Month: August 2021

Elnézést azoktól, akik már unják. Nekem ez még mindig egyfajta felfedező utazás, melyen szeretném rögzíteni az állomásokat.

Bele a közepébe. Mi is az a stressz? Nehéz megfogni. Pontosabban máshogy fogja meg egy pszichológus, máshogy egy sportorvos. Pedig valahol ugyanoda vezet a két út, de mégis máshogy. Nem vagyok semmiféle orvos, maximum jóindulatú laikus, csak rakosgatom a puzzle darabkákat. A sportorvos azt mondja – melyet már írtam korábban is – hogy a stressz a pulzus szórásnégyzetével arányos, azaz a szív verésének kizökkenése a normál tempójából. Más orvos meg azt mondja, hogy a stressz nem más, mint bizonyos vegyi folyamatok beindulása a szervezetben, majd ezek lenyugvása. A kettő meg ott érhet össze, hogy ezek a vegyi folyamatok – más tünetek mellett – kihathatnak a szív működésére is.

Hathatnak.

Nézd meg a fenti diagramot. Illetve várjál, előtte elmesélem a történetet. Van egy projekt. Ennek egyik kritikus lépését kellett előző nap végrehajtanunk. Este tíztől éjfélig kaptunk időablakot. Nos, a meló félrement, nem is kicsit. Az ábrán látszik, hogy hajnali háromkor feküdtem le. Azaz kábé négy órán keresztül rágtuk a kefét, füstölt az agyunk, löttük ki az újabb és újabb ötleteket, egyre idegesebben, hiszen reggel ennek a rendszernek működnie kell.
Ehhez képest mit mért az óra? Azt, hogy aludtam. A 25-ös érték alatt lesz kék a vonal, ez a pihenés. Itt viszont az egész időszak alatt végig 10 alatti értékek vannak. Ez konkrétan alvási érték, abból is igencsak kiemelkedő. A body battery értéke még lefekvés előtt(!) felment 100%-ra.
Azaz amikor négy órán keresztül stresszeltem a többiekkel, az óra szerint éppen extrém alacsony stresszel nem csináltam semmit.
Ennyire más a hétköznapi és az orvosi beszéd. Amikor idegesek vagyunk, és azt mondjuk, hogy stressz. Nem. Idegesség. Kicsit olyan, mint a depresszió, azt a kifejezést is használjuk nyakra-főre, pedig valójában egy súlyos betegség. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az idegességnek nincsenek fiziológiai tünetei, nyilván vannak. De az nem stressz.)

Érdekes az alvás része is a történetnek. Reggel már programjaim voltak, ébredni kellett. Aludtam kábé négy órát. De milyen négyet! Nézd meg itt fent. Közel két óra mély alvás. Ebben a korban már 1 órányi mély alvásnak is örülni szoktam a 8-ból, itt meg négy órából kábé a fele. Oké, REM nem volt, de valószínűleg nem is hiányzott, az óra ugyanis remekbeszabott alvásnak ítélte.
És tényleg. Egyáltalán nem éreztem magam reggel fáradtnak.

Vissza az első ábrához. Mondom tovább a történetet. Reggel még küzdöttünk a rendszerrel, mire nagyjából rendbejött. Tíz órakor elvittem lemosni a bringámat. Látod? Az önkiszolgáló mosó 2 kilométerre van a házunktól, az egész művelet 25 perc volt. Tinglitangli módban odagurultam, gyors mosás a borotvával, majd hazagurultam. A stressz? 95%. És emellett bezuhant az a bizonyos body battery is. Hadd ne magyarázzam, hogy ez a rövid kis közjáték mennyire nem volt stresszes. Aztán mégis.

Utána még dolgozgattam (ez a kék zóna), majd bringákat szereltem (ez a szaggatott narancssárga). Este pedig úgy gondoltam, hogy egy ilyen nap után jól esne egy hosszú, mély alvás. Hét óra körül bontottam egy üveg bort, ezt kilencig elkortyolgattam, ekkor már csak olvasgattam, majd alvás.

