Nagy drónozós gyalogtúra
2021.06.26; szombat
Mára 22-45 km/h közötti, igen kellemetlen irányú szelet jósolt a windy levelibékája. Nem szállunk vízre, inkább gyalogtúrázunk.
És ha még csak a szél játszana. A másik baj a tereppel az, hogy nagyon elszaporodtak a motorcsónakok, yachtok. Hat évvel ezelőtt még láttam embert, aki átúszott Betinából a világítótoronyhoz, azaz keresztül a csatornán. Ma a yachtok miatt életveszélyes lenne a mutatvány. Még kajakkal is bátorság kell hozzá. Ráadásul itt egy természetes csatorna van a sziget és a szárazföld között, nem is túl széles, kábé 500 méter, így egy-egy hajó hullámzása hosszú ideig pattog a két part között. Persze nem egy hajó megy el, hanem folyamatosan jönnek, olykor hármasával.
A murteri csatornában láttunk olyat, hogy kilenc yacht futott össze. Egy csatornában, lassítás nélkül. Na, itt nem ültem volna kajakban. Pedig azzal is ezen a csatornán kell átmennünk.
A gyalogtúra első állomása a Plitka Vala kemping melletti hegy. A kemping weboldalán ugyanis szerepel egy fénykép valahonnan fentről. Ami azt jelenti, hogy oda, arra a fentre valahogyan fel lehet mászni. És mivel semmilyen jelzett út nem vezet fel, valószínűleg rajtunk kívül semmilyen elmebeteg sem lesz fent. Azaz szabadon lehet drónozni.
Pásztorkunyhó a hegy tetején. Másodikra megtaláltam.
Hát, bakker, ez maximum a kutyájáé lehetett. Bár annak meg nagy. De azon a bejáraton maximum egy mikropásztor fért be, négykézláb.
Sebes lábbal, védelem nélkül meg sem próbáltam az éles köveken.
A horvátoknál vicces növények vannak. Minden részük kemény és rúg, csíp, mar, harap. Elindulsz egy erdőben, magyar tapasztalattal olyan kellemes aljnövényzetnek tűnik, valójában ezer apró fűrész és köszörű. De nem ez a legdurvább, hanem az, hogy kő, kő, mindenhol. Ami úgy néz ki, hogy egy gyepes tisztás, az valójában egy kőomlás, melyet egy méter magasan benőtt a fű. Belépsz és pillanatok alatt orra esel, mert nem látod, hová lépsz és óhatatlanul becsúszol két nagyobb kő közé. Amikor pedig elesel, magához ölel a Smirgli Brigád.
Pokoli a meleg, ehhez képest kellemetlen dombokat mászunk. Miközben itt csobog mellettünk a hideg tenger. Tényleg nem vagyunk normálisak.
Tisnóból felsétáltunk a Karavaja templomhoz. Ez az a templom, amely mellé amfiteátrumot építettek. Így lesz a kis templomból nagy hitközösség.
A drónfelvétel sajnos nem lett igazán jó, a Mavic Mini odafent nekiállt sikoltozni, hogy túl nagy a szél és vagy én hozom le, vagy magától jön le. A templom mögötti hegy csúcsán már elő sem vettem.
A templomhoz kétféleképpen lehet feljutni. Gyalog egy hosszú-hosszú lépcsőn, autóval egy keskeny aszfaltozott úton. A vicces rész utána jön, ugyanis a templomtól tovább már csak földút megy Jezera felé, de ez minden térképen kerékpárútként szerepel.
Nézd meg. A windy – egyébként kifejezetten jó – térképe kerékpárútnak jelzi, a bikemap.net tervez rá bringaútvonalat. Csak éppen ez egy lépcsőkkel sűrűn telepakolt földút. Még montival se könnyen lehet rajta lemenni, szinte végig ugratni kell. Ezer mákunk volt, amikor úgy döntöttünk, hogy előbb gyalog járjuk be.
Jezera. Kiléptünk a vadonból és egyből egy bolt. Van, akinek víz, van akinek gyümölcs, van, akinek sör.
A falucska közepe, kikötő. Egy normális étterem van. Pizza, az nincs. Csak hal.
Ami annyiból vicces, hogy én nem szeretem, Nej és Dóra meg minden este mindenféle tengeri mütyűröket, halakat sütnek maguknak, hol tűzhelyen, hol grillen. Egyik nap már elkaptam egy olyan megjegyzést is, hogy talán jó lenne már egy csirke. Erre beestünk egy halétterembe, a halkedvelők mekkájába.
Én csevapot ettem.
A saccolás bejött. Odafelé séta közben még csak-csak evezhetőnek tűnt a tenger, de hazafelé már csak hűledeztünk a hullámok láttán. Attól tartok, át fogjuk értékelni a kajakozást.
Hazafelé már kiszáradás. Otthon egyből három doboz nullás radler. Izotonikusan.
Vacsora és fél kilenckor mindenki eldőlt. Az a sok friss levegő, tutira az volt.
Recent Comments