Mindent meg lehet racionalizálni

Félelmetes, hogy mindent meg lehet racionalizálni, még a korábbi racionalizálást is.

Miről is van szó? A szóbanforgó kognitív disszonancia az, hogy egyfelől sportembernek tartom magam, másfelől viszont szeretek sport közben sört fogyasztani. (Mondjuk az egyetemen egyszer tornaórán gyújtottam rá, a tanár szerintem azóta is csuklik.) Évek, évtizedek alatt nyilván kialakítottam egy csomó racionalizálást, de a háttérben azért éreztem, hogy ez így nem jó.
A múltkori hosszú írás pont arról szólt, hogy rúgjuk ki a disszonancia egyik lábát. Ha a sör nem veszélyes, akkor hagyjuk a francba. Engedjük el. Ha viszont tényleg veszélyes, akkor le kell állni ezzel a gyakorlattal.
Az jött ki, hogy veszélyes. Nem örültem neki. De hát ez van. Innentől, ha akad a közelben hideg alkoholmentes sör, akkor az lesz. Ha van a közelben akár hideg, akár meleg nullás radler, akkor az lesz. Ha egyik sincs, csak akár hideg, akár meleg sör, nos akkor az lesz. (A víz is jó, de abban nincs benne a jutalmazófaktor, az üdítők meg túl cukrosak.)
Úgy gondoltam, ezzel megoldottam a problémát.

Persze a vizsgálódásokkal nem álltam le. És egyre inkább kezdtem másképp látni a helyzetet. Beindult az újabb racionalizálás.

Nyugi, már nem fogok diagramokat berakni. Remélem, anélkül is elhiszed. Az van, hogy olyan sporttevékenységekre, melyek sem számomra, sem pedig a korban hozzám közel álló, sportosabb ismerőseim számára sem számítanak extrémnek, nagyon durva stresszt jelez ki az óra, méghozzá fél napokig tartóan. Miközben egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. A pulzusom max 130, de az is csak pillanatokra. És ami a legdurvább, ez pontosan az a minta, amely 1, azaz egy sör után is megjelenik. Ha pedig bringáztam 3 órát és ittam közben egy sört, az pont azt a mintát hozza, mint amikor társaságban végigborozzuk a délutánt, sőt, még az éjszaka nagy részét is. Akkor? A sport jó, ezt az óra sem győzi hangsúlyozni. Viszont ha a sporttal járó stresszt tolerálja a szervezetünk, akkor tolerálnia kell a máshonnan jövő, hasonló mértékű stresszt is.
Az, hogy az extrém meleg, a frontátvonulás mind összezavarja a szívet, azaz növeli a stresszt, az várható volt. De az, hogy egész nap gyér forgalmú autósztrádán vezetni, ülni egy klímás autóban, 90-re állított tempomattal, vezetés közben zenét hallgatni, beszélgetni, szóval hogy ez miért jelent extra magas stresszt, azt passzolom. De ezt mérte az óra, többször is. Sőt, még az étkezés is kilövi a stresszt az égbe.

Na, mindegy, végső következtetésként azt szűrtem le, hogy a stressz a hétköznapi élet része, a szervezetnek ki kell bírnia. Az sem egészséges, ha egész nap ülök egy klímás szobában, nem mozgok semmit, nem eszek semmit és nem iszok semmit. Lehet, hogy sokáig élek, de minek? Ha bejön egy egész napos magas stressz, az oszlopok a diagramon 80% fölé nyújtóznak, a Body Battery meg lesüllyed az 5%-os nullapontra, akkor még nem kell felvenni az utolsó kenetet, ez még belefér.
Feltéve, hogy utána kipihenem magam. Az óra rendszeresen kijelzi, hány órát kell pihennem egy-egy akció után (ez a Fenix órák egyik csúcsszolgáltatása), mind a BB, mind az alváselemző része pedig elmagyarázza, akció nélkül is, mennyit kell pihennem, milyen stratégiával, sőt, milyen összetételű alvást kellene produkálnom.

