Eltekintve persze a Nápolyban vásárolt makettől. Jelenleg egész pontosan van egy francia, egy lengyel és egy német bringám. Az első kettőről már meséltem, a németről még nem. Eddig.

Tegnap, azaz szerdán vettem. Finoman szólva is nagy a szerelem.

Kezdjük ott, hogy ha az embernek egy segge van, akkor minek neki 3 kerékpár? Mert ugye van egy országúti bringa száguldozni, edzeni, napi 100-150 kilométereket tekerni. Ez oké. Aztán kell egy túrabringa, tipikusan egy trekking. Legyen kényelmes, lehessen az egekig pakolni. Ha muszáj, akkor menjen el makadámúton is. Meg nyilván ez lesz a városbajárkáló kerékpár is. Még mindig oké.
Nos, látod, hogy mi hiányzik?
Nem, nem a fatbike. Az a negyedik lesz, arra az esetre, ha mocsárban és ingoványban is szeretnék bringázni.
Egy olyan kerékpár hiányzik, mely az országúti gyorsaságát egyesíti a trekking masszivitásával. Amely teljes szabadságot ad, feltéve ha megelégszek minimális csomaggal. Azaz egy gravel. Egy olyan gravel, melyet már bikepacking túrákra terveztek.

Az utóbbi időkben elég sokat tekertem, nagy távokon, egyedül. Volt időm elgondolkodni. Például azon, hogy az ország tele van erdei kerékpárutakkal, melyeket jelenleg csak korlátozottan tudok használni. (Hamarosan megy ki egy videó a tavalyi hegyi túráról, egyszerűen a súllyal pakolt bringát nem tudtam irányítani a sáros erdei utakon.) Tudom, hogy lerágott csont, outisokat szokták vele ugratni, de azért van benne igazság is: miért is bringázzunk teherautók között, kipufogógázban, amikor erdőben is lehetne? Vannak erdészeti aszfaltozott utak, persze, de nem túl sok. És nagyon nehéz úgy lemenni a főutakról, hogy csak burkolt szakaszok jöhetnek szóba.
Nyilván, itt jönnek a részletek. Ahol az ördög lakik. De erre volt jó az a sok, tekeréssel eltöltött óra. Végiggondolni, hogyan tudom rápakolni a fél lakást, úgy, hogy lehetőleg ne legyen rajta semmi. Végül is megoldható, de rengeteget kell nyunyózni, rengeteg kompromisszumot kell kötni.
Aztán persze eljött az az állapot, amikor már nem volt értelme tovább töprengenem. Mert itt már a részletek döntenek, azok a részletek, amelyek csak használat során derülnek ki.

Szóval gravel. Vegyünk egyet.

Melyiket?

Nyugi, most már nem írok olyan sokat, mint a múltkor. Az alapok megvannak, azok most is érvényesek.

Vázgeometria. A gravel őse a cyclocross, azaz az a verseny túrabringa, melyet a versenyzők legtöbbször a hátukon cipelnek a derékig érő sárban. A vázak geometriájáról rengeteget lehetne írni, de hogy ez miben más és az miért jó, az erősen szubjektív, ráadásul minden határozottan függ a felhasználási területtől, szóval ezt inkább kihagynám. Maradjunk annyiban, hogy a gravel nagyjából országúti forma, aminek én, 33 év országútizással a hátam mögött, kifejezetten örülök. Tudom, a montisok panaszkodnak a koskormányra, hogy a sima kormánnyal sokkal pontosabban lehet manőverezni, ami valószínűleg igaz is, de én se nem versenyzek, se nem downhillezek, szóval nekem pont jó ez is.
(Az első tapasztalataimról a végén írok.)

Váltók. Egyedül a Shimanónak van kifejezetten gravel bringákra kifejlesztett váltócsaládja, illetve az országúti SRAM váltók is kiválóak erre a célra. A Shimano család az a GRX sorozat, ahol nagyon durván leegyszerűsítve a 400-as a Tiagra gravel változata, a 600-as a 105-ösé, a 800-as pedig az Ultegráé. A 600-asból is és a 800-asból is létezik egysoros változat, azaz olyan kombináció, ahol elől, a hajtókaron csak egy lánckerék van. A SRAM gravelre is alkalmas rendszerei így néznek ki: az Apex nagyjából a Shimano Tiagrának felel meg, a Rival a 105-ösnek, a Force pedig az Ultegrának. A nevek mögött álló 1-es jelenti az egysoros változatot, azaz az Apex 1 az konkrétan egy 1*11-es kombináció. (Összehasonlítások: Apex vs Rival, illetve Rival vs Force.)
Értelemszerűen mindegyik fenti váltó tulajdonképpen egy-egy szett tagja. (Pontosabban lehet tagja, de ezt a múltkori írásban kiveséztem.)

