– Legyen kedves, adjon 20 dekát abból a sült császárból!
– Maga nem akar sült császárt venni.
– Dehogyisnem. Kifejezetten azzal a határozott céllal jöttem ide a pulthoz, hogy sült császárt vegyek!
– Nem, maga nem akar sült császárt venni.
– Hmm, na jó – bizonytalanodtam el – Hogy értesült, kolozsvári szalonnát akarok venni?
– Igen, azt akar.
– Jaj de jó. Már azt hittem, feleslegesen jöttem. Akkor abból adjon húsz dekát.
– Tessék. Jól választott.
– Köszönöm. Mindig is jó érzékem volt az ilyesmihez.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2019. November 22. Friday at 16:53
Bár eléggé abszurd beszélgetés lehetett, a nap végén azért mégis csak jól jártál szerintem. Kifejezetten tökösnek tartom az ilyen boltosokat, akik a vásárlót valóban embernek tartják
2019. November 22. Friday at 16:59
Pontosan. Így lehet visszatérő vevőt szerezni csalódott vevő helyett.
2019. November 22. Friday at 18:32
Ettől én nem mondtam volna le a sült császárról :)
2019. November 23. Saturday at 15:03
Sok múlik az első mondaton. Ha úgy indítasz, hogy “Lesz 20 deka sült császár”, akkor valószínűleg kapsz is.