Úgy emlékszem írtam már arról, hogyan szoktak születni a mininovelláim. Amikor eszembe jut valami jó ötlet, feljegyzem, majd amikor kedvem, időm akad hozzá, akkor megírom. Nos, ilyesmik már nincsenek. Valahogy elfogyott a motivációm. Pár éve már az ötleteket sem írom fel. Sőt, még arra sem tudom rávenni magamat, hogy legalább a meglévőket összerendezzem egy ebookba.
De ez az én problémám. Nem is erről akarok írni.
A múltkor lemeztakarítás közben belenéztem abba a könyvtárba, amelyikben a feljegyzéseket tartalmazó szövegfájlok pihennek. Kiváncsiságból beleolvastam néhányba. Aztán az egyiknél hangosan felnyerítettem.
A kábé 15 éve feljegyzett téma az volt, hogy a közeljövőben nagyon durván fel fog értékelődni a víz, olyasmi lesz, mint az olaj, Magyarország alatt pedig óriási vízkészletet fedeznek fel. Az írás pedig arról szólt volna, kicsit Mikszáth, kicsit Moldova stílusában, hogy hogyan kezeli az ország azt a helyzetet, hogy hirtelen a leggazdagabb országok közé emelkedett és egyfajta Szaud Arábia lett belőle. Magyarország szellemi színvonala, arroganciája, mohó harácsolása adott volt, remek szatírát lehetett volna kihozni a témából.
Szerencsére nem írtam meg. Semmi értelme nem lett volna. A szituáció ugyanis magától bekövetkezett. Nem, nem lettünk gazdag ország, az egyszerre röhejes, egyszerre ordítóan abszurd országirányítás, a közélet bohózattá válása, az egyre fájóbban túltolt csubakkavédelmet használó értelmetlen társadalomrombolás, az egyszerre nevetséges és tragikus élethelyzetek bekövetkeztek magából a magyaros mentalitásból is, pontosabban az erre maximálisan rájátszó politikai akaratból. Ha egy másik országban történne mindez, már viccek százait faragnánk róluk.
De nálunk már vicceket sem érdemes mondani, mert az emberek nagy része nem viccként értelmezi, hanem valóságosnak. Nemrég akadt a kezemben egy átkosbéli politikai viccgyűjtemény. Azokról tényleg lehetett tudni, hogy viccek, mert valós szituációk voltak bennük eltúlozva. Ma nem tudod úgy eltúlozni, hogy ne tűnjön igaznak. Nem akarom túltolni, elég, ha belegondolsz, hogy mára a “A Tanú” teljesen valóságos történet lett.

Szóval nem. Olvass újságot, figyelj arra, mi történik manapság az ún. közéletben.
Az élet folyamatosan írja a szatírát, nekem ezzel már nincs dolgom.