A hétköznapok pörögnek évek óta és az ember észre sem veszi, hogy hoppá, de régen voltunk már tengernél. Mármint úgy igaziból, kajakkal. Visszakerestem. Eltekintve a 2016-os szerencsétlen posedarjei próbálkozástól, utoljára 2015-ben eveztünk sós vízben, Murteren. Azannya.

Erről a hétről készült is videó, melyet a youtube először beengedett, majd letiltott. Aztán pár év múlva megint beengedte. Jelenleg fent van, elérhető. Kedvcsinálónak be is linkelem.

[Update]
Na, elkiabáltam. Két hét után megint letiltották. Átraktam a videót a surranópályára.

Tipikusan az a videó, melyet minden évben meg kell néznünk. Hogy lássuk, valamikor milyen durván kövér disznók voltunk. Hogy lássuk, igenis van értelme számolgatni a kalóriákat, van értelme rendszeresen sportolni. Hogy soha ne fordulhasson elő, hogy ismét ilyenek legyünk.

A kihagyásra persze van magyarázat. Hiszen akartunk mi menni már tavaly is, de akkor a vírushelyzet szólt közbe, illetve akartunk menni tavalyelőtt is, de akkor meg a felkészülés nem sikerült. Jogos lehet a kérdés, hogy milyen felkészülés? A válasz kicsit komplikált. Nekem négy éve, Nejnek két éve van új kajakja. Ezek a kajakok még nem láttak tengert. Ami elég gáz, mert úgy egyébként tengeri kajakok lennének. Ezekről a kajakokról rengeteget írtam már eddig, nem akarom magam ismételni, a lényeg az, hogy sokkal instabilabbak, mint a korábbi polietilén kajakok. Nem is láttam értelmét, hogy addig lemenjünk velük a tengerre, amíg hazai környezetben nem próbáltuk ki és ültük meg mindenféle vízen. Ezt jelentette a felkészülés. Két évvel ezelőtt az volt a feladat, hogy a szeles, hullámos vizet tanuljam meg vele. Erre egyszerűen nem volt sehol szeles, hullámos víz, amikor elmentem kajakozni. Még a nyomorult szeles, hullámos Velencei-tó is mindig csendes volt. Aztán a következő évben meglett ez a szint is, mehettünk volna, de covid. Idén viszont nincs kecmec, megyünk a kedvenc kajaktanulós helyünkre, Murterre. (Nos, nem egészen úgy sikerült, ahogyan terveztük. De spoilerből legyen elég egyelőre ennyi.)

