Négy napos egynapos Belgiumban 03/05

Bruges és Gent
2019.06.21; péntek

Hajnali négykor ébresztő. Az egész világmindenség összeesküdött ellenem, nehogy egyszer is ki tudjam aludni magamat. De muszáj mennünk. Erre a két városra úgy jön ki a matek, ha elmegyünk a reggel 6-os busszal. A megálló messze is van, várhatóan a buszt sem lesz könnyű megtalálni, vannak már tapasztalataink.

Ja, hogy miért busz? Ha agyonütsz, sem tudom. Valamiért csak úgy becsípődött. Hiba volt.
Úgy indult, hogy tavaly Flibco busszal voltam Gentben, tegnap Flibco busszal jöttünk be Brüsszelbe, tegnapelőttt Flibco busszal voltunk Bruges-ben, szóval ezt már ismertem. Adta magát.
Itt kezdődtek a problémák. A Flibco buszok ugyanis csak és kizárólag airport transport buszok. Azaz Charleroi-ból járnak mind a három városba oda-vissza, de Bruges-ből Gentbe nem, mint ahogy Gentből Brüsszelbe sem.

Érdekességként jegyzem meg, hogy létezik Flibco busz Charleroi-ból közvetlenül Budapestre. Lehetőségként fel is merült csütörtök hajnalban, de… 31 óra utazás, csillió pénz és necces, hogy a Wizzair kifizetné-e.

Amit én keresek, az egy másik busz, a Flixbus. Az indult is időben, reggel 6-kor Bruges-be. Megvettem a jegyet. Számítógépen ilyen durva hibát nem szoktam elkövetni, ott először összerakom az utat, összeírok mindent egy txt fájlba, és csak utána vásárolok, de nekem a mobiltelefon, mint informatikai platform, baromira szokatlan.

Ilyenkor érzem, hogy nagyon X generációs vagyok. Lányomnak egy éve nincs laptopja, mindent az iphone-járól csinál. Én beleőrülnék.

Aztán kerestem Flixbus-t Bruges-ből Gentbe. Nincs. Nem úgy nincs, hogy rossz időpontban jár. Úgy nincs, hogy nincs. Aszta. (Bár valahol érthető. A Flixbus túlnyomórészt céljárat, nem olyan, mint nálunk a Volán. Gent és Bruges közel is vannak, a vasúti közlekedés is jó, minek indítanának külön járatot?)

Ekkor már két új app volt telepítve a telcsimre, a Flixbus és a Charleroi alkalmazások. (Ez utóbbin belül van a Flibco.) Oké, jöjjön a harmadik. Ugyanis eszembe jutott, hogy az összes busz vasútállomások mellett áll meg. Akkor miért ne mehetnénk vonattal? Trainline. És egyből volt minden. Vonat időben Bruges-ből Gentbe, majd vonat időben Gentből Brüsszelbe.
Már csak a QR kódok között kellett szétcsapnom. Szerencsére mind a három társaság elfogadta a QR kódot mobilról is, de egy csomót kellett trükköznöm velük. Volt, amelyik lementette magába az app-ba. Volt, amelyik böngészőn keresztül mutatta meg, itt nem volt szabad bezárni a Chrome-ot. Volt, amelyik jpg-be mentette le, ezt Total Commanderből értem el. Volt, amelyet ki kellett nyomtatnom a PDF nyomtatót választva, majd Adobe Reader-ből megnyitni a fájlt. Cifra mutatvány volt. Egész nap bűvészkedtem a mobilommal, de minden közlekedési eszközön elfogadták a felmutatott kódot.

Mindenesetre az már látszik, hogy ha Charleroi és bármelyik másik város között közlekedsz, akkor Flibco, minden más esetben a vonat a nyerő. Nem tudta ezt Mehemed.