Nos, mit tippelsz? Nagyon rossz alvás lett belőle. Habár 11 órát töltöttem az ágyban, de ebből – az óra szerint – csak 8,5 óra volt az alvás. Kevés REM, kevés mély alvás és az egész sűrűn szaggatott. Pedig hiányzott egy jó alvás, éreztem lefekvéskor, hogy fáradt vagyok. Nem az lett belőle, hanem ez az izé. Az 1 üveg bor miatt.

Ez már a következő nap. Látható, hogy a szervezetem hajnali kettőre dolgozta fel az alkoholt, onnantól lett kék a stressz és indult be a body battery töltése. Hogy mitől lett ennyire izgatott a reggel, azt nem tudom. Normál reggel volt. Tíz óra körül elmentem bringázni egy közepesen pörgőset, 60 kilométer, 2 óra 20 perc. Ez edzés volt, nem álltam meg sehol, értelemszerűen sör sem volt. Meleg mondjuk igen. Nézd meg a stresszt. Az egekben. És tartósan. Fogalmam sincs, mikor nyugodott volna le. Este ugyanis még eltekertem egy sörözős beszélgetésre Csepel belvárosába, aholis elfogyasztottam 2, azaz kettő sört. Na, ez így már végképp kiverte a biztosítékot az óránál: meleg, 90 kilométer bringa, két sör.
Nagy halál.

Azt viszont, hogy mi is lett volna ennek az egésznek a lefolyása, megint nem tudjuk meg. Vagy napközben, vagy a sörözőben, a fene tudja, de valahol bekaptam egy calicit, azaz egy fosós/hányós vírust.
Na kérem, így néz ki diagramon, ha valaki beteg. Kifejezetten ijesztő.
Sajnos úgy is éreztem magamat.
Eleve hullafáradtan ébredtem, aztán egész nap a stressz az egekben, miközben csak ültem a forgószékben, vagy feküdtem a kanapén és zenét hallgattam, néha pakolászgattam a nappaliban. Hat szelet pirítóskenyeret rágcsáltam el, meg izotóniás italokat toltam. Alig mozdultam meg, ennek ellenére az óra 400 kcal energiafogyasztást mért. Pusztán csak azért, mert vadul vert a szívem és hőemelkedésem volt.

Alvás? Nos, igen. Ahogy várható volt. Az órám szerint minden idők legszarabb alvása. Negyven pontot kaptam a százból. Pedig ránézésre jó is lehetne, hiszen jók az arányok, jók a mennyiségek is, de annyira szanaszét lett tördelve az éjszaka, hogy gyakorlatilag semmi sem ért az egész. Mintha nem is aludtam volna.

Aztán egyszer majd rendbejön.

Végül egy idézet. Ez igazából az előző íráshoz illett volna, de ide is jó.

A Queenslandi Műszaki Egyetem kutatója, Andrew Baker beszámolója szerint a felégett és épen maradt területeken összesen 21 példányt találtak a különleges fajból, aminek jellegzetessége, hogy hím példányai a rendkívül intenzív párzási időszak végére bele is halnak a jelentős mértékű stresszbe.

A párzási időszak két hétig tart, a hímek utána rögtön elpusztulnak, a nőstények viszont akár három párzási időszakot is megélnek. Baker magyarázata szerint a hímeknél a túl nagy herék miatti magas tesztoszteronszint megakadályozza a kortizol stresszhormon blokkolását: a szaporodási időszakban túlcsordul bennük a kortizol, ami végül megmérgezi őket.

– link –

Na kérem. Egyensúly. És kevesebb heregolyó.

Félelmetes, hogy mindent meg lehet racionalizálni, még a korábbi racionalizálást is.

