Hegyek? Megyek! #03/04

Nagybörzsöny – Nógrádmegyer
2021.06.12; Szombat

Reggel vettem észre, hogy még este kaptam egy levelet a következő szállás házinénijétől. Miszerint beesett egy család, 5 napra jönnének, de pont útban vagyok. Nincs-e kedvem átmenni a haverjának a vendégházába? A település kábé 10 kilométerrel arrébb volt, sajnos rossz irányban.
Reggel nekiálltam és újraterveztem. Tulajdonképpen be tudom tenni, legfeljebb a 22-es úton megyek végig Salgótarjánig. Igaz, így a mai nap csak 90 km lesz, a holnapi viszont 120, nem öröm, de nem is tragédia. Visszaírtam, hogy ugyan nem volt egyszerű variálás, de oké, legyen így.
Erre a hölgy úgy reagált, hogy ha nem volt egyszerű, akkor ne variáljunk, vesszen a család.
Erre visszaírtam, hogy ne legyünk már rugalmatlanok, ha nekem jó így is, akkor miért ne legyen kompromisszum?
Erre már nem jött válasz. Királyrétről felhívtam, hogy WTF, ekkor mondta azt, hogy a család már előző este talált valami más megoldást.

Hoppá, most esett csak le. Túrautakon fogok menni a Börzsönyben. Szombaton. Annyian lesznek, mint egy falusi búcsúban.
Végül nem lettek annyian, de a Királyréten azért kellett nyomnom a csengőt.

Indulás.

Bejött, amitől tegnap tartottam. Visszafelé már a faluban másznom kellett, de a templom után aztán tombolt a vacak meredekség. Úgy értem, akkora vacak és meredek út jött, hogy időnként le kellett szállnom és tolnom a bicót. Ahogy enyhült a terep, visszzaültem, de ekkor meg beértünk a nyakig érő sárdagonyák birodalmába. Ja, nem mondtam, elég sokáig földút volt, a házigazdám, az egykori erdész, nem is igazán értette, hogyan akarok én ezen az úton kerékpározni. Valahol igaza is volt.

De aztán elértem az aszfaltozott utat és minden egyből kellemes és gyönyörű lett. Habár szintek még voltak, ajjaj, de már lehetett menni. Kóspallag, Királyrét. Első pihenő. Megálltam, nullás radler.

A fekete pötty jelzi, hol vagyok. Ez a Királyrét. Lejöttem az első csúcsról, készülök a másodikra. Mely második volt a nap legvacakabb része. (Pedig nagy volt a verseny.) Elméletieg megy Királyrétről Diósjenőre kerékpárút.
Elméletileg. Kerékpárút.
A gyakorlatban sártenger, meredek utak, nagy kövek. 13 kilométer. Igazából nem is tudom, hogy a felmenet, vagy a lejövet volt a rosszabb. Rengeteget rollereztem a dagonyákban, de így is volt olyan pillanat, hogy egy szerencsés mozdulat mentette meg az életemet. (Ez most olyan bombasztikusnak tűnhet, de nagyjából igaz. Tízméteres szakadék volt oldalt, utána pedig meredek oldalban gyér aljnövényzet. Rollereztem a szakadék szélén a sárban és kicsúszott a lábam, a bringa segge meg, rajta a nehéz súllyal elindult lefelé. Ösztönösen felrántottam az első kereket, majd oldalra fordulva erőből belevágtam az utolsó csalánbokorba… és megállt a csúszás. Volt ám levegőkapkodás meg kurvaanyázás.)
Szóval nem. Az út első felét szárazabb időben simán bevállalnám újra, ezt a másodikat inkább nem.

