Rögtön az elején hazudtam, mert valójában szakállnyíró.
Múlt héten nem csak az autó krepált be, hanem a szakállnyíróm is. Tekintve, hogy Amerikában sem borotválkoztam, hamarosan viszont tanfolyamot viszek, valamit kezdeni kellett az ábrázatommal.
Lebringáztam a Mediamarktba. Már otthon kinéztem a pácienst.
Valójában az fogott meg benne, hogy adtak hozzá egy vaddisznósörtéből készült szakállfésűt is. Ekkora szakállam sosem volt és sosem lesz, de akkor is, egy vaddisznófésű az olyan… rokon lélek.
Otthon kicsomagoltam. Oké. Szép. Barna. Fényes. Vannak rajta nyomógombok. Megnyomtam egyet. Berregett. Oké, fel van töltve. Nézzük ezt a másik gombot. Hátrahőköltem. Mint egy Aliennél, a borotva feje kettényílt és kicsúszott belőle egy teleszkópos, kisebb borotva. Asztakurva. Ezmiez? (A gépkönyv szerint ezzel lehet precíz vonalat vágni. Ügy legyen.) A harmadik gombra már kifejezetten kíváncsian tekintettem. Megnyomtam. Erre felrobbant a borotva feje.
Amikor magamhoz tértem, rémülten néztem szét a nappaliban. Igen, szétrepültek bizonyos alkatrészek. Mennyi? Hát, nem egy. Hová? A fene tudja.
Az elkövetkező félórában négykézlábra ereszkedve porszívóztam át a nappalit az orrommal. Megtaláltam. Valamit. Valamennyit.
Nagyjából össze is raktam.
Oké. Ebéd után kipróbálom.
Kipróbáltam. Háát… Rohadt hangos volt. Ijesztően hangos. A vágása pedig… vagy nem vágott semmit, vagy ha nagyon rányomtam, akkor tépte kifelé a szőrszálakat. Fájt. Nagyon.
Mi a szart csináljak vele? Ott álltam egy szál farokban a fürdőszobában (igen, mert bortválkozás után egyből zuhany jön, hogy lemossam magamról a szőrszálakat) és éreztem, hogy valami nem klappol, de mi nem? Még az is megfordult a fejemben, hogy így, ahogy van visszaviszem. (Na jó, előtte azért felöltözök.) Mert oké, hogy ott történhetett valami, amikor szanaszét repült a feje, de ennek nem így kellett volna lennie. Még a gépkönyv is azt írta (Igen, elolvastam. Később.), hogy ha tisztítani akarjuk, akkor nyomjuk meg a gombot, pucoljuk ki, majd szereljük össze. Szó sem volt arról, hogy vadásszuk össze a szanaszét repült alkatrészeket a szőnyegről. Aztán szerencsére megtaláltam Nej hős szemöldökcsipeszét, majd észrevettem, hogy mintha ez a picike rugó nem csak annyit feszítene, amennyit feszít, hanem lehet, hogy még be kell gyömöszölni alá két másik alkatrészt, ezt a csipesszel meg is csináltam, sóhaj, bepattintottam a dobozt. Remélhetőleg soha többet nem kell kinyitnom.
És úgy is történt. Duruzsolt a kis nyíró, vágta-trimmelte a szakállat. Lesznek még szép perceink.
2019. March 22. Friday at 14:48
Lehet hogy ez most nem rád/nem erre az esetre vonatkozik, DE:
Sose értettem, miért lusták beleolvasni emberek legalább 2 percig – akár a legegyszerűbb dolgok – használati útmutatójába, mielőtt összeszerelnék/elkezdenék használni azokat.
Igen, még egy porszívó esetében is.
Ehelyett:
“Láttam én már ilyet…”
“Hetente raktam össze ezeket otthon apámmal”.
“Biztos olyan mint a régi”
aztán a következő fázis:
“Nem értem miért zörög”
“Szedjük szét mégegyszer”
“Hiányzik még két csavar…”
“Kimaradt ez a műanyag rész, de elmegy enélkül is”
“Letört ez a kiálló vacak, de mindegy, jó lesz nekem így is”
stb.
2019. March 22. Friday at 15:00
Hát, tényleg nem erre az esetre vonatkozik. :)
2019. March 24. Sunday at 22:46
Mert a legtobb hasznalati utmutato tobbet foglalkozik a haztartasi kiskeszulek macskakra, kutyakra es egyeb haziallatokra valo kihatasaval, mint a tenyleges hibalehetosegek felsorolasaval. Ha a gyogyszerek melle adott tajekoztatokat kereszteznenk az elektromos keszulekek melle adott hasznalati utasitasokkal, lehet valami ertelmes jonne ki mindket oldalra a vegere.
2019. April 01. Monday at 16:47
Mindig mondtuk gt-vel, műszaki cikket csak veled érdemes teszteltetni… :D
2019. April 02. Tuesday at 17:12
Kétes dicsőség ez. :)