Megismételhetetlen

Szokás szerint improvizálás készült ebédre. De azt hiszem, ezt nem tudom megismételni.

Kivettem a fagyasztóból két szál sütnivaló hurkát. Olyan piacosat. Beleraktam egy teflon sütőbe. Összevágtam mellé két fej vöröshagymát, öntöttem rá 10g olívaolajat. Mert fő az egészség. Magamba meg egy pohár bort. Mert a jókedv sem kutya. Rátettem egy fedőt – mármint a sütőre – és otthagytam 15 percre. Ezalatt szépen megfőtt odabent minden. Jöhetett a sütés. Fedő le, potméter fel. Enyhén – na jó, nem annyira enyhén – megpirítottam mindent, majd ráborítottam a hűtőből a maradék zöldborsófőzeléket.

Valójában zöldborsópüré, csak Nej nem alacsonyodik le odáig, hogy annak nevezze. A főzelék azért egy fokkal jobban hangzik.
Őszintén szólva, néha sajnálom a csajszit az alacsony kalória egyensúlyi pontja miatt.

ööö, izé. Update. Időközben kiderült, hogy amit én borsófőzeléknek, pontosabban borsópürének gondoltam, az valójában Tavaszváró zöldségkrémleves volt. De Nej, miután levegőt kapott a röhögéstől, közölte, hogy nem is baj, mert a zöldborsófőzelék – mely tényleg ott volt a hűtőben, csak én savanyúságnak néztem – nem is volt annyira finom. Így viszont tényleg megismételhetetlenné vált a kaja.

A hurka teljesen sokkos lett, szerintem még köpött is egyet. Gyorsan szórtam rá egy nagy adag borsot, frissen darált chili paprikát, végül teljesen telenyomtam csípős német mustárral. Mert az legalább megy a hurkához.

A vége az lett, hogy lett egy tányér ropogósra sült hurka egy egészen pikáns mártással.
Meg 1300 kalóriával, de egyszer élünk.