DOTT2

DOTT. Azaz Day Of The Tentacle.

Istenem. Fiatalkorom legendás kalandjátéka volt. (Mármint az Időrégész mellett.) A DOTT annyival volt nehezebb, hogy egy kukkot sem tudtam akkoriban angolul. (Mindig is németes voltam.) De, minő csoda, akkor már lehetett Windows alatt is DOS programot futtatni, méghozzá multitasking környezetben, azaz alá tudtam rakni egy MOBI angol szótárat, így ha lassan is, de meg tudtam fejteni, mit is írtak ki a képernyőre.
Szenvedés volt.
Mint az egész játék.
De egy haverommal összefogva közösen végigcsináltuk. Ember! Nagyon brutál volt. Nagyon elrugaszkodott elmére volt szükség hozzá. Aztán csináltunk is egy leírást a végigjátszásról, de ennek manapság már nincs jelentősége, tele van vele a net.
Mindenesetre jó buli volt. Élveztem minden percét.

Szép volt, jó volt. Elmúlt.

Erre itt van a hír, hogy kijött a DOTT2: Return of the Tentacle. Azannya. Hiszen már sokkal jobb az angolom. Sokkal kifacsartabb a gondolkodásom.
Tudom, évtizedek óta nem játszom, az élet bőven megadja azt az adrenalint, azt a szellemi kihívást, azokat a logikai fejtörőket, melyeket korábban csak a játékok voltak képesek megadni, de egy DOTT2 még mindig megdobogtatja a szívemet, még engedi előbújni a vastag rinocéroszbőr alól a fiatalkori énemet.

Letöltöttem.

Kipróbáltam.

Kidobtam.

Ezek komplett hülyék. By design. Mégis, hogyan gondolták?
Nincs szöveges interface.
Egy olyan játékban, ahol minden kötőszónak különleges jelentősége van. Ahol nem ritkán csak úgy találod meg a helyes megoldást, hogy az elhangzott szöveget nyelvtanilag elemzed.
Igen, már jobb az angolom. De ezek annyira, de annyira magasra emelték a lécet, hogy nekem – pusztán az angol szövegértés miatt – teljesen reménytelen a játék.

Menjenek a fenébe.

1 Comment

  1. Ad 1: Ez nem a Day of the tentacle “kettő”. Mármint, nem azok csinálták, akik az első részt. Nem is csak olyan értelemben, hogy nem ugyanazok a fejlesztő személyek, de még csak nem is a Lucasarts csinálta. Ez egy fan project, amit rajongók dobtak össze. Az sem biztos, hogy az ilyen játékok olyan értelemben teljesek, vagy viccesek, mint az eredeti volt, a Prologue alcím utalhat erre is. Például a Zak McKrakennek is van valami letölthető fan projectje, de az áhhh..
    Ha valóban a Lucasartshoz köthető arcok csinálták volna ezt, nyilván le se tudnád tölteni, mármint legálisan. A legtöbb software-ház ugyanis 10-20 év múltán megengedte, hogy a játékaik szabadon letölthetőek legyenek, ebből állnak össze a jó kis abandonware kollekciók, én a Home of the Underdogs oldalon szoktam nézelődni érdekes példányok után, és a legtöbb valahonnan le is tölthető. De a Lucasarts, a Sierra, a Sid Meier meg még egy pár ilyen tipikusan fenntartották a jogaikat, és ha mondjuk kéne egy ezeréves Larry 1, hiába ment már csődbe a cég is, azt mondják, hogy vedd meg Ebayon, ha találsz:P
    Ad 2: Emlékeim szerint ebbe belefutottam már én is vagy egy éve. Elnyomogattam egy ideig, csak már sok volt a tömény marhaság egyszerre, valahol ott hagytam abba, hogy Benjamin Franklin a villámcsapást tesztelte a mezőn papírsárkánnyal, és vele kellett beszélgetni a death metal pólós, hosszúhajú, rövidgatyás suttyóval. Szóval nincs ezzel a stuffal semmi baj, majd egyszer talán végigmegyek rajta.
    Most nem töltöttem le ezért, de pl. ebben a videóban van felirat a játék közben, és azt is szövegesen kell kiválasztani, hogy több választási lehetőség közül mit mondasz: https://www.youtube.com/watch?v=LcuZffTu-L0
    Szóval ha kezdetben nem lenne, akkor valahol nyilván van egy menüpont a játékban, ahol be lehet kapcsolni a subtitle-t, ha valaki szükségét érzi.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