Alsó-Ausztria bringával 09/09

Jobb híján haza
2022.08.06; szombat

Tulajdonképpen mindegy volt, mikor kelünk. Ezzel tulajdonképpen el is árultam a lényeget: a szombati napot lehúztuk a listáról.

Mi lett volna eredetileg? Táborbontás után átkocogunk a klosterneuburgi kempingbe, tábort verünk. Bevásárolunk. Utána délután jött volna egy 25-30 kilométeres bringázás. Nem túl nagy, de annál szintesebb: 300 méter szint, gyakorlatilag a Nussberget kerültük volna meg. Leesett? Igen, a bécsi borvidék lett volna a célpont. Klosterneuburgból a hegy megkerülése után Grinzing, Heiligenstadt és Nussdorf, majd kifutunk a Duna partjára. Az útvonalon 18 heuriger koordinátáját rögzítettem, de ezenkívül volt még vagy 25 a Google Maps-ben. Elégnek tűnt. De ha mégsem lett volna elég, a végére még bedobtuk egyik kultikus helyünket, Karin bringás találkozóhelyét, ahol – szombat lévén – tutira ott lett volna Séf bácsi és sütötte volna a wurstokat. Ne mondd, hogy nem folyt össze a nyál a szádban. Tökéletes záróprogram lett volna. Kevés bringa, sok buli.

Akkor mégis, miért engedtük el?
– Elromlott az idő. Este esett az eső, reggel vastag, szürke felhők fogadtak. A Windy szerint egész Kelet-Ausztriában ez lesz, sok esővel. Igaza lett.
– Mindenki fáradt volt. Az eddigiek szépek voltak, jók voltak, de jól esett volna már egy kis pihenés. A szerpentines mászós terep nem hiányzott senkinek.
– Nem volt hűtőnk, azaz összeomlott az étel-ital ellátás.
– Nem volt túragps, amely alapján vezettem volna a túrát, kerestem volna a heurigereket.
– Habár csábító volt a program, de egy napért kellett volna pluszban tábort építenünk, pluszban tábort bontanunk és nekem ekkor már az összes hócipőm tele volt ezzel az egésszel.
– Ha Krems-ből hazamegyünk, akkor hazazúgunk a sztrádán és otthon vagyunk, ahol a hűtőtömítés azt csinál, amit akar. Ha nekiállunk tekeregni Krems és Klosterneuburg között mindenféle kis utakon, majd másnap átbumlizunk Bécsen, megnő az esélye annak, hogy a hűtő feladja.

Szóval így. Még variálgattunk azzal, hogy nem verünk tábort, letesszük a közelben valahol a kocsit, elsétálunk legalább Nussdorfba, utána meg Karinhoz, végül Barna, aki feláldozta volna magát, hazavezetett volna, de ez a terv is sok sebből vérzett, leginkább abból, hogy ez egy olyan környék, ahol a sok főút és vasútvonal miatt nem lehet csak úgy letenni a kocsit, utána meg sétálgatni.

Megreggeliztünk, komótosan összepakoltunk. Délig kellett elhagynunk a kempinget, nem siettünk. Időnként odajött valami ideges faszi, hogy mikor megyünk már el, de csak a vállunkat vonogattuk. Ez egy bonyolult világ, ugyan ki tudhat itt bármit is biztosan?

Elkövettünk egy súlyos hibát is. Hazafelé rá kellett volna tolatnunk a mellettünk lévő Hoferre és venni vagy 10-20 üveg bort. Oké, wachau-i nem volt köztük, de sem a Kremstal, sem a Kamptal nem rossz bortermő helyek, elfértek volna a boraik a borhűtőben. Elgombáztuk.

Végül meglódultunk. Az útról semmi érdekes nem jut eszembe, gyakorlatilag végig sztráda volt. Ausztriában szürke, esős idő, aztán ahogy átléptünk Magyarországra, ragyogva kivirított az a rohadék nap.

Itthon megint legallyazta az Elmü a hársfákat. Gyakorlatilag tövig. A legnagyobb szárazságban. Persze tulajdonképpen mindegy is, a Pilisi Erdőgazdaság megkapta a lehetőséget kiirtani a teljes Halomi erdőt, ahogy ismerem őket, egy percig sem fognak tétovázni, akkor meg mit sírok itt a három hársfa után.

Kiteregettem a sátrakat száradni… és eddig jutottam a pakolással. Egy hete nincs nappalink, mert még mindig itt vannak a sátrak. Még első este írtam egy 35 tételes cetlit. Ezen csak a legsürgősebb teendők vannak rajta, mint hogy autó szervízbe (utángyártott hűtő 150e, munkadíj 100e), új túragps, mert anélkül csak fél ember vagyok (160e, már ha van, mert jelenleg éppen nincs), új hős hűtőtáska (50e), a bringámon is kritikusra nyúlt a lánc, csere, na meg tömérdek aprómunka, javítások, takarítások és bár egy hirtelen mozdulattal lenulláztam az augusztusi nagy megmozdulásokat, de a szeptemberieket már el kellene kezdeni szervezni… aztán az egészet elsöpörte hétfőn az a bizonyos ideges multi, simán elvitte a hét első felét, de reggeltől estig. Meg mi van a katával, a partner még mindig nem nyilatkozott, csak húzza az időt, amiből most cefetül kevés van, komolyan, a legszívesebben kint maradtam volna a sátorral az erdőben hajléktalannak.