Mindenesetre nehéz leírni azt az örömöt, amikor bezúztam Diósjenőre. Sajnos a pihenővel túl sokat nem várhattam, így a tűző napon kellett megállnom. Ez a nyomorult út annyira szétrázta a bringát, hogy sürgősen vissza kellett pattintanom egy csomó dolgot.
Innentől már minden sima. Lesznek ugyan huplik, kisebb mászások, de nem vészes. 70 kilométer, négy óra alatt meglesz.
Gondoltam én, a naív.
A kisebb huplik szintben tényleg nem voltak jelentősek, meredekségben annál inkább. De a legdurvább pofont a Rétság végén lévő Mol kútnál kaptam. Betértem feltölteni a készleteket, majd indulás előtt rutinszerűen ránéztem a windy radarra. Bakker. Szlovákiából akkora vihar jön, hogy leradíroz mindent. Kábé fél óra múlva ér ide. Sóhaj. Akkor öltözzünk be. Vízálló, de nem szellőző nadrág. A legnagyobb előnye, hogy van kalucsnija, megvédi a cipőt is. Esőhuzat előre, hátra, majd a bicós télikabát. Meleg ugyan, de szélálló és esőálló.
Csak hát… a vihar félóra múlva ér ide. Addig viszont kánikula. Alul-felül begőzöltem.
A vízálló nadrág itt debütált, nem túl jól. Ahhoz, hogy felvegyem a normál nadrágra, le kell vennem a cipőket, utána meg nyilván vissza. Ha bejelentkezik egy nyári zápor, ennyi cifrázásra nincs idő, rojtosra ázok, mire felveszem. Ha meg előre felveszem, az meg szauna.
Ma mind a kettő megtörtént. Rétság után rajtam volt, szépen meg is úsztam a vihart, de amikor levettem a felszerelést, minden csuronvizes volt belülről. Mert amíg nem ért ide az esőfelhő, a napocska tette a dolgát.
Hogy legyen lehetőségem tesztelgetni, az időjárás kegyes volt, folyamatosan küldte rám a viharokat. Gyakorlatilag Rétságtól Őrhalomig folyamatosan vihar vihar hátán. Balassagyarmaton lett elegem a kutyakomédiából. Először kiálltam egy benzinkúthoz, mert nagyon durva vihar jött oldalról, de miután láttam a radaron, hogy a viharnak annyi utánpótlása érkezik, hogy még holnap reggel is szakadni fog, felhúztam a ponyvákat a cuccra, majd nekiindultam, úgy, ahogy voltam. Rövidgatya, póló. A legnagyobb viharban. A kutas kölyök az őrülteknek járó tisztelettel köszönt el. Kegyesen intettem neki.

Az útvonal Rétság – Balassagyarmat – Szécsény volt. Habár az ábrán úgy néz ki, mintha éppen sikerült volna átslisszannom a vihar előtt, de ez nem igaz. Az előző, hasonlóan ambíciózus zivatar derekasan megpróbált vízbe fojtani.

A legnagyobb probléma ilyenkor a cipő. Ha átázik, egy hét, mire kiszárad. 45-ös láb, a cipő túl nagy ahhoz, hogy tartalékot pakoljak. Gondoltam arra is, hogy túraszandál, de vasárnap/hétfőn hidegfront lesz, 13-15 fokokkal. Szélben, esőben a szandál nem a legjobb viselet.

Aztán csak megérkeztem. A kecó, az olyan, hogy elállt a lélegzetem. Az egyik szobából vízes paradicsomot varázsoltak: tusoló, jakuzzi, szauna. Ezek közül egyedül a tusolóval tudtam mit kezdeni.
Fura. Kívülről egyszerű, kicsike falusi ház, nagyjából a világ végén. A kutya sem mondaná meg, hogy odabent szauna és jakuzzi leselkedik a vendégre.

Hatalmas udvar, hátul, ahogy ez errefelé divat, nyitott. Elsétáltam, fel is küldtem a drónt.
Aztán a szokásos program, zuhany, vacsi, aksitöltés, sör mellett blogolás. Holnap pedig vár rám a kies Salgótarján, Ózd és Kazincbarcika.

Este fél kilenc. A radar alapján épp most csúsztunk át két zivatar között.

Azért mennyire mások az esték. Tegnap este nem voltam nyugodt. Most már tudom, hogy a bizonytalan börzsönyi út miatt. A holnapi terep miatt nem aggódok. Mászni kell. De végig civilizált, aszfaltos úton.

2 Comments

  1. Évek óta követlek. Egy pár éve Catániába a repülőtéren meg is szólítottalak.
    Sajnálom, hogy nem tudtam az utadról. Balassagyarmaton szállással étekkel, itallal tudtalak volna várni. Ha legközelebb erre tervezel utazást, szívesen vendégül látlak!

Leave a Reply

Your email address will not be published.