Akkor nézzük a szempontjaimat.

  • Egysoros váltó. Habár elméletileg a 2*11-es kombináció kétszer annyi lehetőséget ad, mint az 1*11-es, de ha elkerüljük a keresztváltásokat, akkor az elsőből már csak 16 áttétel marad, ami nem sokkal több, mint a 11, ha pedig jól válogatják össze a lánckerekeket, akkor minimális a veszteség. Cserébe megszabadulunk egy plusz hibalehetőségtől, az első váltóval való bíbelődéstől, a matekozásoktól és a keresztváltások figyelésétől. Gondolj bele, erdőben tekersz, kanyar után jön egy hirtelen emelkedő, neked pedig gyorsan kell döntened, hogy mi legyen, majd mind a két váltóval beállítanod a jó áttételt. Ha elcseszted, tolhatod fel a kerékpárt. Országútinál még nem gond, mert aszfaltozott utakon ritkán jön szembe nem várt meredek emelkedő. Az erdőben sűrűbben. (Nálam itt vérzett el a trekking bringám. 3*8-as a váltója, hirtelen emelkedőknél egy rémálom. Komolyan, mint a régi Csepel teherautóknál a duplakuplungozás.)
  • L-es méret.
  • Legyen raktáron. Az utóbbi két évben csapágyasra szoptam a számat mindenféle kerékpáros vásárlásokkal. Például tavaly augusztus óta próbálom lecserélni a trekking bringák felnijét mezei DT Swiss felnikre (ugye a régi felni törött el az északi túrán), eredetileg 3 napra vállalta a szervíz. Azóta eltelt 8 hónap és csak a duma megy. Meg ilyenek. (Ha egyszer lesz kedvem, megírom az összeset.) Eljutottam oda, hogy magyar boltnak eleve nem hiszek. Ha ott van a polcon megveszem, ha rendelni kell, akkor megveszem külföldről.
  • Maximum 600e forint. Az országúti vásárlásánál nagy szerencsém volt, spóroltam 300e forintot, na azt most vissza szeretném forgatni.

Ez így együtt majdhogynem lehetetlen küldetés. Kezdjük ott, hogy mi van egyáltalán raktáron? Már ez erősen beszűkíti a kinálatot. Aztán egysoros váltó. Nincs. Az egész országban három kerékpártipust találtam. Az egyiken GRX 817-es váltó volt, 1,2 milla. Rendelésre. A másikon egysoros GRX 600, ez még jó is lett volna, de mint kiderült, ez egy olyan bringa, amelyik még nem is létezik. A gyártó bejelentette, mint 2022-es változatot, előrendelni lehet, aztán egyszer majd csak kijön. Skip. A harmadik az előzőnek a 2021-es változata, na ebből még maradt két kereskedőnél raktáron egy-egy darab. Az országban. Ebből vettem meg az egyiket. Ha megtetszik és te is szeretnél ilyet venni, igyekezz, mert az egész országban már csak egy darab van. Viszont a váltó – és a teljes szett – SRAM Apex 1, a méret L-es, raktáron volt, az ár… na ott egy kicsit megcsúsztunk, a melléadott szolgáltatásoktól függően 640e/660e. Bevállaltam. Legfeljebb márciusban csirkefarhátat eszünk.

Nem akarok nagyon negatív lenni, de a jelenlegi környezetben ez nem könnyű. Ez a 600e forint az utóbbi félévben gyűlt össze és az eredeti szándék az volt, hogy államkötvényt veszünk belőle. Aztán azt mondtam, hogy lófasztmama, ebben a mostani világban mi a francért takarékoskodjak hosszútávra? Államkötvény? Magyar? Menjenek a fenébe. A kerékpár itt van, érthető és jó. Amíg bringázok, addig nem foglalkozok sem a közélettel, sem a külvilággal. És igen, most kell. Legvégső megoldásnak ezt a bringát néztem ki a Rose-tól, szállítással 1890 euró. Na most a múlt heti árhoz képest ez a bringa 85e forinttal lett drágább, pár nap alatt.

