Szavaink

Mit gondolsz, fejlődik?
Már hogyan fejlődne? Maga a kérdés is értelmetlen.
Ja, hogy mi? Bármi.
Oké, ha nem fejlődik, akkor esetleg romlik?
Dehogyis. Ugyanúgy nem.

Maradjunk annyiban, hogy minden változik, átalakul. Ebben egyetérthetünk.
De mi az, hogy javul? Mi az, hogy romlik? Hogy fejlődik?
Kinek a szempontjából?
Ami nekem fejlődés, másnak romlás. Amiről azt hiszem, hogy fejlődés, később kiderül, hogy inkább romlás. Ki mondja meg? Kié az az objektív nézőpont, hogy megmondhatja?
Senkié.
A fejlődés, a romlás valójában értelmetlen szavak. Ugyanúgy, mint a ‘jó’ és a ‘rossz’ fogalmak.

Külön gyönyörű az emberi gondolkodásunkban, hogy a kifejezéseknek mégis pontos értelmük van. Amikor valaki kimondja ezeket a szavakat, pontosan tudjuk – a szövegkörnyezetből, a gesztusokból, a többé-kevésbé nyilvánvaló szándékokból – hogy mi is volt a fejében, amikor ezeket kimondta. Hogy milyen körre gondolt, milyen viszonylatban. És azt fogadjuk be. Nem foglalkozva azzal, hogy mélyebben belegondolva semmi értelme sincs az általa használt szavaknak.

Na, ezt tanítsd meg egy AI-nak. Machine dreaming learning.

4 Comments

  1. Objektív nézőpont senkié? Mindenkinek a sajátja. Ha azon szerencsés emberek egyike vagy, aki egy nagyobb csoport véleményét érzi magáénak, akkor az szerencsés és nem vagy egyedül azzal a mondással, hogy valami “jó”. Ilyen például, amikor mindenki ugyanazt gondolja egy együttesről, hogy “jó”, és közösen koncerten vannak.
    De ez csak egy nézőpont, egy vetülete a két végletnek, hiszen egy másik emberrel ugyanebből a tömegből már nem biztos, hogy egy másik témában is. közös nevezőn vagytok.
    Végül is egy AI is tanítható(nak kellene lenni), olyan mértékben, hogy egy adott topic szövegkörnyezetből vagy az emberek és vagy AI-k által empirikusan vagy programozottan összegyűjtött kognitív tudás alapján tudjon nyilatkozni a fogalmakról.

    • Mindenki saját nézőpontja definíció szerint szubjektív. Mindegy, hogy egy ember nézőpontjáról beszélsz, vagy egy csoportéról, az is szubjektív.

  2. Ha a dolgoknak nem volna értelme, akkor annak sem volna értelme, hogy bármit tegyél. De tegyük fel, hogy tényleg csak szubjektíve létezik jó és rossz – de ebben az esetben is a körülötted élő emberek véleményével ez nagyrészt közös halmazt képez, mert csak így képes az ember társadalomban élni.

    És ez maga a kultúra is: közös gondolatok halmaza. Mert az ember csak közösségben képes élni és fennmaradni.

    (az AI meg egy bullshit, nem is érdemes foglalkozni vele)

  3. Stanisław Lem egyik könyvében két filozófus-tudós próbálta megalkotni a tökéletes világot. Náluk is előjött a jó/rossz fogalma. Az ottani példában egy lovas volt, aki beleesett a szakadékba. Ez így magában ugyebár rossz. Tehát változzanak a sziklák szivaccsá ebben a tökéletes világban, így a lovasnak nem lesz baja.
    Na de mi van akkor, ha ez egy hírnök, aki egy parancsot visz A ország királyától, hogy támadják meg B országot. A balesettel elkerülhető a háború. Azaz mégse legyen szivacsból az a szikla.
    De mi van akkor, ha valójában B ország királya egy agresszív diktátor, és ha most nem támadja meg A ország, aki legyőzi, akkor a fél kontinenst elfoglalja? Ugye-ugye, hogy mégiscsak legyen szivacsból az a szikla!
    De ha B ország elfoglalja a fél kontinenst, majd az egészet, akkor azzal megszűnnek a királyok, egységes ország lesz és 1000 évig béke lesz. Talán mégiscsak kemény legyen az a szikla.
    Így minél nagyobb távban néztük a dolgokat, úgy változott egy esemény jó/rossz értelmezése.

    Asimov pedig a robotos könyveiben (majd az ebből készült filmben) arra mutatott rá, hogy az AI nagyobb léptékben is gondolkozhat. Lehet olyan, ami a társadalom egészére jó, de az egyénre nem jó. De olyan is, ami az egyén számára jó, de mégsem tetszik neki. Pl. vacsorára sült krumpli és pizza helyet salátát ad neki.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *