női gondok. Mit csináljon az a nő, aki a munkája miatt állandóan úton van? Semleges vonat, semleges repülőgép, semleges szálloda. Mind egyforma. Hogyan talál így partnert magának? Trükközik.
08. Én vagyok a műtárgy. Megint női problémák. Én sokadjára is végigröhögtem az egészet, Nej csak annyit mondott, hogy te ezt nem értheted.
09. Néró. Ez megint egy nehezen érthető darab. Úgy értem, a szituációk egyenként érthetők, kellően mulatságosak is, csak az egész nem akar összeállni, ráadásul elég kurtán-furcsán szakad vége. De az ügyelő csajszi zseniális, a Nérót játszó pacák meg a legnagyobb kedvencem a zenekarból.
10. Putyin. Igen, sejtem, hogy most azért néhányan összehúzták a szemöldöküket. Nos, ez egy négy évvel ezelőtt készült paródia a fiatal Putyinról, aki akkor még Pétervár és Moszkva között ingázott. Vannak benne apró finomságok (ahogy ceruzával hanyagul elejére tekeri a kazettát) és vannak benne durván vigyorgósak is (amikor a vezérkari főnökkel egy torpedótáblát elemeznek).
11. Az Év Nője. Avagy a partnerkeresés nehézségei. És a végén arra is választ kapunk, miért az lett az Év Nője, aki. (Nej szerint ezt sem érhetem.)
12. Ez nem Párizs. Kemény a háziasszony élete. Különösen úgy, hogy mosás, takarítás közben a világot is meg kell mentenie. Szerencsére valahol a férje is hős.
13. Levegőakrobata. Ez nem igazán vicces videó. Mint jeleztem is az elején, a Leningrad-nak vannak durva, véres videói is. Ez azért került bele a válogatásba, mert egy apró trükkel sikerült egy merőben szokatlan filmecskét összehozni. Cirkuszban vagyunk, az este során meglehetősen sokminden történik, elég komplex a cselekmény, a lényeg, hogy mind véletlen balesetek, mind erőszakos cselekmények miatt apránként elszabadul a pokol. A trükk pedig az, hogy a filmet visszafelé vetítik le, így elég sokat kell filózni azon, vajon mi is történt?
14. Szalma. Egy újabb ábrándozós klip. Az Asszony elutazik valahová, a papucs formájú férj pedig otthonmarad. A szituációnak két kimenete lehet: a férj békésen elvan otthon egyedül, megvacsorázik, tévét néz, korán lefekszik. De lehet az is, hogy átjön a bulizós szomszéd, söröznek, vicceket mesélnek, politizálnak, kimennek az erkélyre bagózni, meglátnak a téren két macát, felhívják, diszkó, pia, tánc, aztán a férj szintén korán fekszik, de nem egyedül. A klip fő erénye, hogy nem árulja el, melyik történt meg valójában, a két verzió egyszerre játszódik. (Mondjuk a végén a csilláron himbálódzó melltartó több, mint célzás.)
15. Prada táska. Érdekes módon ez most nem női problémát boncol. Van egy kiöregedőfélben lévő énekesnő, klipet forgatnak, a nőnek meg mindenféle bajai vannak. Meg egy kétajtós szekrény méretű testőre. Meg egy pici kutyája. Illetve az csak volt.
16. Az igazi pétervári bullshit. Úgy szerettem volna időzíteni, hogy ez a klip már éjfélhez közel kerüljön megnézésre. Tulajdonképpen fejlődésregény: egy puccos dáma betéved valami pétervári csehóba, mórikálja magát, Snura meg egy rap-ben helyreteszi, miszerint Péterváron ezt nem így csinálják (nyomkodd a csöcsöd bébi és tolj be egy liter vodkát), a nő vevő a bulira… és a végén az is lesz. Mármint buli.
17. A péterváriak isznak. (Pityeri pitty.) Ezt szerettem volna pontban éjfélkor bejátszani, de nyilván megcsúsztunk. Kár. Ez a klip a zenekar egyik csúcsproduktuma. Nagyjából arról szól, hogy mindenféle embernek tele lesz mindenféle dolgokkal a hócipője és tök véletlenül összeverődnek, a rendőr végigzsarolja a kocsmákat, így lesz pénzük is, piájuk is és végigisszák a pétervári éjszakát. Elismerem, így leírva nem igazán ütős, de jelen klip nagyon erős vizuálisan, írásban képtelen vagyok visszaadni. (Apró érdekesség, hogy a rendőr valódi rendőr volt. Nyilván be volt avatva, elég durva lett volna, ha mindezt csak úgy megcsinálják vele. Nos, csak volt. Ahogy megjelent a klip, a csókát kirúgták. Nem értem, miért.)
