Mennyi is az annyi?

A földszinti mellékhelyiségben van egy pici mosdó a falon. Éppencsakhogy kézmosásra elég.
Egy éve elkezdett csöpögni. Eleinte a kutyát sem zavarta. Szorosan kellett elzárni. Aztán már ez sem segített. Ekkor megpróbáltam véglegesen elzárni, kombináltfogóval, brutál erővel. Egy ideig működött, de aztán megint elkezdett csöpögni, később folyni. Oké, volt lent egy sarokszelep, elzártam azt is. Megint nyertünk egy-két hónapot, de utána ismét megjelent a csöpögés. Elesett a sarokszelep is. Nyilván ezt is meghúztam kombináltfogóval, de csak pár hét haladékot kaptam. Csöpögött. Folyt.

Mivel volt éppen elég nyűgöm, nem igazán foglalkoztam vele. Meg eleve, utálom az ilyen vesztes helyzeteket. Igazából senkinek sem kell az a csap, a vécé mellett közvetlenül ott van a fürdőszoba, kezet ott is lehet mosni. Megszerelhetném én is, de nem értek hozzá. Szerelő meg csak csillió pénzért jön ki. Csillió pénz… valamiért, amire nincs is szükségünk. Eh.

Aztán egyszer csak kidugtam a fejem a vízből. Más szóval, elfogytak a listán a sürgősebb taszkok.
Felhívtam a szerelőt. Tisztáztuk a feladatot, egyeztettük az időpontot.

Előtte egy órával hívott a pasi.
– Most indulok. Azt tudja, hogy ez 40e forint lesz?
– Ejnye. Kicsit sok.
– Ennyi. Anyag, munkadíj, kiszállás. Mehetek?
– Háát… jöjjön.

Sejtettem, hogy sok lesz, de ennyire azért nem gondoltam. Számoljunk. Pontosabban, előtte mérjünk. Kivittem egy félliteres mércét és stopperrel mértem, mikor telik meg. Az annyi mint, annyi mint… óránként 10 forint víz. Nem is kevés. Egy fél év alatt össze is jön a 40e forint. De ha közben bevadul a csap, akkor hamarabb is.
Kimentem, alaposan átnézni a terepet. Meg tudnám ezt én is csinálni? Nézzük. Ezt itt kellene kilazítani. Akkor lejön az. Utána már bontható amaz. El tudok vinni mindent mintának a szerelvényboltba. Nem tűnik reménytelennek. Mennyi lenne az anyag? Egy gyors keresés a neten, nagyjából 10e forintból minden megvan. Most mi legyen? Időközben eltelt egy fél óra. Már pofátlanság lenne lemondani a szerelőt. Jöjjön.
De nagyon vacak lett a kedvem. Most szórakoztam el 30e forintot.

A pacák kijött. Vakarta a fejét. Aztán elkezdte szétszedni. Nem jött.
– Mikori ez a cucc?
– Gondolom, eredeti. Azaz olyan harminc éves.
– Érződik rajta.

A fix csövet ki tudta szedni, de itt el is akadt.
– Le kell szednem a fajanszot is.
– Maga a mester.

Leszedte. Nekiállt svédfogóval. Gyűrte. Tekergette. Megjelent egy visító hang.
– Ez már jó, nem? – érdeklődtem.
– Dehogyis. Csak a réz nyíródik.

Aztán kiment és behozott egy flexet. És kiflexelte a porcelánból a vasat. Mert máshogy egyszerűen nem jött ki.
– Nézze ezt a szifont!
– Nézem.
– Na, ezt már nem lehet visszarakni. Kuka.
– Maga a mester.

Utána kiderült, hogy a régi fix csővel már nem lehet összerakni a rendszert, de a pacáknál volt flexi cső is.
– Készen vagyok.
– Hmm. Izgi. A sarokszelepet nem szedte ki?
– Nem mertem. Az se mozdult meg. Viszont ha feszegetem és eltörik, akkor falbontás jön.
– Értem. Akkor azért rakott mögé egy apró csapot?
– Pontosan. És ezért kellett a flexi cső is.
– Szép munka.
– Bele is izzadtam. Használhatom a mosdót?
– Persze.

A vége a szifon miatt 45e lett. Én viszont elgondolkodtam. Mi történt volna, ha nekiállok? Legalább háromszor el kellett volna mennem a szerelvényboltba. Elképzelésem sincs, hogyan szedtem volna ki a mosdóból a vízcsapot. Flex ugyan van itthon, de nagyon távol állok attól a háziembertől, aki flexszel borotválkozik. Biztos, hogy ilyen pontosan nem tudtam volna kivágni a vasat a porcelánból. A szar szifont lehet, hogy megpróbáltam volna visszarakni. Aztán szét kellett volna szedni és elmenni egy másikért a szerelvényboltba. Simán lehet, hogy megpróbáltam volna lefeszegetni a sarokszelepet. Ha eltörik, akkor napokig nem lett volna víz a lakásban, mire egy szerelő – falbontással együtt – rendberakja. Tuti, hogy a sarokszelep mögé rakott pici csap/flexi cső kombináció magamtól nem jutott volna eszembe. Azaz alaphangon is elcsesztem volna legalább egy napot, ha nem többet. És ilyenkor nem azt kell nézni, hogy megkerestem-e volna egy nap alatt ennyi pénzt, hanem azt, hogy megért-e nekem ennyi pénzt egy nap pihenés az egy nap fogcsikorgató őrület helyett?

És így már rendben van. Igen, megért ennyi pénzt.

PS1
Persze azért ott van, hogy a pacák látatlanban adta az árajánlatot. Azaz ha minden sima és patent, akkor is ennyit kért volna. Így azért már durva.

PS2
Ilyenkor jut eszembe Pirsig hasonlata. Azt írta, hogy ha beletörik egy ötforintos csavar a millió forint értékű motorblokk menetébe és nem lehet kiszedni, az onnantól egy egymillió forintos csavar lett. Azaz lehet, hogy teljesen értéktelen ez a mosdó a klotyin, az maradt a felújítás után is, de ha a jelenléte veszélyt hordoz magában, akkor az értéke a veszély okozta kár lesz, nem pedig a használati értéke.