Mostanában a kettlebell mellett Sex Pistols-t hallgatok. Illenek egymáshoz, mindkettő olyan dinamikus.
Nyilván nem tudom megkerülni a címben említett beszólást.
Ha jobban belegondolunk, így, ilyen röviden, nem sok értelme van. Akartak valami nagyot, valami megbotránkoztatót mondani a fiúk. Meg persze fontos volt, hogy rövid legyen, jól lehessen ordítani.
Oké, persze, tudom, az van mögötte, hogy nincs _jó_ jövő, csak hát a ‘jó’ kifejezés erősen szubjektív, azaz tovább pontosítva, nincs számunkra jó jövő, feléltétek, rohadjatok meg. OK boomer.
Ez elég evidens, önmagában nem is ért volna meg egy írást.
Sokkal érdekesebb metafizikai problémához jutunk, ha komolyan vesszük az állítást. Nincs jövő? Na de, miért ne lenne? Jó, kipusztul az emberiség. Jó, ötmilliárd év múlva felrobban a Nap és visz mindent a környéken. És? Az idő, köszöni szépen, telik. A jövő meg jön, minden pillanatban egy.
Biztos?
Van-e értelme időről beszélnünk, ha eltűnik az egyetlen (vagy összes) lény, amely képes tudatosan érzékelni azt? Van-e jövő, ha megszűnik az idő érzékelése?
2020. January 28. Tuesday at 20:29
Lusta vagyok utánanézni, de az az ötmilliárd nem inkább 1 vagy 2?
Amúgy én abban bízom, higy ha addig nem nyírja ki magát az emberiség (amire jó esély van), akkor addigra az utódaink képesek lesznek a bolygón kívül is élni. Egyúttal ajánlom mindenkinek a poszthumán döntés c. könyvet, igen-igen jó.
2020. January 28. Tuesday at 22:08
Így van, az idő, mint gondolat emberi műfaj, más élőlények a pillanatba zárva élik az életüket. A múlt sem időként, hanem inkább élményként vagy tapasztalatként van jelen a magasabb rendű gondolkodással rendelkező fajoknál.
@S.E.: A milliárd év az olyan hihetetlen idő emberi léptékkel, hogy az előtte lévő szám nem jelent semmit sem.
2020. January 29. Wednesday at 00:15
A klasszikus kérdés: van-e a kidőlő fának hangja, ha nincs, aki hallja.
Nehéz ügy, aki szeret filozofálni, annak meg még nehezebb.