18. Az egészséges életmód. Egy röpke elemzés arról, hogy miért is veszélyes az úgynevezett sportos, egészséges életmód. Akik bemutatják: egy patológus boncmester és a segédje. Meredek fekete humor.
19. A jelölt. A végére hagytam a legnagyobb dobást. Ezen a klipen ötödjére is akkorákat röhögtem, mint elsőre. Sorra fedeztem fel újabb, meg újabb apró poénokat, a szövegre nagyjából három megnézés után tudtam csak odafigyelni. Ez az alkotás timurlenki magasságokban szárnyal, sőt, véleményem szerint jóval magasabban. (Érdekesség, hogy a főszereplő házaspárt ugyanaz a két szinész játssza, akik a Disztópia Mikulás klipben is szerepeltek. Csak itt pár évvel öregebbek és jó pár kilóval nehezebbek.)
Mesterséges intelligencia
Jelenleg a vízcsapból is ez folyik, nem is szándékozok túl sokat írni róluk.
Csak egy apróságról.
Itt volt a Google meglehetősen sok pénzbe került lebőgése a Bard nevű MI-vel. Miért is volt ez ennyire durva? Azért, mert Bard tényt hibázott el. A tény pedig, tudjuk, az bizony tény. Nem kell hozzá intelligencia: vagy jól tudjuk, vagy sehogy.
Most ne menjünk bele abba, hogy a jelenlegi post-truth világban a tény lényegtelen, egyedül a narratíva számít, a tényeket kizárólag aszerint értelmezzük, mennyire felel meg a narratívánknak, azaz a tény önmagában egyáltalán nem egyértelmű.
Nos, a helyzet az, hogy a tény ténységének megállapításához igenis kell intelligencia. Vegyük például a macskát. (Ha már itt lustálkodik a kanapén.) Egy házimacska hossza 30-60 centi. Ez egy tény. Persze van kölyökcica és létezhet mesékben, fantasy könyvekben akár kétméteres, ember formájú macska is. (Pl. Khajiit.) Ha rákeresünk arra, hogy a macska mérete, akkor kapunk mindenféle adatot. Nyilván nekünk kell validálnunk, azaz összehasonlítani a tapasztalatainkkal és kiszűrni a valótlan adatokat. Ehhez intelligencia kell, nem is kevés. (Nézd meg, mennyien dőlnek be hamis híreknek.) Itt még van mit dolgozniuk a programozóknak. A Google prezentációját valójában nem is ők cseszték el és nem is az volt a fő gond, hogy Bard ostoba (hiszen ezen még dolgoznak), hanem az, hogy előtte nem tesztelték a kérdéseket. Nem olyan válaszokkal virított az MI, melyek a reményteli jövőt mutatták volna meg, hanem olyannal, mely a még meglévő nehézségeket illusztrálta.
Elmesélem, hogyan találkoztam először ChatGPT-vel. Éppen reggeliztem és azon törtem a fejemet, hogy át kellene variálnom a túrareggeliket. Eddig kolbász volt kenyérrel és sörrel, de talán van egészségesebb megoldás is. Mi lenne például a péksütemény, tej kombinációval? Egyáltalán nem szoktam tejet inni, nem is volt meg fejből a kalóriája. Rákereshettem volna, de pont ott volt előttem ChatGPT, így őt kérdeztem meg. Nagyon kulturáltan válaszolt magyarul, még fel is sóhajtottam, hogy huh, de jó lenne, ha a természetes intelligencia akár csak fele ilyen választékosan kommunikálna. Aztán közölte, hogy a tej kalóriatartalma 150 kalória decinként, amitől egyből jojózni kezdett a szemem. Ebből egy liter 1500 kalória, jelenleg ekörül van a napi adagom. Nyilván rákerestem a guglival is, az kiadta, hogy zsírtartalomtól függően 40-60 kalória. Ezt megmondtam ChatGPT-nek is, irult-pirult és nem győzött elnézést kérni. Két héttel később ismét megkérdeztem tőle, ekkor már jól válaszolt.