A mély alvás során a fizikai fáradtságot pihenjük ki, a REM fázis alatt pedig az utóbbi idők történéseit dolgozza fel az agy. Ez utóbbinak a mellékterméke az álmodás.

Azaz a stresszesebb idő után egy vagy két pihenőnap, egy nyugodt, pihentető alvás és minden rendben, mehetünk tovább.

Nem érdemes stresszelni magunkat a stresszel. Kezelni kell tudni.

6 Comments

  1. Az alkol, az alvás és a stressz kapcsolata ennél egy kicsit bonyolultabb.

    A lassú hullámú alvás (LHA) során (ez a mély alvás legnagyobb része) nem csak fizikailag pihenjük ki magunkat, hanem az agy aktív, ilyenkor rögzíti és stabilizálja a fizikai mozgással és a részletekre való odafigyeléssel kapcsolatos ismereteket (ha az LHA-t vonják meg, akkor a kísérleti alanyok szignifikánsan ügyetlenebbül teljesítenek pl. fizikai kihívásokban vagy új szavak helyesírási tesztjein, de a fizikai dolgok aprólékosabb terén is, pl. eszközök összeszerelése). A lassú hullámú alvás során is lehetnek álmok (a rémálmok pl. ilyenkor történnek).

    A REM-alvás során gyakorlatilag nullára csökken az epinefrin termelése (ami az aktív, időnként konstruktív, máskor destruktív szorongást létrehozza), és a legújabb kutatások szerint az a legfőbb célja vagy eredménye a REM-alvásnak, hogy mindenféle (valós vagy nem valós) helyzeteket átélhetünk közben szorongás nélkül, vagyis tulajdonképpen tét nélkül “kísérletezhetünk” közben változatos helyzetekkel, és ettől ébren is csökken a stressz. A REM-alvás (nem tartós) megvonása szignifikánsan ingerlékenyebbé teszi az embert, és negatív percepciós torzulásokat okoz (“minden ellenem van”, stb.). A tartós megöli.

    Az alkohol a REM-alvást nagyon tönkrevágja, és az LHA-alvást is károsítja (olyan, mintha ezek meglennének, csak az aktív neurotranszmitterek és neuromodulátorok egyensúlya borul fel, vagyis haszna nincsen). 25 éves kor felett ez egyre inkább azzal jár, hogy egyrészt ügyetlenebb és feledékenyebb az ember napközben, másrészt ingerlékenyebb is, és ez a kettő meglehetősen sok stresszt okoz (amit esetleg alkohollal próbál enyhíteni, és össze is ér az ördögi kör :)).

    Ott van még az is, hogy az új területekre való merészkedés a neuroplaszticitás csökkenése miatt szintén eléggé megemeli a stressz-szintet 25 éves kor felett (még akkor is, ha amúgy kellemes élmény).

    Szóval szerintem érdemes ezekkel még kísérletezgetni-méregetni egy kicsit, és abszolút nem azt akarom mondani, hogy soha többé ne érezd jól magad, akár alkohollal is (az önmagában is elég stresszt okozna), csak szerintem ezek olyan információk, amiket érdemes tekintetbe venni, és mindig kíváncsian követem az önkísérletezéseidet :)

    • Óh, köszönöm a részletes magyarázatot. Az alkohollal kapcsolatban én is arra jutottam, hogy elalváshoz közel már inkább hanyagolom. (Mennyivel is jobb a reggelihez bedobni egy fröccsöt.:) (Vicceltem.)
      A kisérletek természetesen folynak. Most éppen kifejezetten meglepő ábráim vannak arról, hogy amit hétköznapian stressznek nevezünk, az mennyire nem az. Na meg most pont azt látom, milyen az, amikor beteg vagyok. Ijesztő.

  2. Már megijedtem, hogy ugrik a kajak. Meg a hideg sör.

  3. Ezt már az első írásnál is akartam írni, csak meló közben nem tudtam volna olyan jól megfogalmazni, hogy a szervezetnek azért van egy alap stressz-tűrő képessége, különben az ősember meghalt volna az őserdőben a stressztől. Figyelni kell rá, de nem kell túlaggódni.

Leave a Reply

Your email address will not be published.