Miről is van szó? A szóbanforgó kognitív disszonancia az, hogy egyfelől sportembernek tartom magam, másfelől viszont szeretek sport közben sört fogyasztani. (Mondjuk az egyetemen egyszer tornaórán gyújtottam rá, a tanár szerintem azóta is csuklik.) Évek, évtizedek alatt nyilván kialakítottam egy csomó racionalizálást, de a háttérben azért éreztem, hogy ez így nem jó.
A múltkori hosszú írás pont arról szólt, hogy rúgjuk ki a disszonancia egyik lábát. Ha a sör nem veszélyes, akkor hagyjuk a francba. Engedjük el. Ha viszont tényleg veszélyes, akkor le kell állni ezzel a gyakorlattal.
Az jött ki, hogy veszélyes. Nem örültem neki. De hát ez van. Innentől, ha akad a közelben hideg alkoholmentes sör, akkor az lesz. Ha van a közelben akár hideg, akár meleg nullás radler, akkor az lesz. Ha egyik sincs, csak akár hideg, akár meleg sör, nos akkor az lesz. (A víz is jó, de abban nincs benne a jutalmazófaktor, az üdítők meg túl cukrosak.)
Úgy gondoltam, ezzel megoldottam a problémát.

Persze a vizsgálódásokkal nem álltam le. És egyre inkább kezdtem másképp látni a helyzetet. Beindult az újabb racionalizálás.

Nyugi, már nem fogok diagramokat berakni. Remélem, anélkül is elhiszed. Az van, hogy olyan sporttevékenységekre, melyek sem számomra, sem pedig a korban hozzám közel álló, sportosabb ismerőseim számára sem számítanak extrémnek, nagyon durva stresszt jelez ki az óra, méghozzá fél napokig tartóan. Miközben egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. A pulzusom max 130, de az is csak pillanatokra. És ami a legdurvább, ez pontosan az a minta, amely 1, azaz egy sör után is megjelenik. Ha pedig bringáztam 3 órát és ittam közben egy sört, az pont azt a mintát hozza, mint amikor társaságban végigborozzuk a délutánt, sőt, még az éjszaka nagy részét is. Akkor? A sport jó, ezt az óra sem győzi hangsúlyozni. Viszont ha a sporttal járó stresszt tolerálja a szervezetünk, akkor tolerálnia kell a máshonnan jövő, hasonló mértékű stresszt is.
Az, hogy az extrém meleg, a frontátvonulás mind összezavarja a szívet, azaz növeli a stresszt, az várható volt. De az, hogy egész nap gyér forgalmú autósztrádán vezetni, ülni egy klímás autóban, 90-re állított tempomattal, vezetés közben zenét hallgatni, beszélgetni, szóval hogy ez miért jelent extra magas stresszt, azt passzolom. De ezt mérte az óra, többször is. Sőt, még az étkezés is kilövi a stresszt az égbe.

Na, mindegy, végső következtetésként azt szűrtem le, hogy a stressz a hétköznapi élet része, a szervezetnek ki kell bírnia. Az sem egészséges, ha egész nap ülök egy klímás szobában, nem mozgok semmit, nem eszek semmit és nem iszok semmit. Lehet, hogy sokáig élek, de minek? Ha bejön egy egész napos magas stressz, az oszlopok a diagramon 80% fölé nyújtóznak, a Body Battery meg lesüllyed az 5%-os nullapontra, akkor még nem kell felvenni az utolsó kenetet, ez még belefér.
Feltéve, hogy utána kipihenem magam. Az óra rendszeresen kijelzi, hány órát kell pihennem egy-egy akció után (ez a Fenix órák egyik csúcsszolgáltatása), mind a BB, mind az alváselemző része pedig elmagyarázza, akció nélkül is, mennyit kell pihennem, milyen stratégiával, sőt, milyen összetételű alvást kellene produkálnom.

A mély alvás során a fizikai fáradtságot pihenjük ki, a REM fázis alatt pedig az utóbbi idők történéseit dolgozza fel az agy. Ez utóbbinak a mellékterméke az álmodás.

Azaz a stresszesebb idő után egy vagy két pihenőnap, egy nyugodt, pihentető alvás és minden rendben, mehetünk tovább.

Nem érdemes stresszelni magunkat a stresszel. Kezelni kell tudni.