Hogy ne ezekkel a negatív gondolatokkal fejezzem be, jöjjön egy gyors értékelés.

  • A csapattal maximálisan meg voltam elégedve. Ahhoz képest, hogy Rékának még nem volt semmilyen kerékpártúrázós előélete, szó – és legfőképpen morgás – nélkül csinálta végig az egészet. Le a kalappal. Szerencsétlen Nejnek vacak volt a fékje, sík terepen még úgy, ahogy működött, de a lejtőkön már hiába húzta be teljes erővel, nem fogtak jobban. (Szervíz.) Ennek ellenére a csajszi lejött minden nyaktörő lejtőn és túl is élte. Taps. A két velociraptor kölyökről nem is tudom, mit mondjak, villogtak, száguldoztak, tényleg teljesen más dimenzióban éltek.
  • Nekem pedig kifejezetten tanulságos volt a túra. Soha nem vezettem még ekkora csapatot, fogalmam sem volt arról, mekkora tempót jelent az, ha szeretném, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Nem tudtam, milyen tempóval kell kalkulálni normál körülmények között, hegyek között, izzó melegben, vagy hosszú távon. Hogy a pihenőknek dinamikájuk van és ügyesen szervezve időt lehet velük nyerni. Ez mind jó tudás és hasznos. Például azért, hogy legközelebb már ne legyenek ennyire feszítettek a túrák.
  • Egy konkrétabb elemzés. Nem a tempóval volt baj, a mozgóátlag ugyanúgy 18-20 km/h között volt, mint általában a bringatúráinkon szokott lenni. A megállások száma és hossza dobta meg a menetidőt. Mint írtam, 30-35 fok közötti melegben tekertünk és nagyjából 90%-ban a tűző napon. Kifejezetten ritka volt az árnyék. Ez nyilván megnövelte a megállások számát. Emellett nem a sportteljesítményre gyúrtunk, jólesett az árnyékban üldögélni, illetve ha elindult egy beszélgetés, akkor azt rendesen be is fejeztük. Ehhez hozzájárult, hogy még a bringáskocsmákban is pincérek szolgáltak ki, ez megint plusz időt jelentett. Persze, nyilván voltak rövidebb, útszéli megállások is (pl amikor rendszeresen küzdöttem a technikával, illetve bárkinek meg kellett igazítania valamit), de ezekből is nehéz volt újraindulni, visszamenni a napra. Az óra meg ketyegett közben. Ja, és a legdurvább hiba: nem szabad a szóló túrázás időarányaival számolni csoportos túrázásnál. Meredeken hangzik, de a mostani példa is mutatja: triplázódik a fajlagos, azaz száz kilométerre vetített passzív idő.
  • Ami egész biztosan szervezési hiba volt, az a pihenés hiánya és a zsúfolt program. Sokkal jobb lett volna ugyanezt az élményanyagot 11 napra kihúzni. Az Ybbs-völgy után kellett volna egy plusz pihenőnap Kremsben, mondjuk beiktatva egy könnyed gyalogtúrát a dürsteini fellegvárhoz. Csak hát ki a fene gondolta volna, hogy pont a legurulós túrán fogunk a legjobban kifáradni? Klosterneuburgba is kellett volna egy plusz nap – mondjuk egy bécsi csavargással – mert egy napért tényleg nem volt érdemes felállítani, majd lebontani a cigánykaravánt. Oké, tudom, utólag persze könnyű okosnak lenni. Csak rögzítettem.
  • Nos, igen, egy csomó minden tönkrement. De jobban belegondolva, ezek a hibák már benne voltak a rendszerben, itthon is bekövetkeztek volna. Az már egyedi balszerencse, hogy az összes Ausztriában, egy egyébként is bonyolult nyaralás során történt meg.
    Pihenni kell, egy idő után meg úgyis a kellemes emlékek kerülnek túlsúlyba.
    Illetve azt is érdemes megemlíteni, hogy mik _nem_ következtek be. Én például már előre paráztam azon, hogy az öt kerékpár az ötszörös hibaforrás, bármelyikkel történhetett volna bármilyen, akár komolyabb meghibásodás is, volt már rá példa éppen elég, konkrétan errefelé is. Ehhez képest egy defekttel megúsztuk. Ugyanígy paráztam azon, hogy öt ember, az ötszörös esély arra, hogy bárkinek legyen valami egészségügyi problémája. Ezt is megúsztuk mindösszesen egy darázscsípéssel.
    Azaz nem is olyan rossz az a mérleg.

[PS]
Hazaértünk, letisztáztam és megírtam a blogbejegyzéseket.
Ekkorát aludtam utána.

Végül a fényképek.

2022-07-30-08h13m08-Pepe

Image 1 of 38

2 Comments

  1. Ha nem ragaszkodsz új GPSMAP 65/66-hoz, lenne egy eladó alig használt 64-em (ugyanez a sárga alap verzió). Öt éves, itteni inspirációk alapján vettem, de körülményesnek találtam, a többlet funkcióit meg nem használtam ki, ezért pár túra után végül maradtam a telefonos térképnél, azóta a polcon hever.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *