Most mondja valaki, hogy ezek az édibédi tündibündi madarak nem seggarcok.

Kattints rá a képre és nézd meg alaposan. Valószínűleg egy strucc telepedett le az autónk fölé és kiszarta az összes belső szervét a kocsi motorháztetejére, szélvédőjére és oldalsó ablakára.

– Oké – bólintottam – Szép mutatvány volt. Lemérjük. De több ilyet nem kérek.

Felnéztem az akácfára. Fészek sehol. A biztonság kedvéért hátrébb tolattam fél métert.

A következő napon jött a második csomag. Ugyanoda. Pedig közben arrébb álltam.

– A kurvaanyád – honoráltam a produkciót – Most írtalak fel Gizi macska halállistájára.

Ez aznap volt, amikor indultunk Szarvasra a kajakos évadnyitóra. Úgy voltam vele, hogy azért csak nem kellene egy guánóbányával megérkeznünk. Kora reggel elszaladtam egy önki autómosóba, lepucoltam a kocsit. Hazajöttem. Leparkoltam.
A lakásban összepakoltunk. Raknánk fel a kajakot. Erre megint ott volt azon a keskeny motorháztetőn az újabb zöldessárga habos lepény.

Az. Seggarcok.