Előkészületek
2021.06.14-22

Mint a vad, akit felzavartak a hajtók. Az egész felkészülési időt egy nagy hajtásként éltem meg, ahol folyamatosan ott volt mögöttem bunkósbotjával a hajtó, én meg bestresszelve rohantam előre árkon-bokron keresztül. A fenti időszakra esett a születésnapom, de leállítottam mindenkit. Kösz srácok, de egyáltalán nem vagyok szülinapos hangulatban, szkippeljük, egyszer majd megtartjuk. Azt is láthatod, hogy tulajdonképpen azon az egy héten kellett elintéznem mindent, ami a bringatúra és a horvát kajaktúra között volt. (Megírni a bringatúrát, elpakolni, bringát beadni szervízbe, majd közvetlenül indulás előtt értemenni, mert vittük, kijavíttatni a csatornát, mert hamarosan tetőfelújítás, elmenni ide, meg oda, meg amoda, mert minden most jött meg, könyvelő, vettem egy sportórát, alaposan leteszteltem, majd visszavittem a boltba (megírom), kellett kuna és euró, halasztást nem tűrő kerti munkák, a bádogos persze cseszett jönni a megbeszélt időben, aztán megint cseszett jönni, végül egy nappal az indulás előtt jött ki, akkor ugyan már megcsinálta, amit kellett, csak éppen én voltam ideges, mert ezer más dolgot kellett volna csinálnom, a kajakokkal is volt munka, az utazásszervezéssel is, meg kellett terveznem a túrákat, feléleszteni a laptopot, próbaevezés az RSD-n, mert Nej idén még nem evezett, én is csak egyszer, ja meg persze dolgoznom is kellett.)
Utazásszervezés. A hülye vírus miatt ez sem volt egyszerű. Nej 22-én kapja a második oltást. 23-án megyünk. Ami azt jelenti, hogy a regisztrációt csak 22-én délután tudom megejteni. Csak remélni tudtam, hogy meg fog jönni a visszaigazoló email. Aztán pár nappal az indulás előtt bezöldültünk, azaz a határon már nem kérnek semmi oltási papírt, de a regisztrációról elfelejtkeztek, szóval azt meg kell csinálni, abban meg benne van minden oltási marhaság.
De még mennyire benne van.
Kedd délután kitöltöttem az űrlapot. Már ez sem volt egyszerű, egy külön txt fájlba gyűjtöttem össze mindent, de tényleg mindent, cipőmérettől kezdve a vérképanalízisig. Aztán kitöltöttem. Volt egy olyan rubrika is, hogy töltsük fel az igazolvány beszkennelt képét. (Hanyag eleganciával nem részletezték, melyik igazolványra gondolnak: a védettségire, vagy az oltásira?) Emellett nem volt piros csillag, azaz nem volt kötelező. (Gondoltam, így is van rendjén, hiszen már bezöldültünk, tulajdonléppen nincs szükség igazolványra.) Szóval kitöltöttem az űrlapot, elküldtem. Közölte, hogy hiányos a kitöltés. Megjelent egy olyan rubrika, amely előzőleg garantáltan nem volt ott. Miafasz? De amin végképp kiakadtam, az az volt, hogy kellettek a beszkennelt képek is. Kédd délután. Szerda kora reggel indulunk. Nej is, Dóra is szanaszét a városban, estefelé jönnek haza. Az igazolványok persze náluk. Email, sms, telefon. Nehéztüzérségi fenyegetések, káromkodások. Azonnal mindenki fényképezze le az igazolványt és küldje el. Nej a fene tudja miért csak később küldte el. Beadtam mindent. A form megint hibát jelzett. Valószínűleg lejárt, mert rajtam kívül törölt minden adatot. Begépeltem újra. Mindent. Megadtam a fényképeket. Elküldtem. Hibaüzenet. Akkor kivettem a fotókat. Hiányos. Visszaraktam a fényképeket. Hoppá. Homokóra. Sikerült. Ötödjére. Úgy, hogy ebből háromnál minden rendben volt, valamiért mégsem sikerült. Közben persze elküldtem a büdöskurvaanyjába az összes seggfej bürokratát, akik a végtelenségig képesek ellehetetleníteni olyasmikkel egy űrlapot, mely adatokra már nincs is szükség. Elméletileg kellett volna a szállásadótól is igazolás, na ilyen nem volt, kinyomtattam a levelezést, aztán kapják be.
Kerékpár. A szerelő hétfőre ígérte. Délután rákérdeztem, nem jött meg az anyag. Tűkön ülve vártam kedd délutánig. Rákérdeztem. Most jött meg tíz perce. Aha. Délután négyre készen lesz. És ezt még le is kell majd tesztelnem.
Ekkor kaptam egy céges levelet, miszerint egy ügyfelünk elvárja, hogy olvassuk el és tanuljuk meg az IT szabályozásukat, majd írjunk alá egy nyilatkozatot, szkenneljük be és küldjük vissza. Holnapra. A szabályozás 10 fájl, 8 pdf (összesen 410 oldal), plusz egy böszme nagy Excel tábla és egy fogalmam sincs, mekkora ppt, mert nem néztem végig. Ezek nem normálisak. Aláírtam, lefényképeztem, nesztek. Aztán szóltak, hogy álljak máshová a kocsival, mert nyírják a füvet. Ide csak akkor szoktam állni, ha nagy pakolás van, erre pont most jöttek füvet nyírni. Arrébbálltam. Aztán amikor befejezték a nyírást, jött egy Skoda és beállt pont oda. Az egész placc üres volt, de neki ez a hely tetszett. Kimentem, némi keresetlen gesztussal jeleztem, hogy ez nem oké, arrébbállt. (Tudom, nem volt igazam, elméletileg oda áll, ahová akar, de ez így is kibaszás volt. Ráadásul kiderült, hogy a fűnyírók főnöke volt.)

Szállás. Ez lett volna a legegyszerűbb. Kemping. Méghozzá nem a megszokott Jezera Village, mert zsúfolt, drága és előre kell parcellát foglalni. A tőle nem messze lévő Plitka Vala kemping ehhez képest laza. Nem kell foglalni, nincs parcella, szabadon lehet terpeszkedni. Másfelől viszont kemping. Elő kell készíteni a kocsit, berámolni a fél lakást. Idő, idő, idő.
Aztán egy eldugott oldalon megtaláltam a kemping árait, kiváncsiságból kiszámoltam… és leesett az állam. 46€ éjszakánként. 30 euróért már apartmant lehet bérelni, igaz, nem a tengerparton. Fél nap intenzív keresés után viszont találtam a kempingtől egy kilométerre tengerparti apartmant 50 euróért. Klímával, konyhával, fürdőszobával. Újratervezés. Szerencsére a tulaj egyből reagált, gyakorlatilag az utolsó pillanatban sikerült nyélbeütünk az üzletet. Mondtam is itthon, hogy kimegyünk és egy napig csak feküdni fogok a klímában és nézni a plafont, hogy kiheverjem az előkészületeket.
Aztán pakolás. Több napon keresztül. Utolsó pillanatban találtam polifoam csőszigetelést, mely nagyon kellett ám a tetőcsomagtartóra. De meglett ez is.
Délután négy előtt pár perccel ideszólt a bringaszerelő, hogy nem lesz kész négyre, talán hatra. Amiben az a frankó, hogy a kocsiba először a bringa megy be, azaz addig nem tudunk pakolni semmit, ebből kifolyólag a lakás apránként tele lett ajtófélfákra gombostűzött cetlikkel, hogy mit hová kell majd pakolni, ha egyszer el lehet majd kezdeni, aztán persze amikor el lehet, akkor már soványmalacvágtában kell.

Hatra kész lett a bicó, mentem egy gyors tesztkört, este nyolcra pakoltam be mindent és álltam be a kocsival az udvarra. Nem voltam teljesen összeszedett. Beugrottam a hideg zuhany alá, bevizeztem a hajamat, majd letusoltam a samponnal, utána újra bevizeztem a hajamat és csodálkoztam, hová tűnt a hab. Utána egy üveg bor. Ventillátoros ágybaájulás.

Ezt csak úgy, levezetésképpen.