Némileg füstöl a fejem.
Gyors ebéd.
Szerencsére javul az idő, már nyitva van a konyhaablak.
Mellettünk nem messze játszótér, behallatszik a gyerekzsivaj.
Kinéztem. Két ötéves forma kölyök, egy-egy faággal kardoztak.
Majd megszólalt az egyik: – Luke, én vagyok az apád!

Kiesett a kezemből a fakanál a röhögéstől.