A megvásárolt kerékpár egyébként ez lett: Merida Silex 600 2021.

silex600

Pár szó még a méretekről. Hasznos lehet. Mindkét üzlet úgy hirdette, hogy a méret L-es, azaz 53-as. Ezen azért gúvadt a szemem. Az én vázméretem a leginkább hasonló országúti kategóriában L-es, azaz 56 centis. Itt valami nem kerek. Vagy az L, vagy a szám. A Merida oldalán példamutatóan bringatipusokra lebontva lehet a különböző testméretek alapján bringaméretet választani, ezek szerint én ennél a kerékpárnál M-es vagyok. WTF? Az 53-as még nagy is? Habár a weboldalon volt méretezési rajz, de nem sokra mentem vele. Végül lemértem – az egyébként kényelmes – országúti bringám fő adatait, majd a boltban gyorsan lemértem a gravel méreteit is és csak azután vettem meg, miután minden stimmelt.

Tapasztalatok. Tekintve, hogy tegnap vettem, túl sok még nincs. De már ez is pont elég.
Röviden: jó.
Hosszabban: nyálcsorgatóan kurva jó.
Hazahoztam. Rádobtam egy ideiglenes pedált. (A normális felszerelés egy-két hétbe még simán bele fog telni.) Először csak úgy az aszfalton kóricáltam. Próbáltam megérteni a váltót. (Az egysoros SRAM nem piskóta, még mindig nem érzem biztosnak a kezemet.) Némi szerencsétlenkedés után végre el tudtam indulni. Oké. menjünk be az erdőbe. Na, itt kezdett el csorogni az adrenalin. Széles földút. Ösvény. Ment, mint a golyó. Nézzük, mit csinál az aljas homokcsapdákban? Szárazság van, ilyenkor jó tesztelni. Derékszögű fordulás mély homokban. Pipa. Felkapaszkodás mély homokos vízmosásban. Pipa. Útaszfaltozás, lezárás, 500 méteren keresztül teherautónyomokban puha homokos-saras terepen. Pipa. Riszálta ugyan a farát, de engedelmeskedett. Felmászás az erdő egyik legmeredekebb emelkedőjén, homokos-saras talajon. Pipa. Gyökerek között szlalomozás, emelkedőre lassú ráfordulás. Pipa.
Utána meghajtottam aszfaltos úton. Kíváncsi voltam, mennyire gyors. Nem nagyon, de ez várható volt. A legerősebb áttétele annyi, mint az országútim hosszú utazós áttétele, azzal meg max 35-ig lehet gyorsulni. Viszont ezt tudja erdőben is.

Jó volt. Alig várom, hogy hosszabb távon is leteszteljem.

Oké. Akkor legyen a végére egy apró pofáraesés is. Ma reggel már hosszabb tekerést terveztem, de aztán egy váratlan megbeszélés miatt megcsúsztam, utána beöltöztem, elővettem a bringát és… defekt. Abból a tegnapi 26 kilométeres próbaútból. Huhh. Hogyan kell ebből egyáltalán kiszedni a kereket? Hidraulikus tárcsafék… aszongya, kell bele egy betét, amíg szerelek. Jó. Ahogy kiszedtem a kereket, a váltófeszítő kiugrott a francba. Hogyan fogom ezt visszarakni? Eh, ez a jövő problémája. Kiszedtem a belsőt. Presztás. Hehe. Hát, most majd belemegy egy autószelepes. Ahogy Móricka elképzeli. A felnin kicsi a furat, csak a presztaszelep megy át rajta. De most… miért? Tele vagyunk autószelepes vastag belsőkkel, presztás az konkrétan nincs. (Meg tényleg, miért? A preszta tipikus országúti dolog, máshol semmi értelme sincs, csak a szívás van vele.) A bringa darabokban, lóg a bele. Elmehetek boltba, de ha közben a lányom kiengedi a macskákat, azok képesek dekomponálni a bicajt. Meg egyáltalán, hol lehet ilyet kapni? Gyors próba, Decathlon. Huh, van. Akkor lehet szerelni. Nézzük, mi szúrta ki a gumit. Semmi. Varrás mellett kihasadt. Fasza. Valmi tajvani Cheng Shin gumi. Már kezdtem morogni a Meridára, hogy mi a franc volt ez, amikor szembejött velem, hogy ez tulajdonképpen a Maxxis. (Persze nem mintha innentől minden rendben lenne. A CS kifejezetten gagyi, olcsó gumi és a Maxxisnak sincs túl jó híre.) Innentől megszerelni pusztán már 1-2 óra kérdése volt. Nem volt könnyű, de ez is tapasztalat. A következő már gyorsabb lesz.
Viszont a bringázásnak lőttek. Cserébe trekkeket rajzolgattam a hosszú hétvégére.

Elmentem. Majd jövök.