Buli van

Pontosabban volt. Szombaton ünnepeltük meg, hogy a nagylány végre kikerült az iskolapadból.
Jellemző a korunkra, hogy tipikusan nincs B terv. Ez a hétvége volt szabad mindenkinek, akkor most lesz. Ja, a meteorológia gyalázatos időt jósolt szombatra? Kérem, nincs más lehetőség. Most lesz a kertiparti.
Egész héten erre készültünk. Barna nagyon ki akart tenni magáért bogrács vonalon, aztán bejött a sparhelt is, feltöltöttük a borhűtőt, a pálinkahűtőt, na meg a normál hűtőt is. Akkor is jól fogjuk érezni magunkat.

Kora délután kitettem a nappaliba a nagy tévére az Időkép radarvideóját. Hogy ki tudjuk cselezni a rossz időt.

– Bakker, a ferihegyi repülőtéri irányítóközpontban nincs ekkora élő meteorológiai kép – jegyezte meg Barna, amikor megérkezett.

Aztán az előkészületek után úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Ha azt látjuk, hogy nagy vihar érkezik, akkor gyorsan átborítunk mindent egy nagy fazékba és bent folytatjuk.

Nos, mire tippelsz? Ismerve a szerencsémet?
Megúsztuk.
Elkészült a bográcsban a marhapörkölt (pedig nagyon vizes volt a hús, sokáig kellett gyötörni), elkészült a sparhelten a krumpligombóc. Megterítettünk a fedett lugas alatt. Innen már nem lehet baj, még ha esni is fog, fedél van a fejünk fölött.

Nos, nem esett.
Leszakadt az ég.

Ahogy elkezdtünk enni, pokoli felhőszakadás zuhant ránk, erős széllel. Pillanatok alatt ronggyá áztunk. A fedett lugasban. Oldalról. A ház kábé 10 méterre volt, mire mindenki beszaladt a tányérjával, annyira eláztunk, hogy át kellett öltöznünk szárazba. A csontszáraz 150 literes esővizes hordó egy óra alatt tele lett.

Szerencsére ekkor már emelkedett volt a hangulat, odabent folytattuk. De ne tudd meg, vasárnap reggel hogyan nézett ki az udvar. Armageddon.