Ekézzük tovább a közlekedést. Egyszerűen botrányos, ahogyan ezek a célbuszok indulása meg lett szervezve. Azt írtam volna, hogy meg lett szervezve? Felejtsd el. A totális káosz még enyhe kifejezés rá. Nekem eddig a legrosszabb buszos élményem Rómában volt, amikor a Termini oldalában verekedtünk, hogy feljussunk a buszra, miközben azt sem tudtuk, melyik repülőtérre megy. Ez óvodai mondóka egyszerűségű volt az Északi pályaudvar melletti Flixbus állomás káoszához.
Negyedórával korábban érkeztünk. Tökéletes. Kicsit hátrahúzódtunk, igyekeztünk kiismerni a rendszert. Táblák… nincsenek. Nem tudod, mikor, milyen busz indul. Nem tudod, honnan. Hatalmas tömegek vándorolnak, látszólag céltalanul, de felettébb idegesen. Tőlem vagy négyszer kérdezték meg, nem tudom-e véletlenül, honnan indul az amszterdami busz, de csak vonogattam a vállamat. Nagyon sok busz jön-megy. Baromira kell figyelni, hogy mi van kiírva a buszok homlokára. Egyedüli szabálynak az tűnt, hogy az út egyik oldala az indulási oldal, a másik az érkezési. De aztán ez is borult.
Oké. Nem egyszerű, de talán menni fog.
Öt perccel az indulási időnk előtt be is állt egy busz. Ugyan nem Bruges volt ráírva, de az oldalán egy kis táblán szerepelt, mint megálló. Jó lesz. Aztán a sofőr nem bírta beolvasni a QR kódot. Végül megnézte puszta szemmel is.
– Hé, ez nem erre a buszra szól!
– Ne már! Az idő is stimmel, a busz útvonala is.
– De akkor sem. Húzzon innen.
A fene sem gondolta, hogy a sofőrök szemébe QR kód olvasó is be van építve.
És akkor most?
Buszok jöttek, buszok mentek. Rájöttem, hogy mindegyiknek van egy azonosítója, az szerepel a jegyen is. Kerestük a miénket. Nem volt sehol. Kezdtem ideges lenni. Már negyedórával később voltunk, mint a hivatalos indulási időnk.
Aztán beállt egy busz az _érkezési_ oldalra. Egy csomóan átrohantak felszállni rá.
– Nézzük meg! – javasoltam Nejnek.
Megnéztük. Nem volt rá kiírva semmi. Sem a homlokára, sem az oldalára. Sem városnév, sem kód. Az ajtóban tömeg. Nyomulás.
– Szálljunk fel!
– Hülye vagy! Azt sem tudjuk, hová megy!
– Akkor legfeljebb lezavarnak.
És így történt. Feltoszultunk. A sofőr leolvasta a QR kódot. Elfogadta. Azaz ennek kellett lennie a Bruges-be menő busznak.
– Nem vagyok nyugodt – közölte fent Nej.
– Ugyan már – legyintettem – Én már kezdek alkalmazkodni ehhez a trehány őrülethez. Valahová megyünk. Élvezzük a meglepetést.

Röpke másfél óra alatt megérkeztünk Bruges-be. Ebből 40 perc volt, mire kijutottunk reggel Brüsszelből. Ugye, ilyenkor morog az ember, hogy bezzeg a vonat. Igen, az egy óra alatt teszi meg ezt a távot. Tanulunk.

A busz ugyanott állt meg, mint tegnapelőtt a Flibco. Mi pedig bezúgtunk ugyanabba a Carrefour-ba. Vettünk ugyanolyan kicsi meggyes Lefféket. Majd leültünk ugyanarra a padra, ugyanazon óriási nyárfa alá. Next turn.

Most volt 5 óránk. Bőven belefért, hogy bejárjuk az ismeretlen részeket, az ismertek közül azokat, amelyek tetszettek, és ha valahol jól éreztük magunkat, akkor csak úgy ücsörögjünk.

– Te, van nálad sörbontó? – kérdezte egy ücsörgés során Nej.
– Minek nézel engem? – néztem megütődve – Persze, hogy van.
– Arra gondoltam, hogy jó ez a Leffe a közértből, de mi lenne, ha benéznénk a sörboltokba is? Biztos ott is vannak hideg sörök. És azok már az igazi belga sörcsemegék.
– Már a sörbolt említésénél megvettél. Csináljuk így.

Ezzel kezdtük. Aztán masszívan folytattuk. A masszív kifejezés nem üres szóvirág, ezeknek a söröknek az alkoholfoka nem ritkán 10% fölött volt. Azaz felcsúsztak a bor kategóriába. De ránk fért. Nagyon.

Persze kiderült, hogy a kulcscsomómat a szálláson hagytam, a sörbontó meg azon volt, de az igazi férfi kezében minden sörnyitó, a szállodai szoba kulcsával simán bontottam a söröket.

Amikor pánikszerűen rohangálsz be egy vasútállomás kapuin, mert úgy érzed, ez nem az az állomás, amelyikre pár órával korábbról emlékszel, majd elsápadsz, mert az épület sárga, pedig reggel piros volt, majd közvetlenül a begolyózás előtt rájössz, hogy át kell menni egy aluljárón és túloldalról kell megközelíteni az állomást, mert onnan már olyan, mint reggel volt.

Vitathatatlan, Bruges még mindig szép. Hangulatos is. De… őszintén szólva, egy kicsit olyan, mintha múzeumban járnánk. Az ember nem mer hozzáérni a házfalakhoz, mert arra számít, hogy megjelenik a biztonsági őr és ráver a kezére.

Ezzel szemben Gent.

Nem indul jól. A vasútállomásról hosszú séta a belváros, egy zsúfolt, nagyvárosi úton. Meleg is volt. Fárasztó. Aztán beértünk a középkori óvárosba.

Igazából még ez sem lélegzetelállító. Igen, katedrális. Igen, egy bazi nagy tér. Igen, templomok, öreg házak körülöttük. Szép, persze, de ezen a környéken ez a minimum.

Csavarogtunk. Kis utcákban. Direkt hagytam a végére a javát. Aztán nem bírtam tovább húzni. Megérkeztünk a kedvenc kis teremre a Gravensteen mellett, vettünk sört és szivart a kedvenc sörboltomban, majd kisétáltunk a kedvenc folyópartomra, a Graslei-re.

Nejnek egyre jobban kerekedett el a szája. Majd a Graslei-nél elalélt. Istenem, csatornamániás. Itt kiültünk a partra, lelógattuk a lábunkat, élveztük a nyüzsgést, az életet, néztük a hajókat, a kajakokat, a raftokat, mindent, ami a vízben evickélt, nevettünk a pároskajakosokon, akik annyira bénák voltak, hogy rendszeresen elgombázták a stégeket, pöfékeltem, majd félóránként elsétáltunk a sörboltba újabb sörökért.

Üldögéltünk. Aztán egyszer csak felmorajlott a tömeg. A túloldalon valaki vízbeugrott. Vagy belökték. Valószínűleg az utóbbi, mert hamarosan tömegverekedés tört ki. A Leie mindkét oldalán harsány szurkolás indult be. Igazából nem tudtuk, hogy komoly-e, vagy buli, de hamarosan megjelent szirénázva egy rendőrautó, majd egy mentőautó is, szóval inkább komoly lehetett. Zajlott az élet.

Szóval, igen, Bruges szép. De Nej Gentbe szeretett bele, azon belül is a Graslei-be. Bruges, a finom kis ékszerváros, balfenéken el. Nincs benne elég élet.

Séta Bruges-ben

Séta Gentben

Este időben, terv szerint érkeztünk haza. Meglepő. Bevásárlás vacsorához, reggelihez, majd irány a szállás. Korai fekvés. Ablak persze megint bezár, a hangzavar, az ordibálás duplája a tegnapinak. Ugye péntek este.

Holnap addig alszunk, ameddig akarunk. Végre.