Arról is lehetett olvasgatni, hogy mennyien trollkodják ezt a szerencsétlen MI-t, és tény, lehet. Pont azért, mert csórikámnak egyelőre nincsenek valós tapasztalatai arról, hogy mi a normális. Azaz az a fajta normális, melyet tényleg ez emberiség többsége képvisel, azzal a normalitással szemben, mely az emberiség kisebb, de mondjuk hangosabb részére jellemző és hol van az a határ, ahonnan már semmiképpen sem normális. Nehéz? Persze. Még nekünk is. De ez látszik abból is, hogy inkább mesterséges intelligenciát próbálunk teremteni, mint hogy a természetest javítgatnánk.
[PS1]
Azért jól elbeszélgettünk a túrareggelivel kapcsolatban. Egyet ugyan nem értettünk, de vegyél észre olyan apró finomságokat, hogy szándékosan nem kérdeztem egyértelműen, mégis értette a kérdést és képben volt, azaz értette, hogy a lazán fogalmazott kérdések a korábbi kérdésekhez kapcsolódnak, annak folytatásai.
Mit érdemes reggelizni egész napos kerékpártúra előtt?
Teljes kiőrlésű pirítós banánnal és mandulavajjal
Tojásrántotta teljes kiőrlésű kenyérrel és friss zöldségekkel, mint például paradicsom, paprika, avokádó
Zabpehely gabonapehellyel, joghurttal és friss gyümölcsökkel, mint például banán, bogyós gyümölcsök, almák.
Ezek a reggelik könnyen emészthetők, és biztosítják az edzéshez szükséges energiát és tápanyagokat, például a szénhidrátokat és fehérjéket. Fontos, hogy ne fogyassz túl nehéz vagy zsíros ételeket, amelyek nehezen emészthetők, és nehézkessé tehetik az edzést. Emellett, javasolt az edzés előtt legalább 1-2 órával reggelizni, hogy az emésztőrendszered készen álljon a mozgásra.
Mi a helyzet a péksüteményekkel?
Sör reggelire?
[PS2]
A végére egy vélemény a szkeptikusoktól.
Bringával a Duna mentén
Igen, volt ilyen. 2019-ben a Brag és Brigach összefolyásától, azaz a Duna megszületésétől letekertünk Budapestig. Készült róla vagy tizenöt írás. Készült róla öt darab 20-25 perces videó is. Csak éppen eddig nem tudtam egyben bemutatni ezeket. Az ötböl kettőt csipőből letiltott a Youtube. A másik három kikerülhetett, de így… elég béna volt. Persze, be tudtam linkelni, hogy kérem szépen, három itt van, kettő meg amott, ez a blogon meg is felelt annak a 100-300 embernek, akik be-benéznek, de a Youtube-on már nem lehet villogni vele, darabokban nem érdekel senkit a történet.
Mint korábban írtam, decemberben kiváncsiságból feltöltöttem újra a tiltott videókat és a kilencből öt maradhatott. Köztük a hiányzó két rész is.
Hurrá.
Innentől össze tudom kapcsolni a videókat egy playlist-be, azaz innentől végig lehet nézni az egy óra ötven percnyi anyagot úgy, mintha egy felvétel lett volna. Kiváncsiságból megnéztem én is újra és teljesen más érzés volt. (Olyannyira, hogy az itthoni példányokat is összefűztem az ffmpeg-gel.)
Playlist
Egyenként a két újra kikerült rész
Alvás
A két alapvető axióma:
– Az alvás nagyon fontos.
– Az alvásra nem szabad ráparázni.
Jó, mi? Azaz amikor lefekszel, nem szabad arra gondolnod, hogy az alvás fontos, ebből kifolyólag jól _kell_ aludnod. A legjobb, ha ilyenkor elengeded, és azt mondod, leszarom az alvást. Miközben a háttérben azért tudod, hogy a francokat, bizony fontos, hogy jól aludjál, nem szabad leszarni. De ha erre gondolsz elalvás előtt, akkor nem fogsz jól aludni.
Tisztára, mint a szex.
Ez az egész a sportórámmal kapcsolatban jutott eszembe. Most képzeld el, hogy lenne az órádon egy szexmonitor. Minden szeretkezés után eléd tolna egy diagramot, hogy na, nézd öcsi, látod itt ez egészen szép volt, gratulálok, viszont ezen a lilával jelzett részen alibiztél, azért ez nem szép dolog, legközelebb a végén egy kicsivel több szív, több tüdő.
Szerinted egy ilyen monitorozás mennyire segítené elő a kellő ellazulást?
Recent Comments